Nemrégiben írtam arról, hogy szőlészkedésen, borászkodáson kívül szeretek madarászkodni is. Arról is írtam akkor, hogy ennek ellenére félek nagyon madarakat szoktatni a telekre, mivel a madarak is szeretik a szőlőt. De úgydöntöttem, hogy az elkészített odujaimat, illetve azokból néhányat mégis csak kihelyezek, így ma 3db-ot (a kb. 10ből) felszereltem 3 különböző fára, egymástól kb. 20-40m-re.
Nem túl elegánsan régi vezetékkel erősítettem a fatörzshöz az odút,
de épp nem találtam jobb megoldást. Majd tavasszal kitalálok valami szebb,
jobb felerősítési módot.
Ezek úgynevezett "B típusú madárodúk", kistestű madaraknak szolgálnak reményeim szerint majd lak- és költőhelyül. Ezek tehát NEM madáretetők, mint ahogyan sokan, akik még nem láttak ilyet, gondolnák elsőre. Ebbe nem eledelt kell elhelyezni, hanem konkrétan semmit. Ha minden jól megy és a madarak rátalálnak és főleg a közvetlen környéket biztonságosnak találják, akkor ebben fognak fészkelni és fiókáikat felnevelni. Elsősorban cinegéket lehet megtelepíteni bennük (illetve, én azokat szeretnék), azok még kényelmesen és könnyen beférnek a 25-32mm átmérőjű nyíláson, viszont nagyobb testű, nemkívánatos madarak már nem (pl. rigók). Ugyanakkor sokszor verebek is hamar belakják az ingyenlakást, főleg, hogy egyre kevesebb a természetes odúként szolgáló öreg fatörzs és egyéb manapság. Hallottam, sőt láttam már olyat is, hogy cinegék elhagyatott házak postaládáiba költöztek be.
Ezen szeretnék, ha nem is elképesztő méretekben, de legalább egy kicsit segíteni. Nem utolsósorban gyermekeimnek is érdekes és izgalmas szórakozást ígér az egész nap eledelt hordó anyamadár látványa, aki szorgosan hordja fiókáinak az összeszedett gilisztákat és egyéb rovarokat. Lehet majd lesben állni és figyelni életüket, de csak olyan mértékben, amivel még nem zavarjuk őket. Bár abban az időszakban/állapotban a méterre áldogáló ember látványa sem érdekli őket különösebben. Lényeg, hogy legyen kaja a kicsiknek.
Odútelepítés közben azért a hegyre is felnéztem néha,
ahol egy héttel ezelőtt vaddisznó csapatot is sikerült megfigyelnem.
Tehát 3db madárodút raktam ki, kettőt tölgyfára, egyet pedig akácra. Az öreg tölgyre került a legnagyobb, a másik két fára kisebbeket raktam.
Ilyen a nagyobb. Kátrányozott, égetett külső felülettel,
jó 3cm-es falvastagsággal.
Ilyen a kisebb. Vékonyabb az anyaga is (1.5-2cm), és a belső "lakható terület" is kisebb,
de még bőven megfelel a "szabványban" meghatározott
minimális méretnek (kb. 15cm alapterület).
Ez mind szép és jó, de hogyan fogok lejönni a fáról?!?
Valahogy csak sikerült, Tamara lányom legnagyobb örömére.
Ez került az akácra, oldalt is kinyúló tetővel, ellenben a tölgyre került,
ugyanilyen társával. Arra csak előre nyúlik ki a tető. Így futotta anyagból.
Mint látható, ha nem is zseniális képek, de azért a minőség már elfogadható, ez azt jelenti, hogy végre nem felejtettem otthon a rendes fényképezőmet. Ha már így adódott, természetesen készült néhány egyéb kép is a telekről. Nálunk még nagy a hó, kb. 330m magasságban, lent a városban (150-200m-en) már nyoma sincs a hónak. Amikor kint voltunk, ráadásul még esett is igen intenzíven.
Hótakaró az ültetvényen.
A kert felső részén a kis domboldalunk. Az odú is már a helyén.
Tőkék.
Elcsúsztam, és az orrommal a föld felé való zuhanáskor
benyomtam az expógombot. De jó ez így ferdén is :)
Nicsak, érik már a füge! Január elseje van...
És két kép a pincéből, hosszú (30 másodperces) záridővel. Állvány hijján egy tégla szolgált támasztékul, mert azért félpercig én sem tudok mozdulatlanul állni és kitartani a gépet.
A baloldali randa, nagy zöld hordóban a szüretkor
keletkezett törköly van. Talán pálinka lesz belőle...
Százmilliós kérdés: na, vajon melyik az új hordónk??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése