Szőlő után paprika... a bor így, a chili úgy csíp!

A kővágószőlősi kert sajnos-szerencsére (nézőpont kérdése) már nem a mienk.

Így a szőlőtermesztés, borkészítés egy időre szünetel. Remélem nem örökre.

Addig is, helyette most, amolyan saját hiánypótlásként (kertészkedés és blogírás témakörökben) szeretettel ajánlom minden érdeklődőnek az új blogomat:

ChiliCsabi, avagy chilitermesztés lakásban. (link)

Itt hasonlóan az itteni módszerhez, szeretném majd bemutatni a chilipaprika termesztésem mozzanatait, a magok előkészítésétől kezdve a palántázáson át a szüretelésik mindent.

Csendes év...

Mondhatni, hogy igen csendes volt az idei évünk. Minden szempontból. Mármint, ami a kertet-szőlőt illeti, mert úgy amúgy az évünk-életünk már kevésbé volt csendes.

Éppen ezért maradt kevesebb idő a kertre.

Túl vagyunk a szüreten, amiről kár is említést tenni. Gyakorlatilag úgy vészelte át a szőlő az idei igencsak furcsa nyarat, hogy nem is permeteztem. Ehhez képest nem is panaszkodom, a szőlő hozta azt, amit ebben a helyzetben hozni tud. Lett egy nagyon kevéske borunk, na, az a lényeg!

Hallottam olyan eseteket is, hogy akinek eddig volt ~500L mustja évente, idén lett ~60L és permetezte folyamatosan a szőlőt. Ehhez képest az én 40L-em óriási csoda, miközben amúgy sem szokott 100L-nél több lenni.

Lett idén vörös is, fehér is. A fehéret már iszogatjuk, eszméletlenül gyorsan és SZÉPEN leforrt, le is tisztult, fogyasztható állapotú lett. A vörösről nem tudok nyilatkozni, ahhoz még konkrétan hozzá sem nyúltunk, nem tudom, milyen lesz. Sokat nem várok tőle, a kék szőlő állapota eléggé gyatra volt.

Idén mondhatni reduktívra sikerült az érlelés, ami azt jelenti, hogy teljesen levegőmentes, fahordót mellőzve készült a fehér és vörösborunk is.

Mivel a mennyiség nem engedte meg, hogy fahordóba rakjuk a mustot, így szépen 5L-es üvegballonokba lett töltve, abban forrt ki és abban tisztult is le. Így még sohasem készült borunk, csak max. próba jelleggel kisebb mennyiségben.

Hogy milyen lett a fehérborunk? Igazén érdekes! Eddig minden évben a cukorral volt gondunk, nem a hiányával, hanem a többletével. A 2010-es évet leszámítva sohasem vittük túlzásba a cukrozást, éppen csak annyira hoztuk fel a cukorfokot, hogy éppen megfelelő legyen, de még így is mindig maradékcukros volt minden évjáratunk, jelentős édeskés ízzel. Ehhez képest a 2014-es év nagyon meglepő lett, szinte teljesen kiforrta minden (kevéske) cukrát a must, ellenben a savval nincs probléma idén :) Első kortyra a bor igencsak összehúzza az ember száját, de érdekes, mert a további kortyokban már nem érződik annyira és (szerintem) egy éppen még kellemes savtartalmú borunk született. Az eddigi években a savval mindig problémánk volt, rendszeresen kellett pótolni, mert nagyon savhiányosak voltak. Idén ezzel nincs gond.

A bor tehát pihen az üvegballonokban, sajnos egészen biztos, hogy nagyon hamar el fog fogyni ez a gigantikus mennyiség. A hordóink konganak az ürességtől, van olyan, amelyik sajnos már évek óta.

Teljes újratelepítés kellene ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, hiába van ~250 tőkénk, olyan állapotúak már, hogy nem tudják megtölteni a hordókat.

Feltámadás!

Ezzel a képpel kezdtem meg a szezont, és a fűnyírást.

Nicsak, átment egy drót a fejemen?!?!
Következő teendő a tőkék kapálása lesz,
megszabadítom a térdig érő gaztól őket.

Hamarosan amúgy is itt a húsvét, én egy kicsit előbbre hoztam a feltámadást. Na de nem akarok ilyesmivel viccelődni, mindenesetre tény, hogy annyira eltűntem az elmúlt cirka 7 hónapban, mint még sosem és most egyfajta feltámadásnak vehetjük, hogy írok ide. Lassan abból áll (sajnos) a blog, hogy magyarázkodom, hogy miért nem tudtam írni mostanában. Ezt most sem tudom megkerülni: szeptemberben, nemsokkal az utolsó írásom után volt egy nagyon szenvedős költözködésünk (3 gyermekkel nem egyszerű mutatvány...), meg olyan és annyi munka szakadt közben-utána a nyakamba, hogy egyszerűen már nem bírtam cérnával. Így nem maradt semmi időm és energiám, hogy írjak. Illetve, közben teljesen más területen is írtam több cikket, amikre fel kellett készülnöm és maga az írás sem 2 napig tartott. Így hát sajnos a szőlős blog került háttérbe ez alkalommal (is).

A másik ok, amit szintén szoktam emlegetni, az az, hogy nem is nagyon volt miről írnom. A kertben többé-kevésbé minden rendben van, a szőlő sajnos folyamatos hanyatláson esik át és lassan azt kell gondolnom, hogy nem az én hibámból. Nagyon aktuális lenne a teljes újragondolás és újratelepítés, 1-2 öreg, egészséges tőke meghagyásával. Idén tavasszal megint azzal kellett szembesülnöm, hogy több tőkém elhalt, vagy annyira gyenge, hogy nem lesz belőlük semmi. De ezek a tőkék évek óta azt a jelet mutatták, hogy nincs bennük több és szerintem ez már régóta így lehetett. Az is lehet persze, hogy a metszéssel, metszésekkel rontottam el valamit, de ezt még sem gondolom, mert vannak tőkék, amelyek viszont évek óta masszívan szép vesszőket és termést nevelnek, miközben ugyanúgy bánok velük, mint azokkal, amelyek legyengülnek, vagy mindig megrekednek a fejlődés egy bizonyos szakában nyár elején. Az okát nem tudom, mindenesetre az biztos, hogy ezeket a tőkéket ki kellene mihamarabb cserélni, mert így csak felesleges idő- és vegyszerpocsékolás a velük való foglalkozás.

A komolyabb telepítéshez viszont "nincs kedvem" (érted, ugye?), így sajnos marad a mostani helyzet, hacsak nem nyerek a lottón (bár ahhoz kellene venni szelvényt is). Úgy gondolom, csak úgy volna értelme belevágni, hogy ha legalább 2-3 sort teljesen le tudnánk cserélni egyszerre. Annyival már megérné beleugrani, termőre fordulás után 2-3 sor simán hozna annyit, vagy még többet is, mint most a 9 sorom. Ehhez viszont gépek kellenének, vagy legalábbis néhány alkalmas traktor bérlés mindenképp, aztán akkor már úgy volna szép, ha új karók és drótok is lennének, és még akkor egy szót sem ejtettünk az oltványok egyszeri bekerülési költségéről. Hát, mindezek sajnos így egyszerre mostanában biztos, hogy nem fognak összejönni. Talán jövőre.

Ha valaki megtudja mondani, hogy mit keres egy MERŐKANÁL

a 15 hónapos kisfiam kezében a kert kellős közepén, az kap

egy piros hangszórót!

A lényeg tehát, hogy megkezdtük a ténykedést, a metszésen és lemosópermetezésen már túl vagyok. Idén metszéskor folytattam a tavalyi kísérletezést: sok tőkét máshogy metszettem, mint eddig. Tavaly bejött, legalábbis egy jó 20-30%-kal több termésünk és borunk lett, mint azelőtt, ami mindenképp siker, ha még azt is hozzávesszük, hogy volt egy igen kellemetlen márciusunk, amikor a fagy kitudja, hány tőkét tépázott meg. Nagyjából arra törekedtem, hogy azokat a tőkéket nem piszkáltam, amik tavaly jól fejlődtek, amik viszont nem, azokat máshogy metszettem, illetve más művelésmódot kezdtem kialakítani. Ez csak kísérletezés, hogy legyen ezzel kapcsolatban is tapasztalatom, hosszú távon úgy is az lesz a tőkék sorsa, hogy ki lesznek cserélve, így olyan nagyon nem tudok nagy kárt tenni bennük.

Szóval a kedvem és lelkesedésem töretlen, csak épp máshogy kell szerveznünk a dolgokat minden szempontból már 3 kisgyerekkel. Ami eddig lazán, röhögve ment, az most sokkal nehezebb.

Acéltartály beüzemelve

Tegnap kivittük a Tanyára a szép új tárolóedényünket, a korábban említett úszófedeles saválló acéltartályt.

Mivel az úszófedél önmagában nem elég, paraffin olajjal kell megoldani az úszófedél és a tartály fala közötti rés szigetelését. Az olaj a bor felszínén marad, így teljesen légmentesen zár, miközben a bor állagát, aromáját nem befolyásolja, hiszen szagtalan, színtelen olajról van szó.

Mivel ilyen tartályom még nem volt sosem, így olajam sem volt hozzá, így hát elugrottam egy közeli gazdaboltba és vettem egy 0.5L-es palackkal.

Egy kicsit viccesen alakult a vásárlás, mert kérdeztem a hölgyet, hogy van e paraffin olaj, megnézte, mondja van 0.5L-es kiszerelésben, de hogy mire való, azt nem tudja... mondom neki, hát acéltartály úszófedelének "szigetelésére" kell nekem. Kérdezi, mihez (milyen anyaghoz) kell? Mondom borhoz, hogy ne kapjon levegőt. Aszongya a nő: dehát arra nem ez kell, arra itt van, tessék, adok magának kis tablettát, amit be kell dobni a hordóba. Mondom neki: értse meg, nem hordóba kell, hanem TARTÁLYba és nem darabon lévő borhoz, hanem az úszófedél légmentesítésére. Hát, ezt már fel sem fogta. Egyre csak azt a tablettát erőltette, mutatta is a zacsiján a címkét, hogy de nézze, ezen is az van, hogy paraffin alapú. Mondom jééé tényleg? Milyen meglepő :D A lényege ugyan az, csak az hordóban, darabon lévő bor felszínén képez paraffin réteget, de nekem meg töményen kell a hordó szélére a borra. Amúgy meg magamra vagyok mérges, már számtalanszor megfogadtam, hogy soha többé nem megye ebbe a kertészeti boltba, mert az eladók hozzáértése stagnál már évek óta a nulla közeli szinten, bármivel kapcsolatban is kérdezek. Főleg permetszert szoktam venni, és abban sem szoktak használható tanácsokkal szolgálni, volt már, hogy én világosítottam fel őket azzal kapcsolatban is, pedig én aztán még annyit sem tudok, elvileg. És árban sem jók, szóval na, hülye vagyok, a kényelem nagy úr, mert ugyanakkor közel van a lakásunkhoz a bolt és útba is esik.

Egyébként a flakon címkéje már mindent elárult, azt elolvastattam vele (igen, ÉN, a vásárló az elvileg szakképzett eladót), szóval rá van írva, hogy "acéltartályban lévő bor légmentes lezárásához való élelmiszer ipari olaj, továbbá élelmiszer ipari gépek kenéséhez". Nabumm. (itt jegyzem meg, legalább már tudom, hogy mivel lehet, szabad bekenni majd jövőre a présünk vas szerkezetét meg a menetet, mert már nagyon nyekereg szegény és nehezen megy, ugyanígy a darálót is, az is nagyon nyikorog).

Még egy dolog kiderült a címkéről, hogy lenyelve fulladást és halált OKOZ! Nem okozHAT, hanem okoz. Szóval gyerekek elől gondosan elzártuk, nyilván nem néhány csepp veszélyes, hanem ha valaki töményen ráhúzna a flakonra, ami egyébként közel sem gyerekzáras, tehát még egy csecsemő is kinyitja könnyedén. Ha valamire az van írva, hogy halált okoz, azt nem kellene kicsit jobban lezárni? Na, mindegy, tudjuk és kész, elzárjuk a gyerekek elől.

A másik apropó, ami miatt a Tanyára mentünk, hogy megnézzem, lett e hatása a múltheti fejtésnek és kénezésnek a tavalyi borunknál. Nagy meglepetésemre és örömömre bizony jótékony hatása lett, direkt hagytam egy 5L-es ballonban kénezetlenül is, hogy össze tudjam hasonlítani, mert ilyet még nem csináltam (mármint összehasonlítást).

A kénezetlen, fejtetlen bor sötétebb, illatában és ízében is sokkal durvább. Ezzel szemben a fejtett, kénezett verzió kicsit meglágyult, színe picit halványodott és én úgy érzem, hogy sokkal ihatóbb, kellemesebb lett. Persze, most még friss benne a kén, így csak módjával kóstolgattam. Kénezéshez egyébként továbbra is 5%-kos folyékony ként használok (Unikén), 1dcl / hl mennyiségben fejtéskor, amennyiben nincs kirívó elváltozás a kénszintben (azt pedig időnként laborban kiméretem, hogy hogyan is áll kénnel a bor).

Legközelebbi teendő nem is a Tanyán lesz, hanem itthon, vagyis apám garázsában, ott forr ugyanis a vörös borunk. Valószínűleg holnap megejtjük a fejtést, mert már gyakorlatilag leállt a forrás, már csak nagyon picit buborékozik.

Aztán a héten valószínűleg megejtjük a fehérborunk fejtését is, bár még mindig jár a kotyogó, de már nem akarom sokáig a seprőn hagyni, ne áztassa már nagyon.

Mire jó a kotyogó?!

Ma vendégeink voltak, így az amúgy sem elhanyagolható mennyiségű saját gyermekeink száma megduplázódott: három gyerek helyett ma hat gyerekkel volt dolgunk, ugyanis meglátogattak bennünket a nővéremék Veszprémből.

Az én gyermekeim kérték is a szokásos esti kakaót, erre Máté fiam kérte, hogy hadd szívja a spéci, csavaros, állatfigurás szívószálával a nedűt. Erre persze rokongyerekék is léptek, ők is kértek szívószálat. Na de a gond ekkor jött, ez az egyetlen érdekes szívószálunk van csak, semmi több. Gondolkodtam, hogy mivel kápráztassam el unokaöcséimet a szürcsölgetés közben.

Ekkor pillantottam az egyik polcra a konyhában, ahová odakészítettem a szokásos kis kotyogóimból néhányat, hogy ne felejtsük el legközelebb kivinni a Tanyára (szükség lesz rájuk a hamarosan következő utóerjedésnél).

Eszembe jutott, hogy ezek a kis kotyogók amúgy is érdekesek már kinézetre is egy gyerek számára, hát még ha játszhatnak is vele.

Így tehát ezeket fogtuk be szívószál helyett és fordítva behelyezve a pohárba kiváló szívószálnak bizonyultak.

Minek ide többszáz, esetleg 1-2 ezer forintos csicsa-csavaros szívószál, amikor 150 Ft-ból hasonlóan érdekeset lehet produkálni?

Új világ a tárolástechnikában

A cél: acél!

A mai napon mérföldkőnek számító lépést tettem a pincében a tárolástechnikát illetően. Beszereztem ugyanis életem első saválló, úszófedeles acéltartályát. Régóta gondolkodtam egy ilyen tárolóedény beszerzésében és munkába állításában, hiszen mindig nagy gondot jelent a fogyó, folyó borunk tárolása. Kis fahordóink nincsenek (100L körül van az összes), így darabon tartva a bort mindig szembesültünk a tárolásból fakadó problémákkal. Illetve, fahordóban nem is igen szeretem tartani a fehérbort hosszabb ideig, hiszen a hordó "él, lélegzik", emiatt rendszeresen kell után tölteni, mert valamennyit megiszik a pince is!

Egyetlen megoldásként mindig a palackozás volt az egyetlen út, de volt, amikor csak szükségből palackoztunk idő előtt, pedig amúgy még nem lett volna idő- és célszerű. Egy ilyen tartállyal viszont a kényszerpalackozás elkerülhető, hiszen a rendszeres fogyasztásra szánt borunk szépen pihenhet ilyen tartályban anélkül, hogy baja lenne abban a néhány hétben, hónapban, amíg el nem fogy szépen és az utolsó litereket is nagyjából ugyanolyan minőségben és állagban tudjuk kiengedni belőle, mint az elsőt.

A tavalyi még meglévő borunkkal fogjuk felavatni a tartályt, aztán ha az elfogy és az újborunk teljesen kierjedt, akkor rakjuk bele a 2013-mas borunkat, amihez ugyan egy picit kicsi lesz a tartály, de a maradékot 1. lepalackozzuk, 2. másik kisebb tárolóedényekben osztjuk szét.

A fahordóink tehát maradnak a zajos erjesztésre, a tárolásban viszont átfogok térni teljesen az inox hordó(k) használatára.

Forr a (fehér) bor is

Hogy az újborokról is írjak: még minden szépen forr, forrogat, ki-ki a maga tempójában. A legnagyobb mennyiségű vegyes fehérünk még mindig mintha a zajos forrásban lenne, legalábbis 2 hét elteltével sem csökkent szinte a forrás intenzitása, a kotyogó pöfékel ezerrel és hallhatóan is serceg a must/murci odabenn! Kóstolni még nem mertem, de most már nagyon nagyon időszerű lenne. Hamarosan már várható a forrás intenzitásának lassulása, akkor levarázsolom a kotyogót és megnézzük, hol tart a bor.

A kevéske vörösborunk is forr még, de ott már sokkal lassabb a tempó, ugyan még mindig távoznak a gázok a kotyogókon keresztül, de már korán sem olyan intenzitással, mint pár napja. Szerintem még max. 1 hét és leáll teljesen, vagyis fejtésre készen lesz az anyag.

A gigantikus mennyiségű Izabella (vagy ahhoz hasonló) szőlőnkből nyert must is beindult végre. Már azt hittem, hogy nem lesz belőle semmi, napokig meg sem mozdult, de aztán pár napja megjelentek az első aprócska buborékok és azóta zajosan forr. Meglátjuk, mi lesz belőle, az biztos, hogy mennyiségi nyertes nem :) Mindössze 2-3L kész bor várható belőle, amivel Guinness rekordra nem számítunk, ahogyan a minőségét tekintve sem. Mindegy, játéknak jó volt, legalább a gyerekek is kipróbálhatták a préselés mikéntjét apám icipici, tizenpárliteres présével. Elvégre csak ezért álltunk neki egyáltalán bohóckodni vele, bár a gyerekekkel nehéz volt szót érteni, hogy mit-hogyan csináljanak.

Kisembereknek kisprés

Erjed a vörösbor (is). A szüret majdnem kész.

Erjed a vörösbor

Idén nem követtem el azt a bakit, hogy egybeszedtük a fehéret a vörössel. Tavaly mindent egybe szedtünk, amink csak volt. Most ehhez képest 2 szüret és 3 féle borunk lesz, ha lesz: egy vegyes fehér, egy "fajtatiszta" fehér (vagy rozé? Majd még kiderül), aminek pontos fajtáját, nevét nem tudom, de valamiféle direkt termő lehet, olyasmi, mint az Izabella, vagy talán az is. Érett állapotában se nem fehér, se nem kék :) Sötét rózsaszínes és nagyon tömény, sűrű húsa van. Ezen kívül lett egy őrületes mennyiségű kék szőlőnk is, ami ha szépen kierjed, lesz belőle kicsit több, mint 15L borocska. Hurrá!

A vörösbort egyébként úgy készítem, hogy héjon erjesztettem 4 napig, ezáltal jelentősen sötét, sűrű lett, sőt, a kevés festőszőlőnk miatt talán túl sötét is, de a végeredmény még kérdéses. A 4 napos héjon erjesztés után tegnap délután megcsináltuk a préselést és az 5L-es üvegballonokba való szétosztást. Ezután a ballonokat lezártam 1-1 kis picike kotyogóval, ahogyan a videón is látható. Nem is kellett sok, kb. fél óra után már kezdett bugyogni és azóta is dolgozik szépen. Még sohasem használtam kotyogót, így ez még új élmény nekem. Most tehát 4db 5L-es ballonban erjedezik a vörösborunk.

A héjon erjesztés 4 napja alatt természetesen nem hagytam magára a "cefrét", naponta 4-5 alkalommal lenyomkodtam a "bundát" a tetején, így remélhetőleg elkerüljük az illósodást, ami acetonos illatot és rossz ízt ad a bornak. Két évvel ezelőtt, amikor szintén csináltunk vörösbort, akkor ugyan jóval több lett, 30-35L körül, viszont nagyon illós, acetonos lett, mivel nem tudtam naponta többször lenyomkodni a tetejét és volt, hogy 2 napig egyáltalán nem is tudtam hozzányúlni, mert nem tudtam naponta kijárni a Tanyára. Ez sajnos kiérződött a végeredményben. Most viszont szüret után azonnal hazahoztuk a városba a szőlőt és apám közeli garázsában történt a héjon erjesztés és most is ott erjed a ballonokban a bor. Meglátjuk, hogy most vajon más lesz e az eredmény.

A direkt termő tőkéinket csak azért nem szedtük egybe a többi fehérrel, mivel nem érett be addigra, mire a többi már szüret-érett lett. De így utólag nem is bánom, legalább kísérletezek egy kicsit végre valamiféle "fajtabor" készítéssel, még ha nem is kimondott minőségi bort adó fajtáról is van szó.

A szüret egyébként sajnos gyorsan ment, ami azt jelenti, hogy idén sem lett őrületes mennyiségű termésünk. Kevesen voltunk ugyan, de így sem tartott tovább a szedési művelet 1-2 óránál.