Igen kéremszépen, nálunk már az úgy kezdődik eleve, hogy már az új, fiatal tőkék hordóból kerülnek a földbe bele, felcserélve ezzel kicsit az időbéli és fejlődésbéli szerepeket.
Ebben a hordóban lett ez a tőke felnevelve, csak hogy érezze, szokja már csecsemő korától fogva a hordót, amit majd ha a Jó Isten is úgy akarja, még vissza fogja "látni" a termése borként majd egyszer, úgy 4-5 év múlva.
Na jó, az igazság kicsit más, adódott ugyanis tavaly, hogy ültettünk hatalmas mennyiségben (10 tő) Hárslevelűt a foghíjakba, de egy tő árván maradt, illetve nem jutott neki akkor nagy hirtelen hely a sorokban, így én ebbe az amúgy rossz, borhoz már nem megfelelő minőségű, de akkor még külsőre jó állapotú hordót befogtam dézsának. Ugyan én csak valamilyen "sima" szép dísznövényt akartam a hordóba ültetni, de hát ugye a legszebb növény mégis csak a szőlő, és bizony jól is mutatott benne.
Mondanom sem kell, hogy sokkal szebben, erőteljesebben fejlődött az ebbe ültetett példány, mint a társai, amelyek azonnal a kemény földbe lettek ültetve. Azokon alig-alig nőtt egy-két kicsike vessző tavaly, ez a dézsás barátunk viszont eszeveszett növekedésbe kezdett.
Metszéskor viszont úgy alakult, hogy észrevettük, hogy 1-2 tőke kiszáradt a tavalyi forróságban nyáron, vagy elfagyott a nagy mínuszokban télen. Így azokat kiszedtük és egy ilyen foghíjba elhelyeztem ma a hordós versenyzőt, hogy végre méltó helyen, csatasorban folytathassa életét. Reméljük, sok szép bogyó fog egyszer még kerekedni rajta.
Természetesen átsétáltam a sorok között, megnéztem a tőkéket és a metszéskor meghagyott és azóta leívelt vesszőket, úgy tűnik, hogy kezd megindulni az élet. Nagy örömömre több olyan tőkén, vesszőn is duzzadnak, nagyobbodnak a rügyek, amelyeknél azt hittem, hogy már nem igazán él a tőke.
FRISSÍTÉS:
Szeretném bemutatni, hogy mi a tervem az elültetett 3. éves tőkével. Az alábbi gyors (és béna) ábra mutatja, hogy hogyan csináltam először, majd hogyan módosítottam a tőkét az elültetés után. A baloldali ábrán látható, hogy először a tavaly nőtt nagyobbik, fejlettebb vesszőt leíveltem, ahogyan a többi, már idősebb tőkémnél tettem a metszés után. Aztán rájöttem, hogy ez még túl fiatal a lekötéshez (mármint maga a tőke), ezért a vezetőszál felett kicsivel visszametszettem (baloldali ábrán zölddel jelölve a metszés helyét) és a jobboldali ábrán látható módon tervezem majd az egy vagy két szálvesszőt felnevelni, amiket terveim szerint jövőre már letudok ívelni és kötni. A tőkén tavaly két hajtást növesztettem, sajnos a másik túl gyenge, kicsi és vékony lett, így azt 3-4 rügynél visszavágtam. Abból jövőre egy új hajtást szeretnék nevelni, ami majd fogja szolgáltatni a második szárát a tőkének. Így az a szár kb. 2 év múlva fog leívelhető szálvesszőt adni.
Lássuk tehát az ábrát:
Várom a véleményeket, hogy jó e az elgondolásom és a módszerem a felnevelésével kapcsolatban. Azért vagyok bizonytalan, mert ez az első tőke, amit én neveltem fel gyökeres oltvány korától, eddig csak öregebb, már rendesen metszhető/művelhető tőkékkel volt dolgom az ültetvényünkben, a legfiatalabb tőkénk is minimum 5 éves. A tavaly elültetett 10 új tőkéhez tehát még kevés a tapasztalatom.
OFF:
Az ültetés és terepszemle mellett a három madárodúnkból kettőt kitakarítottam, hogy tisztán tudják fogadni az új költési szezont. Az egyikben télire valószínűleg egy pele költözött be, mert félig volt pakolva mogyoró és egyéb magvas növények termésével és azok héjaival. A másikban cinkék költhettek legutóbb, erre utalt a sok moha a fészekaljban. Amint kitakarítottam a "pelés" odút, azonnal meg is szállták (szó szerint) a cinkék. Gyakorlatilag éles harc alakult ki jó pár (6-8) cinke között. Nem is nagyon zavarta őket, hogy ott mászkáltam pár méterre az odútól, bátran ki-be mászkáltak, repkedtek.
