2014. április 7., hétfő

Feltámadás!

Ezzel a képpel kezdtem meg a szezont, és a fűnyírást.
Nicsak, átment egy drót a fejemen?!?!
Következő teendő a tőkék kapálása lesz,
megszabadítom a térdig érő gaztól őket.

Hamarosan amúgy is itt a húsvét, én egy kicsit előbbre hoztam a feltámadást. Na de nem akarok ilyesmivel viccelődni, mindenesetre tény, hogy annyira eltűntem az elmúlt cirka 7 hónapban, mint még sosem és most egyfajta feltámadásnak vehetjük, hogy írok ide. Lassan abból áll (sajnos) a blog, hogy magyarázkodom, hogy miért nem tudtam írni mostanában. Ezt most sem tudom megkerülni: szeptemberben, nemsokkal az utolsó írásom után volt egy nagyon szenvedős költözködésünk (3 gyermekkel nem egyszerű mutatvány...), meg olyan és annyi munka szakadt közben-utána a nyakamba, hogy egyszerűen már nem bírtam cérnával. Így nem maradt semmi időm és energiám, hogy írjak. Illetve, közben teljesen más területen is írtam több cikket, amikre fel kellett készülnöm és maga az írás sem 2 napig tartott. Így hát sajnos a szőlős blog került háttérbe ez alkalommal (is).

A másik ok, amit szintén szoktam emlegetni, az az, hogy nem is nagyon volt miről írnom. A kertben többé-kevésbé minden rendben van, a szőlő sajnos folyamatos hanyatláson esik át és lassan azt kell gondolnom, hogy nem az én hibámból. Nagyon aktuális lenne a teljes újragondolás és újratelepítés, 1-2 öreg, egészséges tőke meghagyásával. Idén tavasszal megint azzal kellett szembesülnöm, hogy több tőkém elhalt, vagy annyira gyenge, hogy nem lesz belőlük semmi. De ezek a tőkék évek óta azt a jelet mutatták, hogy nincs bennük több és szerintem ez már régóta így lehetett. Az is lehet persze, hogy a metszéssel, metszésekkel rontottam el valamit, de ezt még sem gondolom, mert vannak tőkék, amelyek viszont évek óta masszívan szép vesszőket és termést nevelnek, miközben ugyanúgy bánok velük, mint azokkal, amelyek legyengülnek, vagy mindig megrekednek a fejlődés egy bizonyos szakában nyár elején. Az okát nem tudom, mindenesetre az biztos, hogy ezeket a tőkéket ki kellene mihamarabb cserélni, mert így csak felesleges idő- és vegyszerpocsékolás a velük való foglalkozás.

A komolyabb telepítéshez viszont "nincs kedvem" (érted, ugye?), így sajnos marad a mostani helyzet, hacsak nem nyerek a lottón (bár ahhoz kellene venni szelvényt is). Úgy gondolom, csak úgy volna értelme belevágni, hogy ha legalább 2-3 sort teljesen le tudnánk cserélni egyszerre. Annyival már megérné beleugrani, termőre fordulás után 2-3 sor simán hozna annyit, vagy még többet is, mint most a 9 sorom. Ehhez viszont gépek kellenének, vagy legalábbis néhány alkalmas traktor bérlés mindenképp, aztán akkor már úgy volna szép, ha új karók és drótok is lennének, és még akkor egy szót sem ejtettünk az oltványok egyszeri bekerülési költségéről. Hát, mindezek sajnos így egyszerre mostanában biztos, hogy nem fognak összejönni. Talán jövőre.

Ha valaki megtudja mondani, hogy mit keres egy MERŐKANÁL
a 15 hónapos kisfiam kezében a kert kellős közepén, az kap
egy piros hangszórót!

A lényeg tehát, hogy megkezdtük a ténykedést, a metszésen és lemosópermetezésen már túl vagyok. Idén metszéskor folytattam a tavalyi kísérletezést: sok tőkét máshogy metszettem, mint eddig. Tavaly bejött, legalábbis egy jó 20-30%-kal több termésünk és borunk lett, mint azelőtt, ami mindenképp siker, ha még azt is hozzávesszük, hogy volt egy igen kellemetlen márciusunk, amikor a fagy kitudja, hány tőkét tépázott meg. Nagyjából arra törekedtem, hogy azokat a tőkéket nem piszkáltam, amik tavaly jól fejlődtek, amik viszont nem, azokat máshogy metszettem, illetve más művelésmódot kezdtem kialakítani. Ez csak kísérletezés, hogy legyen ezzel kapcsolatban is tapasztalatom, hosszú távon úgy is az lesz a tőkék sorsa, hogy ki lesznek cserélve, így olyan nagyon nem tudok nagy kárt tenni bennük.

Szóval a kedvem és lelkesedésem töretlen, csak épp máshogy kell szerveznünk a dolgokat minden szempontból már 3 kisgyerekkel. Ami eddig lazán, röhögve ment, az most sokkal nehezebb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése