2011. január 23., vasárnap

Kép-regény

Felkerült a GALÉRIA oldalra egy képsorozat a legutóbbi metszésről és egyebekről.

2011. január 22., szombat

Fatelepítés

 Fatelepítés Pécs-kertvárosban


Némileg más téma, de azért természethez kapcsolódik. A lakóházunkhoz nem messze van egy elég nagy terület, ami teljesen csupaszon, kopaszon áll(t). Mivel itt megyek el munkába jövet-menet minden nap, így már sokszor agyaltam azon, hogy milyen jó lenne ide valami park, vagy legalábbis néhány fa, bokor, mert milyen már az, hogy egy ekkora terület "parlagon" hever. Azt hiszem, egy civil kezdeményezés keretében viszont most néhány fát és bokrot telepítettek. Ugyan a képeken még csak a gödrök láthatóak, de azóta már állnak a fák.

 Azóta a gödrökben már állnak a kb. 4-5m magas fácskák

Sajnos minden jóban van valami rossz is, illetve minden jóban lát valaki jót, amit szeretne magáénak tudni, ezért sajnos az egyik bokrot azóta már ki is szedte valaki, vagy legalább is már csak az üres gödör tátong a többi mellett.


Már állt egy fa

Általában egyébként nem lehajtott fejjel, sietve rohanok munkába, mit sem törődve a körülöttem lévő világról, így természetesen az "égi jelenségeket" is észrevettem és megcsodáltam, és le is fotóztam, majd egy "picit" továbbgondolva felerősítettem a színeket:

Hajnali színpaletta

2011. január 21., péntek

Villány közelsége ajándék

(c) europa.eu

Már többször megtapasztaltam, hogy Villány közelsége (35km) igazi ajándék számomra. Egyrészt, szeretem a tájat, a környéket, mint természeti értéket, de persze elsősorban a bor az, ami miatt örülök annak, hogy gyakorlatilag bármikor eltudunk (kis családommal) jutni Magyarország Első Borútjának központjába. Ennek köszönhetően már többször vásároltam borokat közvetlenül a pincészeteknél, volt, amikor a "főborász" adta át a  kiválasztott palackokat. Legutóbb Maul Zsolt tette ezt (már másodszorra), illetve a Szende Pincénél is hasonló kellemes élményben volt részem nem is olyan régen. A viszonylagos közelség mellett még az is Villány mellett szól, hogy tulajdonképpen ha akarjuk, ha nem (persze inkább akarjuk :-) ), amúgy is sokszor megyünk keresztül a borfalu(ko)n, ahogyan nemrég írtam, feleségem szülei egy Beremend melletti kis faluban élnek. Így tehát általában havonta minimum egyszer mindenképp elhaladunk a Borút bizonyos részén, részein. Boron kívül, de borászattal kapcsolatban a másik lényeges dolog, ami miatt örülök a közelségnek, az az, hogy több ismerős, rokon borászként tanul a villányi Teleki Zsigmond nevét viselő Szakképző Iskolában. Ugyanakkor úgy alakult nemrég, hogy egyik közeli rokonom kényszerűségből abba kellett, hogy hagyja tanulmányait. 

(c) geretamas.hu

Nekem ebből annyi hasznom lett, hogy az iskolai tankönyvét, amit rövid ideig kölcsönkértem tanulmányozásra, megtarthattam, mivel a fiatal lány elmondása szerint már nem szeretne foglalkozni a dologgal. Igen, sajnos ugyanakkor szintén rokonságban több ilyen szerencsétlen helyzettel is találkoztam, amikor valaki nem a szőlészet, borászat igazi szeretete miatt, hanem "csak úgy" ment a fenti iskolába és szakra. Akár szülői erőltetésre, akár azért, mert nincs más vállalható lehetőség a közelben, akár egyéb okok miatt. Tehát, most egy újabb, másfajta szakkönyv került hozzám, amiből tudok tanulgatni, fejlődni, mint amilyenekkel eddig találkoztam. A tankönyvekkel kapcsolatban mindig fenntartásaim vannak (talán iskolai élmények, emlékek miatt...?!), de rá kell jönnöm, hogy ez esetben egyáltalán nem baj, sőt előny a szájbarágós, sokszor "gyerekes" megfogalmazás, mert nincs benne semmi felesleges, ugyanakkor sok dolgot olyan oldalról is körbejár részletesebben, amiről még nagyobb szakkönyvek sem tesznek említést. Így most ezt a könyvet olvasgatom, bővítem "tudásomat".

A csarnótai "CsabaTanya"

A másik dolog, amiről most írni akartam és amiről eddig még nem írtam, az az, hogy szintén a villányi borút közelségében van egy másik telkünk is. Ez a telek jóvan nagyobb, mint a CsabaTanya, ami nincs 0.2 hektár se. Ez a terület a csarnótai szőlőhegyen található, a Kopasz-hegyen, illetve annak lábánál. A mérete jóval meghaladja Csabáét: nagyjából 1 hektáros lehet. Jelenleg, sőt már vagy 20 éve nincs művelve, hacsak nem annyira, hogy néhány éve ismerős szántóföldként használta (de már ez is jó 10 éve volt). De szőlőt nem látott 25-30 éve már, az biztos. Sajnos. Ugyanakkor nem baj az, ha van az embernek egy ilyen telke egy ilyen helyen, nem lehet tudni, hogy mit hoz a sors és az idő. Mert nem titkolt vágyam, hogy majd egyszer (talán HA megöregszem) szeretnék majd itt is szőlővel foglalkozni, ez még is csak más vidék és klíma, mint a Mecsekben. De itt mindent a 0-ról kellene kezdeni: se pince, se présház, se támrendszer, se semmi, csak méteres gaz. Na jó, egy kis pince van, de már bedőlő félben. Így tehát szabadidőn kívül nem kevés pénz is kellene a megmentéséhez, illetve felélesztéséhez. Így tehát ez a projekt egyelőre (úgy pár évtizedre) csak álom marad és max. a tervasztalnál fog megvalósulni, ahogyan valósult is meg 2-3 évvel ezelőtt, amikor még a CsabaTanyát nem úgy és nem mi műveltük elsősorban, ahogyan az most van. Akkor még úgy volt, hogy ezt a területet kezdjük el művelni, ám akkor még szőlőben nem goldolkodtam, csak amolyan háztáji konyha- és pihenőkertet álmodtuk meg feleségemmel, hogy legyen hova menekülni a betondzsungelből. Egyébként ez a telek sincs sokkal messzeb, mint a szőlősi kertünk, ami háztól házig 14km-re van. Ez a csarnótai telek is csak 18km-re van. Egy dolgot esetleg eltudok képzelni, amit még megöregedés előtt meg tudnék valósítani, ha Isten is úgy akarja: egy kisebb területet előkészíttetve, néhány tőkét kinevelve talán tudnék olyan - elsősorban vörös borszőlő - fajtákat művelni, amik Kővágószőlősön sem a klíma, sem a helyhiány miatt nem tudnának meglenni. Így helyben nem lenne szőlő feldolgozás és borkészítés, csak szőlőművelés. A szőlőt leszüretelve viszont szőlősön már feldolgozható lenne a termés, mert hordókapacitás az lenne, illetve már most is van. Persze, nem az egész terület művelésére gondolok itt, hanem - ahogyan fentebb írtam - csak egy picike, apró részt kiválasztva, nagyon egyszerű módon menne a művelés, amolyan "vagy lesz belőle valami, vagy nem" alapon, olyan mennyiségben, hogy kb. 100L bor legyen belőle. De azt hiszem, ez sem fog nagyon megvalósulni, mert két helyre járkálni már sok volna, legalábbis jelenleg. Esetleg csak akkor, ha rábízva a természetre a legalapvetőbb műveleteken kívül nem történne semmi munka (csak metszés, gyomírtás néha). De ennek esetlegessége és bizonytalansága miatt sokkal ésszerübb és okosabb döntés, ha az ember megvásárolja azt a 100L-nyi bort adó szőlőt valamelyik megbízható villányi termelőnél. Így ez a dolog marad az álmok világában! Álmodni talán szabad :)

2011. január 19., szerda

Ságvári Guggolós vs. Kővágószőlősi Rettenet

Otelló - Ságvári Guggolós 2010

Azt hiszem nagy élmény minden kiskerti szőlő- és bortermelő életében az, amikor lepalackozza élete első, vagy akárhányadik borát, ez az esemény mindig egy különlegesség, ami - mondjuk úgy - felemeli a kistermelő lelkét, hiszen a "nagy borokat" is palackból töltjük ki, nem pedig hordóból. Így ez a világ már "másvilág", mint a pincében a hordóból, lopóval kiemelt bor. Ez utóbbi persze még nagyobb öröm és élmény, de ez most más tészta. A lényeg, hogy egyfajta csúcspontja a dolgoknak az, amikor az ember a saját palackozott borát tartja a kezében, címkézve, kapszulával lezárva.


Sándor blogját olvasgatva bukkantam rá a Ságvári Guggolósra, mely az ottani leírás szerinti körülményeknek megfelelően készült. Engem rögtön valahogy megfogott a humora, és kíváncsivá tett, ezt szóvá is tettem, mire "ajánlatot" kaptam a készítőtől, hogy ha megadom a címemet, szívesen elküldi az utolsó palack Guggolóst (mi ez, ha nem megtiszteltetés?!). Én persze kapva kaptam az alkalmon, és "megrendeltem" eme bort.


A doktor Úr is ezt issza!


Természetesen figyelembe vettem Sándor leírását saját boráról, és ennek megfelelően készültem is fel rá. Amikor a postásbácsi meghozta a csomagot, rögtön ki is bontottam. Az első, ami rögtön feltűnt, hogy nagyon szép a színe üvegen keresztül is, a meglepetés akkor ért igazán, amikor elkezdtem kitölteni pohárba és láttam, hogy ez bizony fehér, tehát teljesen átlátszó, színezetlen üveg, amiben a bor volt. A színével tehát biztosan nincs baj, igen szép sötétre és szép színűre sikeredett. Illatban már erőteljesen fellelhető a "citrusosság", ami tulajdonképpen a bor sajátja és lényege :) Kóstoláskor sem éri a fogyasztót meglepetés, a friss savanykás íz abszolút visz mindent. Nem meglepő ez, tudva, hogy milyen szőlőből és milyen cukorfokkal készült. Így tehát nehéz értékelni a bort, de erre nincs is szükség. A savhangsúlyosságon kívül nekem abszolút ízlett, nincs benne semmi rossz, vagy zavaró. Ha több cukor lett volna benne, bizonyára egy szép, kerek háztáji bor kerekedett volna belőle.


Most egy picit rátérek a saját borunkra, hiszen az egyetlen feltételem az volt a Guggolósért, hogy Sándor is fogadjon tőlem ellentámadásként egy bort tőlünk :) Így tehát elküldtem neki egy üveg Kővágószőlősi Rettenetet.


Ő az alábbit írta, miután megkapta és kóstolta a bort. Zárójelben kiegészítek 1-2 dolgot:


A Rettenet színe rögtön megfogott, igazán szép tükrös (majd a derítésről beszéljünk). Az illata is rendben van bár a kén picit "odaszúr" (két dolog: derítve még nem volt, így valóban kéne róla beszélni, az odaszúrós kén pedig annak tudható be, hogy nemrég lett alapkén beállítva, így még picit sok benne a kén).
A kortyban rögtön egy selymes édesség jön amit gyorsan felülír az alkohol és némi szénsav. A lecsengése kicsit rövid valamint egy említésre méltó kesernyével búcsúzik. Bár nem szeretem az édes/félédes borokat de ez az édes-kesernye játék valóban érdekessé teszi a bort (a kesernye nagy valószínűséggel a "barikolásnak" köszönhető, ugyanis a minta, amit Sándornak küldtem, a teljesen új, első használatos tölgyfahordónkból származott). Amúgy mennyi a cukra? Mert én inkább mondanám minimum félszáraznak vagy akár még félédesnek is mint száraznak (sajnos véletlenül több cukor került bele, mint amennyit igényelt volna, ezért lett túl édes, illetve azért is, mert meg kellett szakítanunk az erjedést, tehát nem tudta minden cukrát kiforrni).
Nos ha igazán kritikus szemmel nézem akkor is csak a magas kén és a maradék cukor az amit említeni tudok hiányosságként bár a cukor inkább ízlés dolga. Amúgy semmi szégyellni való nincs rajta, ha legalább ilyen lesz az én első borom (amit már valóban saját szőlőből csinálok - a Guggolós ugyebár "vadszőlőből" készült - a szerk.) akkor nem lesz okom panaszra.




Apám csak annyit mondott, hogy a két borból egy tökéletes ízű rozé születhetne :) A Guggolós savanyúsága ellensúlyozná a Rettenet édességét, és fordítva.

Reményeim szerint jövőre ismét csereberélünk valamit.

2011. január 10., hétfő

Thummerer Bertram - Egri cuvée 2007


Eddig három termelő borát mutattam be blogomban, most itt a negyedik. Az előző háromnál is könnyen rálehetett jönni, hogy nem a csúcskategóriából válogatok. Nincs ez másként most sem. Ennek roppant egyszerű oka, okai vannak: egyrészt, anyagi okok miatt nem engedhetek meg magamnak jelenleg komolyabb borokat, ajándékba sem igen szoktam kapni "prémium" kategóriából, mivel nem nagyon mozgok "olyan" körökben. A másik ok, hogy szeretném összegyűjteni azokat a borokat, amelyeket akár mindennapokra is könnyen, olcsón belehet szerezni egyszerű földi halandóként. A lélektani határ nagyjából 2.000 Ft, bár inkább alatta, sőt, sokkal inkább 1000 Ft környéki borokat próbálok beszerezni és onnan mazsolázni.

A mostani jelöltem Thummerer Vilmos Bertram Egri Cuvée-je lett, abból is a 2007 évjárat. Több helyen néztem, volt, ahol 1200 Ft felett kínálták (nem épp legjobb ár), volt, ahol normál esetben 900 Ft-ért hozzá lehet jutni, de épp, amikor én ott jártam, le volt akciózva 640 Ft-ra, ami már több, mint szuper ár érte. Már bánom, hogy nem vettem meg mind a három még polcon (illetve akciós rekeszben) lévő darabot. Ebből tehát már érzékelhető, hogy pozitív véleményem van a borról. Anélkül, hogy mindenféle virágokat és fűszereket sorolgatnék, röviden csak annyit, hogy nagyon kellemes, mondhatni egyszerű, de annál intenzívebb illata van, nincs benne semmi zavaró, "oda nem illő" dolog. Ízében is hozza az egyszerű selymességet, bántó savnak nyoma sincs, inkább az alkohol dominál, de az sem zavaró. A fahordós érlelés minden előnye meg van benne. Pontozni én nem szoktam, így most sem teszem, egyszerűen csak: tetszett, és bízom benne, hogy ma este is még tetszeni fog, mert még vár rám pár pohárnyi mennyiség.

2011. január 9., vasárnap

Az első metszés

Kihasználtuk ma ezt a gyönyörű, mondjuk úgy, hogy ajándék időjárást és felmentünk kis családommal a Tanyára piknikezni egyet. Természetesen nem bírtam magammal, és már szinte remegő érzést éreztem a kezemben, így metszőolló után nyúltam. Csupán egy tőkét szerettem volna teljesen megmetszeni, csak úgy a játék kedvéért, de úgy jött ki, hogy nagyon belendültem és egy egész sort sikerült befejeznem! Ezt én most így igen nagy teljesítménynek gondolom, ugyanakkor egyáltalán nem volt megerőltető, élveztem nagyon. Az egy sor az kb. 30 tőkét jelent, ami persze nem sok.

Mint ahogyan már korábban írtam, ernyőművelést alkalmazok, néhány furcsán alakult tőkén, amelyeknél nem tudok ép, egészséges vesszőt kiválasztani, azoknál meghagyom az előző évi leívelt vagy teljesen lekötözött termőalapokat és azokból nevelek hajtásokat. Nem tudom, hogy ez mennyire fog működni, de még mindig jobb, mintha hurkapálcika vastagságú, fejletlen vesszőket ívelnék.

Íme néhány kép. Sajnos a fényképezőt a kocsiban felejtettem (és lusta voltam kb. 200 métert gyalogolni), így maradt a 3.2MP-s telefonos csodafegyver...


Előtte

 Utána

Itt egy picit összesűrűsödtek

Egy viszonylag jól sikerült ernyő.
Látható, hogy gyakorlatilag két tőből áll egy tőke, egyik jobbra, másik balra ívelt szálvesszővel

Ernyők

Alulról


 
A levágott vesszőket összegyűjtjük, szomszéd búbos kemencéjében fogja végezni, mint tüzelőanyag

Ezzel a mai teljesítménnyel már csak 8 sor van hátra... hurrá! :)

2011. január 5., szerda

Közelről


Tyúkhúsleves főzés közben hallgattam még hétfőn a Kossuth Rádióban a Közelről című műsort, melyben 16 órától boros téma volt. Megszólaltattak termelőket, forgalmazókat, borászokat.

REKLÁM ON
Érdemes meghallgatni, meg úgy általában figyelemmel kísérni időnként a Kossuth műsorait, mert sokszor lehet elcsípni érdekes, tartalmas interjúkat, műsorokat egyrészt a témában is, meg egyéb témákban is (és vissza is lehet hallgatni). Nekem igazi felüdülés a mai egykaptafa, celebekkel teli médiavilágban, éppen ezért TV-t speciel nem nézek, ha informálódni szeretnék, bekapcsolom a rádiót. A Kossuthot. Na, de a lényeg persze nem ez :) Ez legyen az én gondom.
REKLÁM OFF

IDE kell tehát kattintani, ha szeretnéd meghallgatni az elhangzott műsort. Itt ki kell választani a 15.30kor kezdődő Közelről című műsort, az időpontra (illetve a kis nyílra) kattintva elindul a lejátszás, ezután már csak a fenti lejátszó sávban kb. 16.05-re kell tekerni, a híradó után akkor kezdődött az egy órás boros műsor.

2011. január 4., kedd

Új színek, új fejléc, új képek

Arra gondoltam, hogy ha már tél van, és ráadásul még hó is, akkor már illene egy téli tanyás kép. Így hát lecseréltem a fenti fejléc képet, amíg ilyen az időjárás. Illetve, a háttér- és betűszíneket is módosítottam "hűvösebbre". Tavasszal majd ismét "melegítek" és lesz majd új fejléc kép is.

Továbbá, átalakítottam a Galéria menüpontot. Felkerültek albumszerűen régi és új, illetve teljesen új (múlt vasárnapi) sorozatok is. Ezentúl ilyen módon fogom feltölteni a fotósorozatokat.

2011. január 2., vasárnap

Fára másztam


Nemrégiben írtam arról, hogy szőlészkedésen, borászkodáson kívül szeretek madarászkodni is. Arról is írtam akkor, hogy ennek ellenére félek nagyon madarakat szoktatni a telekre, mivel a madarak is szeretik a szőlőt. De úgydöntöttem, hogy az elkészített odujaimat, illetve azokból néhányat mégis csak kihelyezek, így ma 3db-ot (a kb. 10ből) felszereltem 3 különböző fára, egymástól kb. 20-40m-re.

Nem túl elegánsan régi vezetékkel erősítettem a fatörzshöz az odút,
de épp nem találtam jobb megoldást. Majd tavasszal kitalálok valami szebb,
jobb felerősítési módot.

Ezek úgynevezett "B típusú madárodúk",  kistestű madaraknak szolgálnak reményeim szerint majd lak- és költőhelyül. Ezek tehát NEM madáretetők, mint ahogyan sokan, akik még nem láttak ilyet, gondolnák elsőre. Ebbe nem eledelt kell elhelyezni, hanem konkrétan semmit. Ha minden jól megy és a madarak rátalálnak és főleg a közvetlen környéket biztonságosnak találják, akkor ebben fognak fészkelni és fiókáikat felnevelni. Elsősorban cinegéket lehet megtelepíteni bennük (illetve, én azokat szeretnék), azok még kényelmesen és könnyen beférnek a 25-32mm átmérőjű nyíláson, viszont nagyobb testű, nemkívánatos madarak már nem (pl. rigók). Ugyanakkor sokszor verebek is hamar belakják az ingyenlakást, főleg, hogy egyre kevesebb a természetes odúként szolgáló öreg fatörzs és egyéb manapság. Hallottam, sőt láttam már olyat is, hogy cinegék elhagyatott házak postaládáiba költöztek be.

Ezen szeretnék, ha nem is elképesztő méretekben, de legalább egy kicsit segíteni. Nem utolsósorban gyermekeimnek is érdekes és izgalmas szórakozást ígér az egész nap eledelt hordó anyamadár látványa, aki szorgosan hordja fiókáinak az összeszedett gilisztákat és egyéb rovarokat. Lehet majd lesben állni és figyelni életüket, de csak olyan mértékben, amivel még nem zavarjuk őket. Bár abban az időszakban/állapotban a méterre áldogáló ember látványa sem érdekli őket különösebben. Lényeg, hogy legyen kaja a kicsiknek.

Odútelepítés közben azért a hegyre is felnéztem néha,
ahol egy héttel ezelőtt vaddisznó csapatot is sikerült megfigyelnem.

Tehát 3db madárodút raktam ki, kettőt tölgyfára, egyet pedig akácra. Az öreg tölgyre került a legnagyobb, a másik két fára kisebbeket raktam.

Ilyen a nagyobb. Kátrányozott, égetett külső felülettel,
jó 3cm-es falvastagsággal.

Ilyen a kisebb. Vékonyabb az anyaga is (1.5-2cm), és a belső "lakható terület" is kisebb,
de még bőven megfelel a "szabványban" meghatározott
minimális méretnek (kb. 15cm alapterület).

Ez mind szép és jó, de hogyan fogok lejönni a fáról?!?

Valahogy csak sikerült, Tamara lányom legnagyobb örömére.

Ez került az akácra, oldalt is kinyúló tetővel, ellenben a tölgyre került,
ugyanilyen társával. Arra csak előre nyúlik ki a tető. Így futotta anyagból.

Mint látható, ha nem is zseniális képek, de azért a minőség már elfogadható, ez azt jelenti, hogy végre nem felejtettem otthon a rendes fényképezőmet. Ha már így adódott, természetesen készült néhány egyéb kép is a telekről. Nálunk még nagy a hó, kb. 330m magasságban, lent a városban (150-200m-en) már nyoma sincs a hónak. Amikor kint voltunk, ráadásul még esett is igen intenzíven.

Hótakaró az ültetvényen.

A kert felső részén a kis domboldalunk. Az odú is már a helyén.

Tőkék.

Elcsúsztam, és az orrommal a föld felé való zuhanáskor
benyomtam az expógombot. De jó ez így ferdén is :)

Nicsak, érik már a füge! Január elseje van...

És két kép a pincéből, hosszú (30 másodperces) záridővel. Állvány hijján egy tégla szolgált támasztékul, mert azért félpercig én sem tudok mozdulatlanul állni és kitartani a gépet.

A baloldali randa, nagy zöld hordóban a szüretkor
keletkezett törköly van. Talán pálinka lesz belőle...

Százmilliós kérdés: na, vajon melyik az új hordónk??