Szüret

Na, természetesen nem most szüreteltünk, hanem még szeptemberben, egészen pontosan 26-án (a képek pedig a 2006os szüretkor készültek), de eddig épp erről a lényeges dologról nem sok szót (konkrétan egyet sem) ejtettem.

Akkor most megpróbálok visszaemlékezni és leírom, hogy hogyan is zajlott a CsabaTanya 2010-es háromnapos szüreti mulatsága, szakadó esőben (hejj, de jó mulatság volt...).

I. NAP - VASÁRNAP

Indult tehát a szüret vasárnappal. Igen szomorúak voltunk, mert már hajnalban láttuk, hogy bizony eső lesz... talán egész nap. Végül majdnem így is lett, de azért nem volt szakadó eső. Mindenesetre ez mindenképp hátráltató és nehezítő tényező volt, nem beszélve a must vizesedéséről, ami semmiképpen sem tesz jót (főleg minőség szempontjából) a dolgoknak, mindenképp hígítja a levet, ami még jobban csökkenti az amúgy sem túl magas cukorfokot.

Kezdtük tehát a szürettel a napot, családunk tagjai szorgosan megindultak 8 óra körül a vödrökkel a sorok felé. Én ekkor már "beköltöztem" a pincébe, vártam az első szorgos embert, aki meghozza az első 2 vödör termést. Amikor ez megjött, be is indult a darálás. Manuális daráló-zúzó gépünk van, a darálmány egy 400L-es műanyagkádba pottyan bele.

A feleségem volt a legaktívabb. Ő egyébként szőlész-borász szakon tanult Villányban, néhány neves villányi borásznál is dolgozott egy ideig (pl.: BOCK, Szemes, Maczkó, Kiss Pince).

A fürtök leszedése nem tartott sajnos túl sokáig, olyan 10-11 óra körül már szinte az egész mennyiség a kádban pihent. Olyan 300L környékén állt az a bizonyos nemlétező mennyiségjelző a kádban. Ez mindenképp örömteli volt számomra, hiszen - ahogyan korábbi hozzászólásomban már írtam - idén volt az első év, hogy teljesen egyedül magam végeztem a teljes ültetvény metszését, így én sikernek könyveltem el ezt az elenyésző 300L-es mustmennyiséget, amiből ha végterméket nézzük, lesz talán 200-220L bor.

Hogy ez a mennyiség mennyire szokványos, vagy mennyire más, mint az előző években? Kevesebb, mint szokott lenni. Az előző 5 évben stabilan megvolt a minimum 300L-es bor mennyiség, néha a 400L is.

Én azért mindenképp örülök még ennek is, nem győzöm hangsúlyozni.

Tehát az első nap a szürettel és darálással telt el, mást nem is végeztünk. Hagytuk a cefrét mindenestül a kádban.

Feleségem vidáman szüretel

A mustfokot természetesen folyamatosan mértük, a szüret alatt legalább 5 alkalommal. Először akkor, amikor még csak nagyon kevés termés került darálásra, így a mustfok még a riasztó 14 fokot is alig érte el, de tudtuk, hogy aggodalomra semmi ok, olyan fajtákkal kezdtük (sokfajtás az ültetvény!), amikről tudtuk, hogy még érhettek volna bőven. Sejtettük tehát, hogy később biztosan javulni fog a helyzet, amikor besegít majd a már érettebb fajták valamelyike, illetve a szüret végén mindegyike.

Így tehát a legvégső méréskor, amikor már az összes termés feldolgozásra került, a fokoló már a <16 fokos végeredményt mutatta, ami elmarad a tavalyitól (19 fok), de ebben az évben elfogadható. Természetesen cukrozással (háztáji bor!) javítottuk a cukorfokot. Hogy milyen sikerrel, arról később.


Egy nagy hibát sajnos sikerült elkövetnünk, vagyis Nagyapámnak: olyan szinten megkénezte a cefrét, amire egyáltalán nem lett volna szükség, sőt, egyáltalán nem is kellett volna megkénezni még. Ráért volna a mustot, vagy kiforrás után. Sajnáltuk a dolgot, de valahogy az Ő kezébe került a kénes zacskó és nem figyeltünk eléggé, későn vettük észre, hogy a normális mennyiség sokszorosát szórta a cuccra... :(

Ez is hozzájárult szerintünk ahhoz, hogy a must nagyon későn indult be és kezdett el forrni.

II. NAP - HÉTFŐ


Reggel ismét korán, már 7.30 körül kimentünk a telekre. Cefre még a kádban, megkezdtük hát a színlé kiengedését, és kezdtük feltölteni a hordókat, először az újonnan vásárolt 110L-es tölgyfát. Amikor ebben elérte a töltet a 70%-ot, folytattuk a legnagyobb, 150L-es hordónkkal. Ezt is úgy 70%-ig töltöttük meg, majd jött egy 100L-es hordó.

Említettem, hogy cukrozással javítottunk a cukorfokon, és ígértem, hogy írok ennek sikerességéről. Nos, azt hiszem apám valamit elszámolt, mert kiderült, hogy picit túlcukroztuk. Ez úgy derült ki, hogy mindhárom hordóból vittünk mintát egy borász szakboltba, ahol bemérték precízen a dolgokat, és kiderült, hogy 2 hordóban 20 fokos a must, a harmadikban pedig 25, ami már extrém... természetesen a végén össze lesz öntve az első fejtéskor az egész, úgy kijön majd egy elfogadható 21-22es érték. Reméljük.

Na de akkor folytatom is a második nap történéseivel. Miután megtöltöttük a hordókat a megfelelő szintig, ekkor kezdtük el a préselést. De ez már nem jelentett túl nagy mennyiség növekedést, így nem kezdtünk meg újabb hordót, hanem a három már valamennyire feltöltött hordóban osztottuk szét, hogy mindháromban megfelelő hely maradjon a habzásnak.

III. NAP - KEDD

A harmadik napról túl sokat már nem tudok írni, igazából már csak a takarításé volt a főszerep. El lett szépen mosogatva minden eszköz, kád, vödrök, stb.

Kezdődött az izgulás, hogy vajon mi történik a musttal a hordókban, beindul e megfelelően és időben a forrás.

Ez sajnos nem így lett. Jó másfél-két hét kellett, mire beindult a forrás, viszont azóta még mindig tart! November 13-át írunk... tehát minden remény meg van rá, hogy megfelelően kiforrja magát és szépen érlelődik majd a bor. Azóta 2 hordóra már kotyogó került idő közben, a harmadik még levegős, de ezzel is csinálunk már valamit, annyira azért már nem forr. Szerintem kotyogó nélkül rárakunk egy dugót, de éppen csak bedugva, így biztosan nem feszít szét semmit.

Mos tehát ott tartunk, hogy lassan 2 hónap eltelt a szüret óta, és még mindig forr a cefre. Kíváncsian várjuk az első fejtést, már jó lenne valamit csinálni a pincében, mert már elvonási tünetek vannak! :D Persze, minden alkalommal elidőzök egy picit a pincében, hallgatgatom ahogyan serceg a cucc, de azért már jó lenne "megfogni" (de inkább megkóstolni), és tenni vele valamit.