Vylyan Bogyólé 2011 címketerv pályázat

Bár egyik pályázati feltételnek sem felelek meg: nem vagyok PTE volt vagy jelenlegi, sem a Művészeti Gimnázium hallgatója, 30 éves is elmúltam már (3 hónapja), ennek ellenére nagy lendülettel és kedvvel, néhány órás ráfordítással elkészítettem a Bogyólé 2011 saját címketervemet, amolyan "szórakozásképpen", bár jelentős motivációt éreztem a díjak bármelyikének elnyerésére is! :)

Az elkészült tervet el is küldtem a pincészetnek, tudva még mindig, hogy a versenyben nem vehetek részt. Kaptam is választ, hogy valóban nem indulhatok a pályázaton (vagyis indulhatok, de nem nyerhetek), de jelezték, hogy azért szeretnék bevenni a tervemet a címketerv pályázatból készülő kiállítási anyagba. Így tehát lehetséges, hogy az én tervem is látható lesz a többi, pályázati anyag között, vagy mellett. Talán lesz "Versenyen Kívül" kategória.

A címketervet egyelőre nem teszem közzé, majd akkor, ha már publikus lesz az eredmény.

Most már közzé teszem. Sajnos buta voltam, nem adtam le nyomtatott formában a szervezőknek, így lecsúsztam a kiállításról, pedig kikerülhetett volna. Sebaj:

Már a vörösbor is erjed

Végül úgy döntöttünk, hogy inkább legyen egy jó sillerünk, mint egy rossz vörösborunk. Így tehát nem hagytuk sokáig héjon erjedni a vörös mustot, hanem 5 nap után leszedtük és préseltük. Nem tudtuk sajnos megoldani a naponta többszöri "csömöszölést". A mennyiségről korábban már írtam, ez a vörösbor csak játék, de meglepett a must végleges mennyisége: 35L lett, fejtés, seprőtlenítés után meglesz a kb. 30L tiszta vösörbor.

Itt látszik igazán, hogy idén a vörös tőkéink milyen szépen teremtek: alig volt összesen 1 sornyi kék szőlőnk a 9-ből, és lett 35L must, a 8 sornyi fehérből pedig alig lett 150L. Ugyanakkor tavaly alig volt 1-2 tőkényi vörösünk, tehát ez nagyon változó. Mivel kis hordónk nincs, viszont 5L-es üvegballonunk van rengeteg, így azokba lett kitöltve a must. A kitöltés után 1-2 órával már több centis habréteg keletkezett mindegyik ballonban, tehát a must dolgozik, erjed szépen. Nagyon kíváncsi leszek az eredményre, utoljára az Öreg készített ebből a kékszőlőből vörösbort, az nagyon jó volt, én most próbálkozom csak először vele.

Szüret 2011

Röviden a szüretről: nagyszerű minőség, borzasztóan kevés mennyiség, lett fehér is, vörös is.

És akkor most lássuk részletesebben.

Az előkészületekről nem írok, mert már megtettem itt és itt.

SZOMBAT

 A takarítás az asszonymunka

Ahogyan a korábbi bejegyzésekben említettem, szombat délelőtt kezdtük a szüretet, vagyis az utolsó simításokat, előkészületeket. Meg volt a takarítás, rendrakás, eszközök kikészítése. Így szombaton délután 1-2 óra körül elkezdtük a szüretet. Mivel meglepően "sok" kékszőlő lett idén, arra gondoltunk, hogy az utóbbi 1-2 évvel ellentétben idén érdemes lenne külön kezelni, így leszedtük és nem ment a fehérhez, megpróbálunk vörösbort készíteni belőle. A mennyiség természetesen "nevetséges" lett, jó, ha lesz belőle 20-30L kész bor, de úgy gondolom, hogy játszadozni, kísérletezni lehet azért vele. Aztán ha úgy sikerül, talán meg is isszuk majd :) Szóval a mennyiség kicsi (pár tőkéről van csak szó), a minőség viszont szerintem jó lett, a cukorfok stabil 18MM lett, a savat nem mértük, bár az talán fontosabb tényező lenne, mint a cukor, de a kis mennyiség miatt úgy voltunk vele, hogy a "természetre bízzuk", lesz, amilyen lesz, cukrot is csak mutatóba kapott egy nagyon keveset, hogy azért a 19 - 20MM-et elérje.

Darálóban a fürtök

Először azt hittük, hogy pikk-pakk menni fog a kék szőlő leszedése, a mennyiséget tudva. Viszont el kell mondanom, hogy nagyon macerás, nehézkes volt a fürtök leszedése, hihetetlenül zegzugosan voltak a vesszőkön, rácsavarodva a drótokra, és eléggé potyogtak is a szemek a harc közben. Ez betudható annak (mármint a fürtök "összevisszasága"), hogy idén nagyon kevés zöld munka volt, így a vesszőket sem kötöztük, nem volt az a kimondott szép katonás rend, mint az elmúlt években. Egyszerűen olyan kicsik a vesszők, hogy kár lett volna az időt pocsékolni rá (nem állt fent az a veszély, hogy erős szél letöri őket), viszont most, szüretkor kicsit meggyűlt a bajunk vele. De azért így is lejött egy óra alatt kb. A darálás is ennek megfelelően 1 óra volt, persze sok-sok pihenővel, hiszen a lehető legoptimálisabban zajlik nálunk a szüret, a teleszedett vödrök tartalma azonnal a darálóba megy, így párhuzamosan zajlik a szedés és darálás. Egy 120L-es műanyag vödörbe daráltuk a fürtöket, ott ázik héjon pár napig, majd - mivel nincsen megfelelő méretű kicsi hordónk -, 5L-es üvegballonokban fog zajlani (reméljük) az erjedés. Így ment tehát a szombati, gigantikus mennyiségű kékszüretünk :)

 "Daráló - folytatásos ifjúsági hangjátéksorozat"
Egen, Petőfin nőttem fel...

VASÁRNAP

A vasárnap taxi üzemmóddal indult, néhány családtagért vissza kellett mennem a városba. Egy biztos: ha egyszer az életben úgy alakulna a helyzetünk, hogy tudnánk új autót venni, akkor egészen biztos, hogy 7 személyes autót vennénk minimum. Vételi ára nem több, mint egy "hagyományos" autóé, fenntartása sem sokkal, így mindenképp az a célravezető, mert két gyerekkel a hátsó üléseken már nemigen tudunk senkit vinni magunkkal.

Miután mindenki a helyszínre került, neki is láttunk a fehér szőlő szedésének. Bevett gyakorlat, hogy a legalsó sorból indulunk és haladunk felfelé. 

Ez a kép nagyszerűen tükrözi az idei problémát:

a vesszők nagy része még a második vezetődrótot sem éri el.

Így nehezen várható el nagy hozam. Vajon honnan került

a bogyókba az a 18MM cukortartalom?!

A szedés gyorsan, hatékonyan ment, mivel elég sokan voltunk erre a kis területre és mennyiségre. 11 órakor már a teljes "készlet" a kádban pihent. 300L-es a kádunk, egy kicsivel volt a felén túl a mennyiség.

Optimizmus vs. pesszimizmus:

Most akkor kérem a kád félig teli, vagy félig üres?!

Tavaly sokkal, de sokkal szebb volt a lombfal.

Az első fürtök egyike.

 

Szóval a mennyiség csapnivaló volt, messze messze elmaradt a várakozásainktól. Mi olyan jó, bő 200L-es bormennyiséget vizionáltunk (vagy talán még afelett), ezzel szemben a 150L is csak akkor van meg, ha némi jóindulatot is társítok mellé. Mire meglesz a seprőtől való eltávolítás és néhány fejtés, simán le fog csappanni 130-140L-re. Idén tehát spórolnunk kell. Családon belül természetesen elég nekünk ez a mennyiség, de az biztos, hogy az idei borból kevesebbet tudunk majd ajándékozni. Ugyanakkor a minőség messze felülmúlja a tavalyit, cukor is éppen csak, hogy fogyott. A kertszomszédságunkban hallottunk olyat is, hogy valaki 22MM-es cukortartalommal szedte a szőlőjét. Ugyan ez így picit nekem soknak tűnik, de akár még lehet is, ha valami egyfajta muskotály szerűség volt. A mienk teljesen vegyes, változó érésidővel, így a 18MM több, mint szuper!

Szüreti pihenésként...

... egy kis hallgatni való. Csütörtök este (21.30 körül), pincetakarítás és sterilizálás után hazafelé az autóban csíptem el az alábbi pár percet borászat témájában. A riportokban megszólal Bakó Attila (Pécs), Horváth Csaba (Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára), Heimann Zoltán (Szekszárd), Molnár Péter (Patrícius Borház). A hanganyag a Kossuth Rádió esti ismétlésében hangzott el.

Hopp, hát ez nagyszerű, két napra rá veszem észre, hogy csupáncsak a hanganyagot felejtettem le :D Elnézést.

Szóval letölthető innen:
Riport 01
Riport 02

Már csak egyet kell aludni...

Hétvégén szüret. Idén két napos lesz, mert amint egyel korábbi posztomban írtam, idén lett kb. egy sornyi vörösünk is, így azt szedjük le holnap (szombaton). Meg hát azért is kell a két nap, mert az első nap délelőttje nagyjából az előkészületekre fog elmenni. Elő kell szedni minden szüreti felszerelést, vödröket, darálót, préselőt, tálakat, kádat, egyszóval mindent el kell szépen mosni. Délután pedig szerintem 1-2 óra alatt meglesz a vörös, annyira kevéske van.

A szombati nap az amolyan "magányos" szüreti nap lesz, csak mi megyünk, a szűkebb család, a vasárnap viszont igazi szüreti mulatság lesz. Jön aki csak tud, ismerős, rokon, családtag, leszünk vagy 15en. Persze a szőlő mennyisége nem kíván ekkora munkaerőt (1-2 ember kényelmesen letudja szedni 2-3 óra alatt max), viszont ahogy terjedt a híre, hogy szüret lesz a Tanyán a hétvégén, sorra jöttek a felajánlások, egyszóval szívén viseli fiatal s öreg a szőlőnket! :) Én nem bánom, csak én fogom a legjobban megszívni, mert én vagyok a daráló már évek óta lent a pincében, így ha ennyien szedik és hordják, kell majd tekernem rendesen... de majd nyugalomra intek minden szorgos kezet, ez kérem itt nem a ...... pincészet (a pontok helyére képzelje mindenki bele kedvenc, nagy pincészetét). Szóval tavaly, mivel csak 2-3 ember szedte a szőlőt, elég kényelmesen ment a daralás, még pihenni is tudtam 1-1 kör után. Idén lehet, hogy jobb lenne egy villanymotort felszerelni a kézi tekerő helyére :)

A pince kitakarítása, szüretre való felkészítése egyébként már tegnap este megtörtént. Este 8 (és munka) után kimentem, felsöpörtem, letöröltem a falakat, kicipeltem a felesleges holmikat, meg a sok 5L-es üvegballont, hogy legyen hely a kádnak, préselőnek. Mielőtt távoztam, elégettem jó pár kénlapot is, hogy a fertőtlenítés is frissen meglegyen. Így a pince már nagyjából tisztán, friss levegővel várja a szüretet.

Hétvégén szüret lesz...

... ha a Jó Isten is úgy gondolja. Tegnap próbaszüretet csináltunk, és bemérettük a must savszintjét. 7.5 g / l lett az eredmény, ami nagyszerű, de hétvégéig valószínűsíthetően csökkenni fog, ahogyan a cukorfok meg emelkedni. Az jelenleg olyan 18 körüli lehet, tehát az is rendben van, még az is lehet, hogy hétvégéig emelkedik kicsit. Szóval, a sav éppen csak jó, határeset, ezért most hétvégén feltétlenül szüretelnünk kell.

Idén végre lesz (ha lesz...) egy kis vörösborunk is, idén döbbentem csak rá, hogy jééé, ennyi vörös tökénk van?! Tavaly ugyanis mindössze talán 1db tőkén volt vörös, azon viszont rogyásig, az biztos olyan fajta. Viszont most kiderült, hogy összességében van egy egész sornyi vörösünk kb., így ha nem is lesz ipari mennyiségben, de egy 20-30L vörösbor talán összejön belőle. Mivel ez igen csekély mennyiségnek tekinthető, és mivel nincs megfelelő méretű hordónk hozzá, így arra gondoltunk, hogy mivel 5L-es üvegballonunk meg van annyi, mint a szemét, így azokban fogjuk erjeszteni a mustot. Az öreg hordóink amúgy sem adnának már sokat hozzá a borhoz, így lényegtelen, hogy hordóban, vagy üvegben erjed. Egy kis szórakozásnak, meg arra jó lesz, hogy elmondhassuk, van saját vörösünk! Általában egyébként a korábbi években ment a kékszőlő is a fehérhez, szóval ha nem volt jelentős mennyiségben, akkor nem volt külön kezelve.

Palackozás, félprofin

Na még a félprofitól is messze van, de már végre nem kalapáccsal, seprűnyéllel, falhoz ütögetéssel, hanem dugózó szerkezettel elvégeztük ma a hihetetlen, gigantikus mennyiségű 64 palackunk lepalackozását. Szóval messze még a profizmustól, de használtunk üvegsterilizálót, csepegtetőt, automatikus, egyforma szintre töltőt, és állványos kézi dugózót (köszönet a felszerelésért Sándor szomszédunknak, akinek egyébként nincs szőlője, bora, de jó kis felszerelése, dupla akkora pincéje mint a mienk, az van!). Használt üvegeket fogtunk be, mivel csak saját célra rakunk el az utókornak (igen, érthető...), és mivel a pince tele volt díszként funkcionáló, kiürült palackokkal, így valahogy sajnáltuk a darabonkénti 80 Ft-os új üveg árat. Persze, ha tudtam volna, hogy mekkora meló kipucolni, lekaparni a címkéket az üvegekről, akkor inkább spórolásba kezdtem volna már karácsonykor, hogy megtudjuk venni eme hatalmas mennyiségű új üveget. Így most van 64db teljesen összevissza üvegünk, nem csak színben, de méretben/formában is jelentősen eltérnek, és az űrtartalom sem stabil 0.75L. Találtam bizony meghökkentő darabokat is: 0.4L, 0.7L és 0.8L-es befogadó képességű borosüvegeket! Persze, lehet, hogy nem is bor volt bennük eredetileg (épp ezeken nem volt címke). Most viszont az került beléjük. Szóval, így készen az üvegek nem éppen azt a megszokott "ipari" pincés felpakolás képét nyújtják, de talán épp ez a szép benne! Persze, azért próbáltuk összeválogatni a nagyjából egyforma üvegeket, hogy egy helyre kerüljenek, különben elképesztő mozgásba kezdett volna az egész rakomány 1-1 Pinós vagy Tokajis üveg miatt.

Na most bizonyára a szomszédok otthon csak néztek, hogy egy kicsit fordítva működtem tegnap reggel, mint szokás: én nem otthonról kifele cipeltem a kiürült, itt-ott poros üvegeket, hanem befelé a lakásba az autóból. Ugyanis hazaszállítottam a kertből az összes fellelhető üveget, majd a kimosásuk is otthon kádban történt, többszöri átmosással, majd egy kicsit áztak egy kis kénes oldatban (szappan helyett). Ezután, immáron a helyszínen a pincében történt a sterilizálás (megint kén), hogy a még bent maradt esetleges szennyeződéseket is kiirtsuk. Persze, egészen biztos, hogy így sem lett minden üveg patyolat tiszta és fertőzésmentes, de bízunk benne, hogy azt a néhány hónapot, max. 1 évet úgy ahogy kibírja majd a bor bennük. Külön kénezve nem lesz a bor a palackozás miatt, egyrészt 3-4 hete volt az egész mennyiség kénezve, másrészt az üvegek mosása, sterilizálása alkalmával bizonyára maradt annyi kis kén a palackok falán, amennyire szüksége van a bornak.

Akkor most rátérek a lényegre egy kis képes beszámolóval. Tehát az alábbiak szerint történt a CsabaTanya 2010-es Szerkő Cuvée egy kisebb mennyiségének (~50L) lepalackozása.

Ez itt kérem a kiinduló pont. Felül a sterilizáló kénoldatos vízzel.
Alul a szárító-csepegtető. Hihetetlen, de ezen a cuccon egyszerre
80db üveg elfér, kényelmesen. De nekünk ugye csak 64db van, így még kényelmesebben.

Alul már néhány palack szárad.

Az eszköz lényege, hogy az üveget rá kell nyomni a kiálló kis rúdra, majd jó erősen megnyomva telespricceli az üveget belül a kénes oldattal. Amolyan gyerekjáték, mint ahogy a palackozó szett többi részegysége is.

Tamara figyeli az eseményeket.
Abban a két gyönyörű nagy szatyorban cipeltük
az üvegeket először innen haza fürdőzésre,

majd hazulról ide sterilizálásra majd feltöltésre.

 Kezd megtelni a torony. Először kételkedve figyeltük,
hogy vajon tényleg elfogja bírni, illetve tényleg
ráfér ennyi üveg a szárítóra? Jelentem kérem, hogy ráfér.
És stabilan!

 Mátét még nem nagyon érdeklik az ilyesmi
egyébként férfias dolgok. Ő még csak vígan játszott a homokozóban.
Ja, hogy hol a homok? Khmm... igen, kellett máshol javítgatáshoz
nemrég, így egy picit megcsappant a mennyiség! :) Bocs Öcsi.

Gravitáció.

Itt már csordogál, sőt mi több, csak úgy ömlik a bor az üres palackokba. Hihetetlenül gyors és egyszerű ezzel a szerkezettel a palacktöltés, ráadásul automatikusan elzár a megfelelő szintnél! Így tehát minden egyes üvegbe ugyanannyi bor kerül, nem kell tölcsérrel szórakozni. Csak be kell dugni a töltő csövét az üvegbe, lenyomni a gombócot, majd megvárni, míg megtölti a palackot, és automatikusan zárja a töltést. Utána a kihúzás előtt kézzel is zárni kell a gomb visszahúzásával a töltőt, hiszen ha csak úgy kihúznánk a palackból, akkor bizony amint levegőt kap, ömlik tovább a bor. Igen, volt, akinek sikerült is ez a baki (ugye, Laci? :>). Az a fa rekesz persze marha jó ötlet volt, üres üvegekkel még fellehetett emelni, de a teli palackokat már nem bírta volna el alul a kb. 2mm vastag faléc... így tehát kettesével (bátrabbak négyesével) cipeltük fel a megtöltött üvegeket dugózásra a pincéből.

Dugózó használati útmutatás, 1. lépés.

Először a dugót be kell helyezni a dugózó nyílásába. Nagy dolog nincs vele, egyszerűen bele kell ejteni a lyukba.

Dugózó használati útmutatás, 2. lépés.

Ezután az üveget rá kell helyezni a rugóval ellátott tányérra. Így többféle méretű üveg is dugózható, a megfelelő méretre állítja be az üvegtől függően.

Dugózó használati útmutatás, 3. lépés.

Ha bent van az üveg a helyén, jöhet a dugózás. Egyik lábunkkal rálépünk az állvány első lábára, majd masszívan fogva a szerkezet karját, első nyomásra összenyomjuk a dugót.

Dugózó használati útmutatás, 4. lépés.

Második nyomásra belemegy a dugó az üvegbe. A mélység természetesen állítható, hogy mennyire nyomja bele a szerkezet a dugót az üvegbe. Ezt az első pár üvegnél kilehet kísérletezni, utólag is rányomható a dugó, ha nem ment volna bele eléggé. Ha persze elsőre túl mélyre nyomja, akkor ciki van...

Ott van ni benne a dugó.

Szentségtörés! Asszonyi kezekben a borászati eszköz!

Csak nem tudta megállni az asszony, hogy kipróbálja eme csodálatos játékszert. Persze, első nekifutásra nem nagyon sikerült megmozdítania a kart, azért ehhez még is csak férfi kéz kell! De aztán nagy nehezen sikerült félig belenyomnia a dugót a palack nyakába! Többet nem is próbálkozott vele. Egyébként ezt a dugózót, meg a palackozó szett többi részét is mi és most avattuk fel, tehát most volt használva először, így még valóban picit eleve nehezebben mozog minden része. Szerintem idővel bejáródik, akkor könnyebb lesz vele dolgozni, de amúgy egy kézzel is könnyedén megy.

Ző'dek és barnák. Nem ipari palackozás ez kérem!

Amilyen üvegünk akadt a polcon...

Ezek itt heten... na nem a gonoszok, hanem ők lesznek majd figyelemmel kísérve.

Az átlátszó, színtelen üvegekben ugyanis sokkal jobban látszik bármi, ha idővel változna a bor állaga, összetétele. Szóval, ha valami probléma merülne fel, akkor még mindig van időnk lépni. Pl., ha túlságosan elkezd zavarosodni (kicsapódik a tejcsi), akkor max. össze lesz fejtve és megszűrjük. Bár nem hinném, hogy erre ideje lesz a palackoknak :D

Helyükön pihennek a palackocskák finom homokágyon.

 Sorakozó!

Az üvegek egyébként a pincénk kispincéjében lettek elhelyezve, ami nem túl nagy (2-3m2), de ennyi kevéske palack bőven elfér benne és még marad is hely más holmiknak. Itt szoktuk tárolni a nyáron-ősszel leszedett gyümölcsöket (alma, körte), illetve itt várja a szüretet a préselőnk állványzata, mivel itt van legközelebb (1-2 méterre) a bevetés helyszínétől, a "nagy" pincétől. Szóval, innen szinte csak át kell gurítani. Illetve nem egészen, mert tisztítás miatt mindenképp ki kell cipelni szüret előtt is, után is, de itt azért könnyen mozgatható állapotban van, közel a pincéhez.

Szóval így zajlott eme hatalmas mennyiség lepalackozása. Nagyon mókás és egyszerű dolog ez, szerintem fogunk még ilyet csinálni. Remélhetőleg palackban tovább elfog állni a bor, mintha (főleg darabon) hordóban maradt volna. Maximum a szűrés hiánya fog gondod okozni, ha már öregedik a bor. De mint korábban is írtam, ezzel szerintem nem lesz probléma, nem hiszem, hogy tavasznál tovább lesz egy szál palack is a készletből :)

Jelenlegi állás és palackozás

Először is: nagyon megcsappantak a hozzászólásaim, az egész augusztus új bejegyzés nélkül telt el. Ennek több oka is van, túl vagyunk egy elég fárasztó lakás kifestésen, meg sok munka is volt, de a fő ok az, hogy igazából nem is volt olyan munka a szőlővel, amiről érdemes lett volna írni. A szőlő el van magában, gyakorlatilag a permetezésen kívül semmi teendőnk nem volt hosszú időn keresztül.

Most viszont lassan itt a szüret. Max. két hétben gondolkodunk, de igazából holnap fog eldőlni a szüret pontos időpontja. Holnap ugyanis lesz ismét próbaszüret (már volt egy, részletek mindjárt), most a sav lesz beméretve.

Az első próbaszüretet szombaton csináltuk, akkor a cukorfokot mértük be, mert azt házilag is megtudjuk csinálni. Cukorral idén nem lesz gond. Szombati mérés alapján 17-es a cukor a teljesen vegyes ültetvényünkön. Csak összehasonlításképpen: tavaly 15-16os volt szüretkor a cukor, szeptember végén! Tehát cukorral már most sokkal jobban állunk, mint 1 évvel ezelőtt a szüret napján.

Ugyanakkor a sok napsütés következtében esélyes, hogy a sav kezd nagyon eltűnni, így most ez nagyon fontos, hogy tudjuk, hogyan is állunk jelenleg. Nagyon reméljük, hogy még nem késtünk el, szerintem az a legesélyesebb, hogy a hétvégén szüretelünk, de majd holnap, ha bemérettük a savat, akkor tudjuk majd kitűzni a szüret napját.

De hogy a bejegyzés címére is rátérjek: mivel itt a szüret ideje hamarosan, gondoskodnunk kell a tavalyi "Szerkő Cuvée" borunk palackozásáról. Az a bor tavaly vásárolt, első használatos hordóba került, így még idén is szeretnénk, ha az új borból is kerülne bele, így a jelenlegi tartalmát le kell palackoznunk, hogy üressé tudjuk tenni. Illetve, a palackozás amúgy is szükséges, hiszen már nem kívánatos, hogy továbbra is hordóban maradjon a bor. Ugyanakkor nem tervezzük az egész hordó (~100L) palackozását, nagyjából csak a felét szeretnénk üvegben tudni, a maradék az megy másik hordóba, vagy 5L-es üvegballonokba, majd még meglátjuk.

Így a holnap délelőtt palackozással fog telni. Sanyi szomszédunktól kölcsönkapjuk a teljes palackozó felszerelését, ezért hála neki ezúton is. A szett a következőket tartalmazza: sterilizáló az üvegekhez, 80db-os csepegtető, szárító, automatikus töltő-adagoló, ami minden palackba ugyanannyi bort enged, és egy karos-állványos dugózó, amivel gyerekjáték a palackok lezárása. Ehhez ma meg is vettem a 60db új dugót. Igen, ebből is látható, hogy nem ipari mennyiségben palackozunk, mindössze kb. 60db palack fog készülni, ami nagyjából 45L bort jelent. Ebből kb. 10 palack el lesz téve hosszabb időre (max. 2 év), 2 palack pedig a tavaszi Pécsi Borversenyre. Igen, benevezzük a borunkat, mert tavaly kaptam a főnökeimtől, hogy miért nem neveztem a borommal :) Ugyanis abban az intézményben dolgozom (erről már volt szó a verseny idején), ahol a megmérettetés zajlani szokott.

Ha sikerül, és lesz rá idő, akkor lesz kis képes beszámoló a palackozás menetéről a héten.