Madarak vs. szőlő

Van egy másik hobbim is a szőlészborászkodáson kívül, ez pedig a természetfotózás, azon belül is szeretem a madarakat fotózni, de elsősorban megfigyelni. Fotózást csak kevésbé tudok megvalósítani igazán, mivel a technikai felszerelésem hagy némi kívánni valót... Igaz, hogy van tükörreflexes digitális gépem (Canon 350D), meg teleobjektívem is (Sigma 55-200), de főleg utóbbi nem a csúcskategóriába tartozik, márpedig madarakat fotózni: nem érdemes jó teleobjektív nélkül elkezdeni.

De nem is ez a lényeg. Az a gondolat ötlött fel bennem, hogy "madárbaráttá" kéne tenni a tanyánkat, szívesen látnék tollas barátainkból többet.

De rögtön eszembe jut az is, hogy a madár bizony szereti a szőlőt. Vajon mennyire jó párosítás a kettő?

Szeretnék madárodúkat is elhelyezni, hiszen elkészítettem kb. 2 éve vagy 10db-ot is, amelyeket még nem sikerült elhelyeznem sehol. Az odúknak köszönhetően akár több családnak is költő- és lakóhelyet tudnék biztosítani évről évre. De megint csak a kérdés: mennyire látná kárát a szőlő a repülő barátainknak? Meg egyáltalán, mely fajták kedvelik különösen a szőlőt? Eddigi megfigyelésem szerint elsősorban cinkék és fakopáncsok fordulnak elő (a kopáncsok előszeretettel kopogtatnak a nagy tölgyfáinkon élelem után kutatva).

Persze tudom, ha egy kert madárbaráttá van téve, azaz van télen is eleség és búvó-, illetve költőhely, akkor bizony olyan fajták is megtelepedhetnek, amelyek addig be sem tették a lábukat, vagy szárnyukat a területre.

Szívesen fogadok tanácsot, tapasztalatot madár vs. szőlő kérdésben!

"Vidám élet, a tanyasi élet..."

"... mindig visszavágyom!"

Kisgyerek-kamaszkoromban szerettem a Kozmix nevű együttest, az első 1-2 albumukat. Az elsőről származik a fenti mondat, egész pontosan úgy szólt a daluk fő mondata, hogy "Vidám élet, a falusi élet...".

Ez igaz is, ezért, mivel szabadságon vagyok a héten, arra gondoltunk kis családommal (feleség+két gyermek), hogy pár napot kint töltünk a tanyán. Kályha van, fa van (aprítva), ágy, satöbbi is, tehát gondoltuk, minden adott a téli nyaraláshoz.

Fogtuk is magunkat, na meg a fél lakást és szatyrokkal megrakva, a kombi autónkat megtömve kiköltöztünk a tanyasi házunkba.

Úgy terveztük, hogy legalább 2, de inkább 3-4 napot kint leszünk és élvezzük a csendet, nyugalmat.

Na, ebből végülis alig 1 nap lett, a hazautazás kész kalandtúra volt, éjjel 2kor menekültünk haza. Történt ugyanis, hogy az első nap estéjén rögtön kiderült, hogy kisfiúnk, aki alig 5 hónapos, nem egészen úgy gondolta a helyzetet, ahogyan mi: ő hangot adott nemtetszésének, miszerint nem találja a megszokott habszivacs figurákat a falon, meg a kiságyát is hiányolta, és a panellakás amúgy nem túl jó légkörét, hőmérsékletét, így 9 óra körül rázendített és nem akart elaludni. Pedig ő egy mintakép baba, sok kisbabás házaspár megirigyelné, eszik, alszik. De a kinti, új környezet nem tetszett neki. Így hát 2 óráig szenvedtettük szegényt, aztán megkegyelmeztünk neki, és főleg persze magunknak, és szépen hazajöttünk, legalábbis aludni. Hagytunk minden holmit kint a házban, csak a paplanjainkat menekítettük haza, hogy ne csupaszon kelljen aludnunk.

Másnap reggel viszont visszamentünk és mivel szép idő volt, a gyerekek is jól elvoltak, így kintmaradtunk sötétedésig és rendezkedtünk a házban. Meg begyűjtöttem egy kis tüzifát utánpótlásként, mivel körülöttünk erdő van szinte minden oldalról. Rendszeresen vágják a fát (legálisan vagy illegálisan, erre most ne térjünk ki...), és hát ugye milyen a lelkes magyar fagyűjtő: csak az embervastagságú portéka kerül a platóra, a láb- és karvastagságú "rőzse" már nem köll. Így hát mi mindig ezeket a maradékokat begyűjtjük, majd begyújtjuk, ha már egyszer ott hagyják... ez amolyan féllegális hasznosítás, ha nem használjuk fel, elrohad és visszakerül a természet örök körforgásába, de egy része nekünk egész télire elegendő hőtermékként szolgál.

Egyébként pedig, mivel kerti- és főleg szőlőmunka jelenleg nem igazán akad, a tetőtérprojektet kezdtem el a présházunkban.

Jelenleg soksok év óta (amióta kész a ház, '90) a tetőtér nem más, mint lomtár. Hasznos és haszontalan dolgok melegágya és búvóhelye. De mi természetesen szeretnénk ezt az egyébként 20m2 hasznos alapterületű helységet kihasználni, mégpedig alvószobaként. Jelenleg kb. 70% készültségű, ami azt jelenti, hogy szigetelés nagyjából megvan, a belső borítás is készen van, farostlemezzel burkolva van minden. Így már csak egy kis vakolás és festés, na meg padlókészítés van hátra. Szeretnénk egy nagy franciaágyat és 1-2 gyerek- és vendégágyat elhelyezni. Ez amolyan "tisztaszoba" lesz, ahogyan régen falun volt szokás.

Eddig az ablak nem látszott ki. Középen és mindenhol embermagasságú lomhalmaz volt.

Ahhoz képest ez a látvány már patyolat tisztaság és rend :)

Így hát elkezdtem az első és legfontosabb munkafázissal, a rendrakással és a lomok áthelyezésével. A tetőtérben lévő rengeteg cuccot a telken lévő másik épületbe cipeltem át (szintén tetőtérbe).

A kilátás a tetőtérből. A szőlő fele, aztán a körben lévő akácos.

Mostanában csak a telefon nálam, mint fényképező, bocs.

Legközelebb a vakolási munkát szeretném elvégezni, majd végül valami padlóféleséget kéne lerakni a jelenlegi csupasz betonaljzatra.

Természetesen a pincébe is lenéztem: a must még mindig forr. Kóstolva finom, de még nagyon édeskés íze van. Színe kicsit furcsa, elég világos.

Boros események

Két közeli boros rendezvényre szeretném felhívni a figyelmet.

Egyik holnap (november 19-én) lesz: a Terroir Club 4 születésnapi bulija.

A másik november 26-án: a Bott Pince Pécsett, Tokaji borkóstoló a Pannon Borturisztikai Centrumban.

Az első fejtés

(Egy kis tananyag borok fejtéséről)

Habár még mindig (ha gyengén is, de) forr a cucc mindhárom hordónkban, mégis arra gondoltunk, hogy kettőt össze kéne már fejteni. Így hát ma délelőtt megejtettük az első fejtést. Az új tölgyfahordóban lévő cuccot viszont nem akartuk piszkálni.

Azt terveztük, hogy a kb. 60%-ig töltött 150L-es és az egyik szintén kb. 60%-ig töltött 100L-es hordóban lévő murcit kifejtjük kádba, ott összekeverjük, majd megtöltjük a 150L-est teljesen, a kisebbet pedig annyira, amennyi lé marad.

Na ez úgy tűnt, hogy csak szép álom, mert alig akart megtelni a 150L-es hordó is, viszont még maradt 1-2 vödörnyi murci, de azzal elég ronda mutatvány lett volna "megtölteni" a kisebb hordót. Valahogy rosszul saccoltuk meg a hordók telítettségét. Így maradtunk az eredeti felállásnál, hogy a 150L-es hordót is csak úgy 3/4-ig töltöttük meg, a kisebb meg úgy félig van. A seprőt hagytuk még mindkét hordó alján, tehát nem lettek kimosva, így még picit seprőn tartjuk a dolgot. Következő fejtésnél viszont már kiszedjük amennyire csak lehet a lét, és kimossuk a seprőt mindhárom hordóból.

Említettem a harmadik versenyben lévő hordót is, a vadi új 110L-es tölgyfa személyében. Abban már eddig is elég sok must volt, tehát az majdnem tele volt, de azt most megtöltöttük teljesen az összefejtett egyvelegből 1-2 vödörrel. Így az a hordó marad így, külön kezelve, külön is lesz fejtve, nem tervezzük összefejteni a teljes mennyiséggel, szeretnénk, ha az "tölgyfás" lenne.

Volt két segítsem is, a "két jóapám". Ez némi magyarázatra szorul... szóval, baloldalt édesapám, jobb oldalt mostohaapám múlattak az új borozósarokban némi pálinka és bor társaságában (egyébként tök jó haverok). De azért segítettek is egy kicsit :)

Telefonos kép, reklamációnak helye nincs!

Én sofőrként megint csak sört ittam... alkoholmentest és gyömbért... hurrá szőlő, hurrá pince, hurrá bor! Inni ugyan sohasem ihatom kint, de azért jó, hogy van! Na, majd este munka után...

Naplemente

Tegnap (vasárnap) családi összejövetel volt nálunk a tanyán, hazafelé menve szép naplementével zárult a nap. Szó szerint, meg átvitt értelemben is.

Ime egy nem túl csodás, telefonnal készült kép:

Szüret

Na, természetesen nem most szüreteltünk, hanem még szeptemberben, egészen pontosan 26-án (a képek pedig a 2006os szüretkor készültek), de eddig épp erről a lényeges dologról nem sok szót (konkrétan egyet sem) ejtettem.

Akkor most megpróbálok visszaemlékezni és leírom, hogy hogyan is zajlott a CsabaTanya 2010-es háromnapos szüreti mulatsága, szakadó esőben (hejj, de jó mulatság volt...).

I. NAP - VASÁRNAP

Indult tehát a szüret vasárnappal. Igen szomorúak voltunk, mert már hajnalban láttuk, hogy bizony eső lesz... talán egész nap. Végül majdnem így is lett, de azért nem volt szakadó eső. Mindenesetre ez mindenképp hátráltató és nehezítő tényező volt, nem beszélve a must vizesedéséről, ami semmiképpen sem tesz jót (főleg minőség szempontjából) a dolgoknak, mindenképp hígítja a levet, ami még jobban csökkenti az amúgy sem túl magas cukorfokot.

Kezdtük tehát a szürettel a napot, családunk tagjai szorgosan megindultak 8 óra körül a vödrökkel a sorok felé. Én ekkor már "beköltöztem" a pincébe, vártam az első szorgos embert, aki meghozza az első 2 vödör termést. Amikor ez megjött, be is indult a darálás. Manuális daráló-zúzó gépünk van, a darálmány egy 400L-es műanyagkádba pottyan bele.

A feleségem volt a legaktívabb. Ő egyébként szőlész-borász szakon tanult Villányban, néhány neves villányi borásznál is dolgozott egy ideig (pl.: BOCK, Szemes, Maczkó, Kiss Pince).

A fürtök leszedése nem tartott sajnos túl sokáig, olyan 10-11 óra körül már szinte az egész mennyiség a kádban pihent. Olyan 300L környékén állt az a bizonyos nemlétező mennyiségjelző a kádban. Ez mindenképp örömteli volt számomra, hiszen - ahogyan korábbi hozzászólásomban már írtam - idén volt az első év, hogy teljesen egyedül magam végeztem a teljes ültetvény metszését, így én sikernek könyveltem el ezt az elenyésző 300L-es mustmennyiséget, amiből ha végterméket nézzük, lesz talán 200-220L bor.

Hogy ez a mennyiség mennyire szokványos, vagy mennyire más, mint az előző években? Kevesebb, mint szokott lenni. Az előző 5 évben stabilan megvolt a minimum 300L-es bor mennyiség, néha a 400L is.

Én azért mindenképp örülök még ennek is, nem győzöm hangsúlyozni.

Tehát az első nap a szürettel és darálással telt el, mást nem is végeztünk. Hagytuk a cefrét mindenestül a kádban.

Feleségem vidáman szüretel

A mustfokot természetesen folyamatosan mértük, a szüret alatt legalább 5 alkalommal. Először akkor, amikor még csak nagyon kevés termés került darálásra, így a mustfok még a riasztó 14 fokot is alig érte el, de tudtuk, hogy aggodalomra semmi ok, olyan fajtákkal kezdtük (sokfajtás az ültetvény!), amikről tudtuk, hogy még érhettek volna bőven. Sejtettük tehát, hogy később biztosan javulni fog a helyzet, amikor besegít majd a már érettebb fajták valamelyike, illetve a szüret végén mindegyike.

Így tehát a legvégső méréskor, amikor már az összes termés feldolgozásra került, a fokoló már a <16 fokos végeredményt mutatta, ami elmarad a tavalyitól (19 fok), de ebben az évben elfogadható. Természetesen cukrozással (háztáji bor!) javítottuk a cukorfokot. Hogy milyen sikerrel, arról később.


Egy nagy hibát sajnos sikerült elkövetnünk, vagyis Nagyapámnak: olyan szinten megkénezte a cefrét, amire egyáltalán nem lett volna szükség, sőt, egyáltalán nem is kellett volna megkénezni még. Ráért volna a mustot, vagy kiforrás után. Sajnáltuk a dolgot, de valahogy az Ő kezébe került a kénes zacskó és nem figyeltünk eléggé, későn vettük észre, hogy a normális mennyiség sokszorosát szórta a cuccra... :(

Ez is hozzájárult szerintünk ahhoz, hogy a must nagyon későn indult be és kezdett el forrni.

II. NAP - HÉTFŐ


Reggel ismét korán, már 7.30 körül kimentünk a telekre. Cefre még a kádban, megkezdtük hát a színlé kiengedését, és kezdtük feltölteni a hordókat, először az újonnan vásárolt 110L-es tölgyfát. Amikor ebben elérte a töltet a 70%-ot, folytattuk a legnagyobb, 150L-es hordónkkal. Ezt is úgy 70%-ig töltöttük meg, majd jött egy 100L-es hordó.

Említettem, hogy cukrozással javítottunk a cukorfokon, és ígértem, hogy írok ennek sikerességéről. Nos, azt hiszem apám valamit elszámolt, mert kiderült, hogy picit túlcukroztuk. Ez úgy derült ki, hogy mindhárom hordóból vittünk mintát egy borász szakboltba, ahol bemérték precízen a dolgokat, és kiderült, hogy 2 hordóban 20 fokos a must, a harmadikban pedig 25, ami már extrém... természetesen a végén össze lesz öntve az első fejtéskor az egész, úgy kijön majd egy elfogadható 21-22es érték. Reméljük.

Na de akkor folytatom is a második nap történéseivel. Miután megtöltöttük a hordókat a megfelelő szintig, ekkor kezdtük el a préselést. De ez már nem jelentett túl nagy mennyiség növekedést, így nem kezdtünk meg újabb hordót, hanem a három már valamennyire feltöltött hordóban osztottuk szét, hogy mindháromban megfelelő hely maradjon a habzásnak.

III. NAP - KEDD

A harmadik napról túl sokat már nem tudok írni, igazából már csak a takarításé volt a főszerep. El lett szépen mosogatva minden eszköz, kád, vödrök, stb.

Kezdődött az izgulás, hogy vajon mi történik a musttal a hordókban, beindul e megfelelően és időben a forrás.

Ez sajnos nem így lett. Jó másfél-két hét kellett, mire beindult a forrás, viszont azóta még mindig tart! November 13-át írunk... tehát minden remény meg van rá, hogy megfelelően kiforrja magát és szépen érlelődik majd a bor. Azóta 2 hordóra már kotyogó került idő közben, a harmadik még levegős, de ezzel is csinálunk már valamit, annyira azért már nem forr. Szerintem kotyogó nélkül rárakunk egy dugót, de éppen csak bedugva, így biztosan nem feszít szét semmit.

Mos tehát ott tartunk, hogy lassan 2 hónap eltelt a szüret óta, és még mindig forr a cefre. Kíváncsian várjuk az első fejtést, már jó lenne valamit csinálni a pincében, mert már elvonási tünetek vannak! :D Persze, minden alkalommal elidőzök egy picit a pincében, hallgatgatom ahogyan serceg a cucc, de azért már jó lenne "megfogni" (de inkább megkóstolni), és tenni vele valamit.

Falfestés kész

Elkészültünk ma a "borozó sarok" projekt következő állomásával: megcsináltuk a falfestést, és felkerült a "díszléc", ami elválasztja a két színt a falon, illetve a végleges helyére került a lényeg, az ülő-, étkezőgarnitúra:

 Az ablakos ajtó a pincelejáró ajtaja

Hangulatfény

Következő lépés a kis falipolc(ok) elkészítése lesz, azokat saját kezüleg tervezem összetákolni fenyőlécből.

Helyére került!

Hát, ez nem volt egyszerű feladat... segítség nélkül mentem a garnitúráért az eladóhoz. Nagy hiba volt!

Egyrészt azért, mert társasház, és vajon hányadik emelet? Tetőtér! (5. em). Hurrá!

Másrészt, mivel ezek a cuccok még ANYAGBÓL vannak, a súlyuk sem elhanyagolható. Igaz, azért nem teljesen tömör fa mindenhol, van, ami csak bútorlap rajta, de szép munka, megszólalásig olyan, mint ha nyers fa lenne.

Szóval 4+1 emeletről lépcsőn (persze szűk, amennyire csak lehet), lecibáltam egyedül az elemeket, majd jött a következő probléma. Kombi autóm van, gondoltam, simán befér az egész... először beraktam az asztalt lapjára fordítva. Mellé gondoltam betolni a hosszú padot. Na, itt meg is állt a tudomány, mivel magas a háttámla, ugyan szélességben simán befért volna, magasságban nem. Aztán rájöttem, hogy talán nem az asztallal kéne kezdeni, hanem a padot elfektetve betolom, majd felállítom (mivel csak csomagtartó ajtónál volt gond, bent maga az autó magassága már nagyobb, csak az ajtó szűkebb), és így már mellé simán betudtam tolni az asztalt.

Utána jöttek a székek és az újabb probléma. De nem adtam fel! Az egyik széket sikerült valahogy bepréselnem a már berakott asztal fölé, a másikat pedig beraktam a feleségem helyére, vagyis elöl az "anyósülésre" felfordítva, még szépen be is kötöttem a biztonsági övvel, ahogyan kell :) Nehogy kirepüljön egy nagy fékezésnél.

Tehát végül nagy nehezen sikerült, aztán még gyorsan ki kellett vinnem a telekre, és csak úgy kb-ra a helyére is raktam:

A borok közel lesznek a borozóhoz!

A garnitúra helyén ezelőtt egy ágy volt, azért látszik a falon az a halvány csík, az volt a faliszőnyeg lécének helye. Vettünk egy sötétebb árnyalatú festéket, konkrétan egy jó sötét barnát, azzal fogjuk ma kis családommal lefesteni a falat a léc magasságáig, de fel fog kerülni egy újabb, vastagabb léc, ami elválasztja a sötét színt a fal eredeti színétől, ami megy a plafonig. Illetve a falat megvédendő rakok fel szerintem még több lécet a falra, hogy ha mozgatva vannak a székek, a pad vagy az asztal, akkor ne sérüljön a festés+vakolat.

Ahogyan látszik a képeken, sajnos a présházban jelenleg csak natúr beton aljzat van, ami mondjuk nem olyan rossz (strapabíró), de nem épp esztétikus. Szeretnénk majd valamilyen "járólapot" lerakni. Legvalószínűbb, hogy bontott tégla vagy valami ahhoz nagyon hasonló fog lekerülni.

Szóval, ma festünk, rendezkedünk, utána rakok fel 1-2 új képet. Aztán majd ha lesz idő, meg anyag, elkészítem a falra a natúr fa polcokat, illetve talpaspohár tartókat.

Saját borozó sarok

Nagy vágyam, hogy a présházunk alsó szintjét (ahonnan a pince is nyílik), átalakítsam úgy, hogy létrejöjjön benne egy kis borozó sarok. Ehhez persze nem kell túl sok minden, és nem kell nagy dologra gondolni, mindössze azt agyaltam ki, hogy milyen jó lenne egy hagyományos, picit régies, de mindenképp natúr fából készült, festetlen ülőgarnitúra asztallal, a falra is valamilyen  natúr fából kispolc, és a többi, ami pl. jelenti még azt, hogy valamilyen módon le legyen választva a helységben a többi dologtól, tehát, hogy tényleg amolyan kis "búvóhely", borozósarok legyen. És mindenképp a pincelejáró mellé szeretném. Idővel a pinceajtót is szeretném lecserélni valamilyen hagyományos, natúrfás ajtóra (jelenleg egy egykori családiház bejárati ajtó látja el a pinceajtó feladatát, középen vékony, magas kémlelőablakkal... nem tökéletesen illik ilyen célra).

De hogy a borozósarokra visszatérjek, úgy tűnik, hogy a legfontosabb elemet, az ülő-, illetve étekzőgarnitúrára sikerült is rátalálnom! Nem is, hazudok, mert igazából a feleségem bukkant rá, és ő rakta félre az egyik aukciós oldalon.

Amikor megmutatta nekem, onnantól kezdve amolyan "szerelem volt első látásra". Éppen ilyen ülőalkalmatosságot és asztalt álmodtam meg a mi kis "borozónkba".

Lehet, hogy csak nekem tetszik, de nekem nagyon.

Íme néhány kép a kiszemelt, és azóta már "leütött" garnitúráról. Ha minden jól megy, ma este, vagy legkésőbb holnap este el is megyek érte és nyélbe üttetik az üzlet, majd kiszállítom a telekre.

Vasárnapra szeretném nagyjából a végleges helyére berakni, mert egy nagyobbacska családi összejövetel lesz a kertben, így jó lenne, ha már használatba lehetne venni. 

Zárásként csak annyit a saját kis borozóról, hogy olyannyira fogom tudni élvezni én magam egy jó darabig, hogy most a hétvégi összejövetelre érkező csapatot vajon ki fogja szállítani autóval oda-vissza? Na ki lesz a sofőr? Hát persze, hogy én! Lévén, hogy én rendelkezem egyedül jogosítvánnyal. A feleségem "beiskoláztatása" már nem várathat sokáig... ez így nem állapot kéremszépen, hogy én mindig csak szörpöt szürcsölhetek, mint egy jógyerek! :-)

A termék áráról pedig csak annyit, hogy talán elfogadható, egészen komolyan 6000 Ft-ot kell majd adnom érte. Szerintem megérte! Vagy nem?

Kotyogó

Kell vagy nem?

Szombaton úgy döntöttem, hogy kotyogót rakok a három erjedés alatt álló hordónkból kettőre. De nem tudom, hogy jól tettem e. Még eléggé forrnak. Azt sem tudom, hogy megfelelő kotyogót készítettem e, és félek tőle, hogy a hordóknak baja lesz, ha nem megfelelő a gázelvezetés.

Ebben esetleg szívesen fogadnék tanácsot nálam tapasztaltabbaktól.

A következőképpen készítettem el: fogtam 2db teljesen szabványos, de már félrerakott, régi, használatban már nem lévő hordódugót. Ezeket átfúrtam teljes hosszukban, majd egy csövet dugtam beléjük, a cső másik végét pedig egy vízzel félig megtöltött dunsztosüvegbe dugtam, melyet elhelyeztem a hordók mellett. Ennyi.

Megfelelő ez így?

Készítettem egy fotót, de sajnos csak telefon volt nálam, a pincében meg kevés fény van, így a minősége gyatra:

Tegnap este direkt ezért mentem csak fel a pincébe, hogy megnézzem, dolgoznak e. Én arra számítottam, hogy ha nem is erőteljesen, de valamennyire talán bugyognak a csövek, de semmi. Milyen intenzitással kellene mennie a dolognak? Esetleg túl vékony a cső, amit használok?

Természetesen a biztonság kedvéért nem nyomtam erőteljesen bele a hordóba a dugókat, hogy ha feszülne, akkor inkább azt nyomja ki, mint a hordókat széjjel.

Még 1-2 kép + kis borászkodás

Lassan itt a tél, így hát néhány tavalyi téli hangulat kép a kertről, illetve a kertből. Télen is csodálatos a Jakab-hegy... és az egész környék, a maga kihaltságával, nyugalmával, békéjével.

A sorok, és a látkép nyugatra, a domboldallal, amelyen a Kővágótöttös felé vezető út halad.

 A pince egyik oldala. Semmi csicsa, csak ami kell. Azóta picit ki lett jobban takarítva, penészmentesítve, és a többi.

A kert azon része, ahol már "csak" gyümölcsfák vannak: alma, körte, szilva. Jobb alsó sarokban a komposztáló medencénk. A távolban ismét a Jakab-hegy vége.

A kert felső része a nagy kedvenceimmel: a tölgyfákkal. A kis domboldalba épített házikók a kert két eddigi állandó lakójának volt a búvóhelye. Sajnos, amikor a Nagyapám lerobbant, el kellett vinni a kutyákat a kertből, mivel már nem tudott naponta feljárni a telekre. Így most üresen vannak, illetve néha 1-1 macska bújik meg benne.

És végül egy idei tavaszi kép:

Már kezdtek virágozni a fák. A szőlő is már meg volt metszve. Életem első, teljesen saját metszése volt. Az évjárat sajátosságai miatt ugyan kevesebb lett a termés, mint szokott, de én még ennél is sokkal rosszabbra számítottam. Féltem, hogy a nem túl sok tapasztalatom miatt nem lesz semmi termés. Ahhoz képest már (illetve még mindig) forrogat a <200L-nyi levecske. Igen, még mindig forr. Az ok az, hogy nagyon lassan, nagyon sokára indult be (legalábbis szerintem) a forrás. Hideg is volt a pincében, meg amúgy is. De eddig úgy tűnik, rendben van.

És akkor, hogy egy picit a borászatra is rátérjek: szeptemberben vettünk egy vadi új 110L-es tölgyfahordót, mert bár a meglévő hordóink is jók még (egytől eltekintve, ami szerintem virágdézsaként fogja végezni...), de valahogy úgy gondoltuk, hogy beújítunk. Kellett egy új hordó, na. Már csak azért is. Így most az idei termés 3 hordóban lett szétosztva, egy 150L öregben, ami úgy nem egészen háromnegyedig lett töltve mustlével, aztán az új 110-es háromnegyednél picit jobban meglett töltve, és egy 80-as úgy 70%-ig. A háromból szeretnénk majd valahogy összehozni 2 hordónyi "készterméket", vagyis bort. Ez úgy nagyjából össze is fog jönni, ha jól számoltuk a dolgokat (a 150-es és a 110 lesz tele, így valamivel több, mint 200L-nyi borunk lesz idén).

A murcit kóstolgatva meglepő különbségek vannak ami a 3 hordót illeti. Az új tölgyfás nem meglepően rejteget magában némi plusz zamatot, sőt, nem is némit, hanem igen erőteljesen. Apám szerint jó lesz így, ahogy van, ő nem fél, én egy picit tartok tőle, hogy rá fog ülni a borra mind szagban, mind ízben. Bár ő direkt azért akarta, hogy vegyünk új hordót, hogy az újbor "tölgyfás" legyen. Nem tudom, meglátjuk majd. Reméljük nem lesz különösebb baja tőle az extra íz és aroma miatt.

Kép-regény

Akkor tehát néhány fotó a kis tanyánkról, az elmúlt 5 évből.

A kis képekre kattintva megtekinthetőek nagyban is.

Másik szögből a ház + kevés szőlő (nagy kép nincs)

Ez jó 4 éves kép, azóta a ház színe jelentősen változott, hozzáteszem, sajnos. Nagyapám színvak, és egy elég merész sárga-zöld festéket sikerül kikevernie :) Tervünk az, hogy ha aktuális lesz, akkor a képen látható színre festjük vissza. Ez sokkal tájbaillőbb...

Hordómosás (háttérben az egyik nagy kedvencünk, ami látványnak sem utolsó az év bármely szakában: a Jakab-hegy legszélső nyúlványa, észak-nyugat irányba nézve)

Szőlősorok. Szintén pár éves kép, akkoriban még zöldségtermesztés folyt nagyszülők által a sorok között, ezért kapálva volt. Azóta füvesítve lett (kép nemsokára). Háttérben ismét a hegy. A  kép jobb felső részén a domb egész tetején az a kis kopárabb rész hivatalos siklóernyő start pont.

Egy kis "művészi" kép. A kert egyik legöregebb fája, egy pár tíz éves tölgy. Nyáron nagyszerű árnyékos pihenő- és tűzrakó helyül szolgál, ősszel pedig legszívesebben kivágnánk :) Nem kis mennyiségű makkot és levelet tud termelni... Ugyanakkor amikor Nagyapám valóban ki akarta vágatni (már sokadszorra), akkor mi mindig hozzáláncoltuk magunkat. Marad a fa!

Délnyugati panoráma. Tisztább időben csodálatos látványt nyújt. Nagyobb képre kattintva ugyan halványan, de látszik a már Horvátországban lévő Papuk hegység hosszú elterülése. Légvonalban mindössze 70km-re van.

Egy már újabb kép a szőlőről. A művelésmód nem tudom, mennyire látszik, inkább leírom. Valahol az ernyőművelés és a Guyot között. Inkább úgy mondanám, hogy 90% ernyő, 10% Guyot. Ezen a képen már látszik, hogy zöldségtermesztést befejezvén már gyep található a sorok között. Ez a kép valamikor késő tavasszal készült, azóta szebb a látvány, már ami a tőkék környékét illeti. Alaposan fel lett ásva a jobb vízháztartás végett. A támrendszer bár nem olyan rossz, de nem túl esztétikus, kisebb-nagyobb javítások, újítások szükségszerűek. De azért még bőven ellátja a feladatát, megfelelően. Még annyit róla, hogy talán látszik a képeken, hogy dupla huzalos rendszer, a hajtások a két huzal közé vannak behúzva, és növekedésük szerint vannak mindig a megfelelő huzalhoz kötözve, ha szükséges.

Másik szögből, háttérben a présház, immáron az új "csodálatos" színnel... szerencsére csak ennyi látszik belőle :)

Ha már a présház szóba jött, írok egy keveset arról, illetve a pincéről. Maga a ház alapterülete 20m2, az alsó szoba belső netto, használható mérete 17.5m2, a tetőtéri szoba a kinyúló tetőnek köszönhetően alapterület tekintetében 20m2, a sátortető miatt viszont picit szűkül a tér magasságban. Nagyon fontos információ, hogy a telken nem volt ez a ház, amikor Nagyapám megvásárolta. Ezt a házat ő saját maga építette, természetesen szakember segítségével (főleg ami a tetőszerkezetet illeti). Ugyanígy a pincével, az sem volt a telken, azt pinceépítő szakember készítette. A telken tehát nem volt semmilyen ház, szerszámtároló, csak egy kicsi, talán 1m2-es tákolt bódé, illetve ember magasságú gaz és dzsumbuj.

A ház előtt található egy 13.5m2-es terasz, melynek beépítése tervben van, de legalábbis szeretnénk egy féltetőt mindenképp rá, vagy lugast, vagy bármit, ami árnyékol és esztétikus is, mert nyáron napsütésben rettenetes a rajta végzendő munka. A terasz alatt található egy "hatalmas" ciszterna, mely jó esetben, ha Isten is úgy akarja, akkor akár 20m3 vizet is képes elnyelni. A belőle felhúzott víz kristálytiszta, ez annak köszönhető, hogy a tetőről lezúduló esővíz nem közvetlenül a ciszternába folyik, hanem először 2 ülepítőtartályba, amelyben szűrő is van még pluszban, így a vízgyűjtőbe már tényleg csak nagyon tiszta víz kerül. Iváson kívül gyakorlatilag bármire felhasználható (fürdés, mosogatás, stb). Természetesen a hordókat is ezzel a vízzel mossuk.

A présház mögött, és abból nyílóan található a lényeg: a pince, amely ugyan nem nagy (3x3=9m2), de a mi igényeinknek pont megfelel, az idei (2010-es) nem épp legjobb évjárat miatt örülünk, ha két 100L-es hordónk megtelik... A pince egyébként egy picit érdekes: nem föld alatti, hanem csak úgy kb. félig van a föld alatt, tulajdonképpen a présház és a pince egy szinten van, ugyanakkor a telek lejtése olyan, hogy nem volt szükséges az, hogy mélyebbre legyen ásva (a pince leghátsó fele már mélyebben van). Ez persze azt hozza magával, hogy nyáron télen a kelleténél egy picit jobban lehűl, nyáron pedig jobban felmelegszik, de még elfogadható határok között (kb. 10 és 18 fok között).

A telken található még egy, a présházzal megegyező méretű és kivitelű épület, az egykor nyúlólként szolgált, jelenleg szerszámtároló és műhely. Tervben van, hogy idővel (pár év múlva talán) egy nyári konyhát alakítunk ki belőle, illetve benne, és egy zuhanyzó+wc helységet. Az egy modernebb, mai igényeknek megfelelő lenne kívül-belül, a présház viszont megmarad hagyományos, egyszerű, szőlész-borász munkálkodásoknak megfelelő házként, ahogyan az kell.

Nos, hát ez a mi kis tanyánk. Legközelebb a lényegről írok: a borról, azaz a borunkról.

Bemutatkozás

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy közzé tegyem ügyes-bajos munkálkodásomat, amely kis tanyánkon zajlik szőlészkedés, borászkodás kategóriájában.

Abszolút kezdő, laikus, szakmailag hozzá nem értő vagyok, így az itt közzé tett dolgok pontosságáért, időszerűségéért, helyességéért nem vállalok felelősséget. Ugyanakkor szívesen fogadok tanácsokat, ötleteket, melyek segítségével magam is tanulni, fejlődni tudok, illetve azok is, akiket a téma érdekel és olvassák bejegyzéseimet, és az azokhoz tartozó hozzászólásokat. A fő cél tehát ez: tapasztalat adok-veszek.

A "tanyáról" csak annyit, hogy: Kővágószőlős szőlőhegyén található, a Jakab-hegy lábánál, délnyugati irányban. A kertet még nagyapám vásárolta '87-ben, és Ő művelte egészen 2009 decemberéig. Jómagam kb. 2000-től veszek részt a munkálatokban, viszont 2010 januárjától teljesen én, illetve kis családommal együtt végezzük a kert karbantartását, művelését, mivel "az öreg" sajnos lebetegedett és teljesen lemondott, illetve le kellett mondania az aktív munkáról. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem vesz részt semmiben, de már korán sem olyan lelkesedéssel, erővel, mint azelőtt.

Magáról a szőlőről: teljesen vegyes telepítés, én viccesen csak azt szoktam mondani, hogy "nincs két egyforma" tőke. Ez persze azért nem teljesen igaz, de az biztos, hogy egy jó 6-8 fajta megtalálható, rendszertelenül. Tervben van természetesen a "nemesítés", szeretném az ültetvényt maximum 2-3 fajtára korlátozni, és lehetőség szerint fajtaborokat készíteni, amennyiben ez nem lehetséges (rossz évjárat, vagy egyéb probléma miatt), akkor pedig ezt a 2-3 fajtát házasítani. Mindenképp a területre jellemző fajtákat szeretném majd beköltöztetni. De ez még nagyon távlati elgondolás, egyelőre a jelenlegi fajtákból próbálok "valamit" kihozni, ha mást nem, hát akkor egy elfogadható asztali jellegű bort. Bár az asztali borokra az alacsony alkoholtartalom a jellemző, ez nálunk nem így van, legutóbbi mérés szerint közel 13%-os a 2009es évjáratunk. Így tehát nem asztalinak mondanám, inkább csak egy igazi "háztáji vegyes"-nek.

A jelenlegi ültetvény mérete roppant kicsi: mindössze 9 sorunk van, a sorok hossza kb. 30 méter, de ezt majd egyszer pontosan lemérem, mert jó lenne tudni, hogy mennyi is az annyi. Ugyanígy nem tudom pontosan a tőkék számát, de ezt is pótolni fogom.

Akkor tehát induljon a blog, az elkövetkezendő hozzászólásokban néhány képben is bemutatom a "CsabaTanyát".

(Egyébként  blog alapötlete Kezdőszőlész blogja alapján adódott)