Az általam készített meghívó:
Nagyításhoz kattints a képkre!
A kétoldalasként nyomtatható, lapozható meghívó:
Eleje, hátulja
Belseje
2011. december 29., csütörtök
"Szőlősi képek"
Ezzel a címmel indul munkahelyemen, az ANK Művelődési Ház galériáján egy kiállítás. Ugyan a téma nem bor, se nem szőlő (bár lehet, hogy lesz ilyen témájú alkotás), még is szívesen megosztom itt, hiszen a Tanyánk közelében/környezetében készültek a kiállításra kerülő képek, mégpedig a Kővágószőlősi alkotótárborban.
2011. december 23., péntek
-1 terv kész
Az előző "10 parancsolat"-ban írt -1 tervet, amit idénre terveztem, sikerült is elvégeznem. Ugyan apróbb szépítgetések vannak még vele, de legalább már van megfelelő fény a pincében és a lejáróban. Utóbbihoz tegnap megcsináltam a kapcsolót is, hiszen nem szükséges, hogy ott mindig világítson a lámpa, így most külön lehet kapcsolni. Az oldalsó kispincénkben pedig csak úgy volt világítás eddig, hogy konnektorba kellett fent a présházban bedugni a lámpa vezetékét. Most azt is rákötöttem a pince világítás rendszerére, de ahhoz is kapcsoló lett kötve, a kettes kapcsoló másik kapcsolója szabályozza annak működését.
A kábelek elvezetését még szépíteni kell, na meg az a kapcsolódobozka sem a legszebb így...
A villanyszerelés után jött a másik fontos, épp időszerű munka, az új borunk fejtése.
Ahol valami folyik, a kislányom azonnal ott terem és örömmel segít.
Sajnos a fejtés igen hamar elkészült, hiszen egyetlen hordót kellett csak fejteni, ami alig 110L bort jelent. Ez van. A minősége viszont nagyon biztató. Mondhatni, ízlik, eddig szerintem minden rendben van vele. Picit féltem még szüretkor, hogy a savval később gond lesz, hogy kevés lesz, de erről szó sincs, éppen annyira savas, amennyire szeretem, sőt, mondhatni, hogy picit talán savas is.
A mellettünk emelkedő Jakab-hegy legszélső kis dombocskái télen egész más arcukat mutatják
Ez még kedden készült, itt még nem volt nagy hó, akkor kezdett esni. Még a fű kikandikál a hó alól.
Ez pedig tegnapi kép, már alapos hótakaróval. A szőlő szépen alussza téli álmát. Itt látszik különösen az idei év betegsége: csili-csálé, aprócska, fejletlen vesszők mindenhol. Igazából most meg is kérdezem, hogy honnan lett egyáltalán ennyi (120L fehér, 35L vörös) borunk???
Napsütötte havas lankák
A -1 terv tehát kész, azt hiszem, legközelebb jöhet az 1. pont, a pince lejáró talajának elkészítése. Kint úgy sincs mit dolgozni, így maradhatunk a pincében. Sok minden nem is kell hozzá, homok, kavicsok, és 1-2 négyzetméternyi bontott tégla. Ugyancsak a pincénél maradva, itt-ott szeretném javítani a falat is, főleg a sarkoknál. El is kéne már használni azt a két zsák cementet, amit már jó régen vettem.
2011. december 14., szerda
2012-es tervek
2012-es tervek
Hosszú hosszú agyalgatás, okfejtés, miegymás. Kizárólag erős idegzetűeknek és extra ráérőknek.
Úgy adódott, hogy múlthét pénteken kitudtam szabadulni egy kicsit egyedül a Tanyára. A gyerekek még mindig betegek kicsit, meg most valahogy tényleg úgy éreztem már, hogy egy kicsit szükségem van magányra, egyedüllétre. Valljuk be, a legjobb dolog a családdal, gyerekekkel való együttlét, de egyúttal a legfárasztóbb, legleszívóbb dolog is. Így hát kértem egy kis "kimenőt" otthon, hogy rendbetegyem a fejemet egy kis csendes szellőztetéssel, illetve, hogy rendbetegyem azokat a hordókat, amikhez már nem nyúltunk egy ideje. Így átmostam, és kívülről megtisztítottam 4db hordót. Az idő is szép volt, így minden adott volt egy kis takarításra. Legközelebb kénezni is fogom őket kénlappal, az összes többi üres hordóval együtt. Sajnos jelenleg van ilyen néhány, konkrétan 8db hordónk tátong az ürességtől és csak 1db van tele, meg néhány 5L-es üvegballon.
Hordómosás közben, mivel végre egyedül voltam, nem kellett a gyerekekre figyelni, tudtam picit gondolkodni, agyalni, hogy mi legyen jövőre. Ez így év vége felé ugyebár aktuális is szokott lenni, meg aztán jönnek azok a bizonyos új évi fogadalmak... Fogadalmakat nem akarok tenni, de pár dolgot átgondoltam.
Látva a tavalyi csapnivaló mennyiséget és a fejletlen, sokszor csak 5-10cm-esre nőtt vesszőket, már most biztos vagyok benne, hogy már a metszéssel kezdve teljesen máshogy csinálunk 2012-ben mindent. A metszés tehát változik, az eddigi ernyőműveléses megoldás nem jött be. Persze, ez nagyrészt a kevés esőnek volt betudható. Lehet, hogy egy normális, csapadékos évben szépen fejlődnek a vesszők (2010-ben pl nem volt gond), de tavaly annyira botrányos volt a fejlődés, hogy gyakorlatilag nem tudok új, szép, fejlett vesszőket leívelni. Így úgy döndöttem, hogy azoknál a tőkéknél, amelyeknél nem lehet új vesszőt leívelni, meghagyom a tavaly leívelt vesszőket, annyi módosítással, hogy a félkör ívet kiegyenesítem és amennyire tudom, hozzákötözöm az alsó vezetődróthoz. Ezután lemetszem róluk a tavaly kifejlődött vesszőket, úgy, hogy csapokat képzek, tehát 1 vagy 2 rügyre metszem vissza őket. Így reményem szerint a rügyek kifakadnak majd szépen és új hajtás-vessző indul majd meg belőlük. Egyszerűen úgy érzem, illetve látom, hogy más megoldás nincs, hiszen ezeken a tőkéken nincs olyan fejlett, újjnyi vastag szép beérett szálvessző, amit letudnék jövőre ívelni. Ahol persze van és lehet, ott újat ívelek le. De szerintem a tőkék 90%-kánál marad a tavalyi, vagy néhánynál a tavaly előtti vagy még régebbi termőalap. Ugyanis néhány tőkénél már tavaly sem tudtam leívelni új vesszőt. Eddig nem láttam hátrányát ennek, szóval bízom benne, hogy így is "megindul majd az élet". Persze van néhány olyan tőke, amiken a leívelt vessző már tavaly sem hozott érett, nagy vesszőket és nincs a tőkén olyan érett vessző, amit jövőre letudnék ívelni, ezektől picit félek, hogy jövőre sem fognak beindulni, de talán igen.
A legcélravezetőbb megoldás persze a tőkék nem csak hogy metszése, hanem drasztikus visszavágása lenne, kb. 40cm-nél lekéne vágni őket és új termőfejet képezve nevelni tovább. De ettől picit félek, szóval nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy ezt idén-jövőre megtegyem. Várok még egy évet, aztán meglátjuk, hogy az új metszés- illetve művelésmód mennyire válik be és majd annak függvényében döntünk a teljes újraképzésről.
Amennyiben jól és nagyra fejlődnek a vesszők, akkor alapos kötözéssel fogom majd rendben tartani őket. 2011-ben erre nem volt szükség, gyakorlatilag 1db vesszőt nem kellett lekötnünk! Egyszerűen nem volt értelme. Így a metszés elvileg gyorsabb, könnyebb lesz, főleg, hogy nem kell új vesszőket leívelni, így szerintem fele annyi idő fog elmenni a metszére, mint az elmúlt 2 évben.
Ugyanakkor most felteszem a kérdést elsősorban magamban, de mivel nem tudom a biztos választ, így mindenkitől kérdezem, aki olvassa: mennyire lehet káros, termés szempontjából hátrányos egy ilyen teljes művelésmód váltás?
Hiszen most már sok-sok éve ernyő(szerű) művelésmód van, nagyapám mindig is így csinálta (minden évben új vessző leívelése).
Mennyire lehet/lesz rosszabb/jobb a már (tavaly) leívelt és visszametszett szálvesszőkből kifejlődő vesszőkből a termés?
Milyen egyéb megoldás létezik ebben az esetben, amikor nincs rendesen kifejlődött, megfelelő hosszúságú vessző?
És akkor most lássuk tételesen a 2012-re kitűzött terveket, célokat. Elsősorban magamnak írom le és szedem össze, hogy legyen egy "mihez tartás végett" 10 parancsolat. Elsősorban olyan lista ez, ami a fejlesztéseket tartalmazza, nem pedig szőlészettel-borászattal kapcsolatos dolgokról szól:
-1: azért mínusz egy, mert még idén meg KELL csinálni: vettem 2db új hajólámpát, mert a pincében jelenleg 1db (!) lámpa van csak, egy 60W-os izzóval. Ez ilyenkor, téli, borongós időben nem annyira gáz, mert kint nincs vakító fény és napsütés, de nyáron, amikor van, akkor bizony egy pár perces szabadban való tartózkodás után lemenve a pincébe gyakorlatilag vak az ember, a kinti erős fény után a benti 60W szinte semmire sem elég, az orromig sem látok olyankor. Így már nagyon időszerű volt a világítás korszerűsítése, illetve bővítése. A tervem az, hogy az egyik új lámpát a présház és a pince közti kb. 1.5 méteres tök sötét lejárón helyezem el, a másikat pedig lent a pincében a mostani lámpa mellett. Illetve a régi lámpát elviszem a pince végébe, az újat pedig az elejében fúrom fel a mennyezetre. Érdekes, mert most lehet kapni az egyik hiperben 100W-os izzót, azt hittem, hogy már nem árulhatnak ilyet, de van mégis. Talán megmaradt készlet, vagy nemtudom. Mindenesetre befogok vásárolni belőle. Jó, tudom, környezetkímélés, meg energiaspórolás, meg minden, de nehogymár azon a heti pár órán múljon. Inkább lássak jól. Az energiatakarékos "majdholnaprabemelegszik" típusú izzóktól a hajam tépem. Itt pont az a lényeg, hogy hamar legyen rendes fény, ne kelljen várni, míg feléled és elfogadható fényt adjon.
1: Maradjunk a pincénél és az említett présház és pince közti kis lejárónál: a talaj itt igen káosz, sokszor buktam már majdnem orra. Mondhatni, hiányzik néhány lépcsőfok. Lépcső helyett viszont úgy döntöttem, hogy egy kis lejtő lesz csak. Ugyanis nincs nagy szintkülömbség a ház és a pince bejárata között, alig fél méter, vagy annyi se. Mindez másfél méteren elterülve. Nem lesz gond, ha csak egy "babakocsi feljáró" lesz, annyira nem meredek, hogy megcsúsznánk rajta. Sőt. A mostani "lépcső" ezerszer életveszélyesebb. Csak még azt nem tudom, hogy miből készüljön ez a le, illetve feljáró. A legszebb persze az lenne, ha bontott téglából raknám ki. Szerintem az lesz. Esetleg úgy, hogy minden második sor tégla picit kijebb állna, így a csúszásgátlás is meglenne oldva.
2: Kettő... csipkebokor vessző...
2: Na de komolyan: a másik nagy, gyakorlatilag egész évre elegendő munkát jelentő dolog az a tetőtér lakhatóvá tétele. Ezzel együtt, vagyis ehhez kapcsolódóan a szerszámos ház (volt nyúlól) rendbetétele is megtörténne, ugyanis a jelenleg tetőtérben lévő holmikat, gépeket, szerszámokat át szeretnénk lakoltatni a szerszámos házba. Így elsőkörben ez utóbbit kell egyszer kipakolnunk, alaposan kipucolnunk, majd a tetőtérből és a most bentlévő dolgokat szépen, rendezetten visszapakolni. Így a szerszámos házikó is rendbe lesz rakva és a tetőtér is kiürül, miután eltudjuk kezdeni a felújítást odafent. Nagy dolgot nem akarunk csinálni, csupáncsak alap szinten szigetelni, valamiféle járólapot lerakni és a téglafalat eltűntetni valahogy, valamivel. Talán a gipszkarton lesz a megoldás. Amint kész a szerszámos ház, majd a tetőtér, akkor ez azt is jelenti, hogy a présház is picit fellélegezhet, vagyis ott is eltudunk kezdeni átrendezkedni. Lent a borozó sarkot szeretném továbbgondolni, illetve a nagy szerkényeket és az ágyat eltűntetni. A szekrények helyett fali polcokat szeretnék, az ágy helyén pedig egy konyhapult lenne, mellette, az ablak alatt (ahol most egy asztal van) pedig a mosogató tálca kapna helyet.
3: Jó lenne már, ha betudnánk állni kocsival kerítésen belülre. A fagyok után talán ez lesz az első dolog, amit megcsinálunk. Ehhez el kell rendeznünk a korábban beszerzett 7db betonoszlopot, azok adják majd a kocsibeálló padlózatát.
4: Visszatérve a présházhoz és a tetőtérhez: a kettő között a könnyebb járást segítendő szeretnék készíteni egy új lépcsőt a pince tetején, a jelenlegi lépcsőhöz képest épp a másik oldalon. Ennek szerkezetét még nem tudom, legjobb lenne vasból elkészíteni, de lehet, hogy betonozni kéne (vagy téglából kirakni), vagy egyszerűen csak fából. Majd még kiderül.
5: A támrendszer is itt-ott felújításra szorul, elsősorban huzalokat, de néhány oszlopot is cserélni kellene.
6: Nem kimondottan nagy vagy nehéz munka, de azért el fogunk vele szórakozni egy ideig, az biztos: kikéne már üríteni egyszer és kitakarítani a ciszternát. Ezt csak akkor fogjuk megcsinálni (főleg a kiűrítésre gondolok...), ha tutira biztosan tudható (ez persze lehetetlen), hogy lesz elegendő csapadék. Nehogy úgy járjunk, hogy kiengedjük a vizet belőle, aztán utána meg jön egy, az ideihez hasonló száraz hónapokat tartalmazó év. Akkor aztán leshetünk víz után.
7: Ez most csak úgy eszembe jutott: kikéne pucolni a 3db madárodúnkat is, lehet, hogy ezt még idén megcsinálom. Ez amolyan zárójeles dolog.
8: Ez már inkább kertészkedéssel kapcsolatos, és úgy terveztem, hogy ebbe a tervezetbe nem veszek MOST be ilyesmit, azért még is, mert fontos: nagyon nagyon fontosnak gondolom, hogy a kert, vagyis a kerítés körül VÉGIG kigazoljam, rendezetté tegyem a szomszédos ELHAGYATOTT telkeket úgy egy-másfél méteres sávban. Ezt irgalmatlanul fontosnak érzem és még télen meg kell csinálni, vagyis elkell kezdeni, amikor még nincs nagy gaz és fű. Hogy miért fontos? Többekközött: ha körbe kell járni a telket, akkor az most gyakorlatilag egy dzsungelharcos mutatvány, minimum macséta kell hozzá, helyenként fejsze és fűrész. Márpedig a kertet körbe kell néha járni: kerítést javítani, vagy legalábbis ellenőrizni, meg csak úgy általában is jó, ha rendben van. Nem beszélve arról, hogy ha ne adj' Isten tűz ütne ki a közelben, akkor biztos, hogy százszor gyorsabban terjed át hozzánk a tűz, ha nagy gaz van, mintha csak egy kis fű. Aztán ami még baj a közvetlen nagy gazban, az ugyebár egyértelmű: iszonyatos fertőzésközpont tud kialakulni, ami átterjedhet a szőlőnkre, illetve, fizikailag is káros, ha másra nem is, a kerítésre biztosan. Néhol már-már elnyomja a gaz a kerítés gyengébb pontjait. Igaz, hogy ez a gazírtás bazi nagy meló lesz, hiszen majd' 200 méteren kell másfél méteres sávban végezni. Ennyi ugyanis kb. a telkünk kerülete körbe. Persze, csak egyszer kell JÓL megcsinálni, utána, ha minden igaz, akár már fűnyíróval, de max. fűkaszával egészen biztos, hogy gyorsan, könnyen, hatékonyan karbantartható.
9: Ide majd még kitalálok valamit.
10: az utolsó, 10. pont pedig az, hogy az első 9-et betartsuk, megcsináljuk, vagy legalábbis mindegyik el legyen kezdve. Nem kell, hogy minden be is fejeződjön. Jöhetnek komplikációk. Meg az embernek a kedve is elmegy néha. Meg az ideje se úgy jön össze. De legalább kezdjünk bele mindenbe, aztán szép lassan készülgethet minden. De ezek nem olyan "nagy" dolgok, amit nem lehetne akár már 2012-ben befejezni. Sőt.
Hosszú hosszú agyalgatás, okfejtés, miegymás. Kizárólag erős idegzetűeknek és extra ráérőknek.
Úgy adódott, hogy múlthét pénteken kitudtam szabadulni egy kicsit egyedül a Tanyára. A gyerekek még mindig betegek kicsit, meg most valahogy tényleg úgy éreztem már, hogy egy kicsit szükségem van magányra, egyedüllétre. Valljuk be, a legjobb dolog a családdal, gyerekekkel való együttlét, de egyúttal a legfárasztóbb, legleszívóbb dolog is. Így hát kértem egy kis "kimenőt" otthon, hogy rendbetegyem a fejemet egy kis csendes szellőztetéssel, illetve, hogy rendbetegyem azokat a hordókat, amikhez már nem nyúltunk egy ideje. Így átmostam, és kívülről megtisztítottam 4db hordót. Az idő is szép volt, így minden adott volt egy kis takarításra. Legközelebb kénezni is fogom őket kénlappal, az összes többi üres hordóval együtt. Sajnos jelenleg van ilyen néhány, konkrétan 8db hordónk tátong az ürességtől és csak 1db van tele, meg néhány 5L-es üvegballon.
Hordómosás közben, mivel végre egyedül voltam, nem kellett a gyerekekre figyelni, tudtam picit gondolkodni, agyalni, hogy mi legyen jövőre. Ez így év vége felé ugyebár aktuális is szokott lenni, meg aztán jönnek azok a bizonyos új évi fogadalmak... Fogadalmakat nem akarok tenni, de pár dolgot átgondoltam.
Látva a tavalyi csapnivaló mennyiséget és a fejletlen, sokszor csak 5-10cm-esre nőtt vesszőket, már most biztos vagyok benne, hogy már a metszéssel kezdve teljesen máshogy csinálunk 2012-ben mindent. A metszés tehát változik, az eddigi ernyőműveléses megoldás nem jött be. Persze, ez nagyrészt a kevés esőnek volt betudható. Lehet, hogy egy normális, csapadékos évben szépen fejlődnek a vesszők (2010-ben pl nem volt gond), de tavaly annyira botrányos volt a fejlődés, hogy gyakorlatilag nem tudok új, szép, fejlett vesszőket leívelni. Így úgy döndöttem, hogy azoknál a tőkéknél, amelyeknél nem lehet új vesszőt leívelni, meghagyom a tavaly leívelt vesszőket, annyi módosítással, hogy a félkör ívet kiegyenesítem és amennyire tudom, hozzákötözöm az alsó vezetődróthoz. Ezután lemetszem róluk a tavaly kifejlődött vesszőket, úgy, hogy csapokat képzek, tehát 1 vagy 2 rügyre metszem vissza őket. Így reményem szerint a rügyek kifakadnak majd szépen és új hajtás-vessző indul majd meg belőlük. Egyszerűen úgy érzem, illetve látom, hogy más megoldás nincs, hiszen ezeken a tőkéken nincs olyan fejlett, újjnyi vastag szép beérett szálvessző, amit letudnék jövőre ívelni. Ahol persze van és lehet, ott újat ívelek le. De szerintem a tőkék 90%-kánál marad a tavalyi, vagy néhánynál a tavaly előtti vagy még régebbi termőalap. Ugyanis néhány tőkénél már tavaly sem tudtam leívelni új vesszőt. Eddig nem láttam hátrányát ennek, szóval bízom benne, hogy így is "megindul majd az élet". Persze van néhány olyan tőke, amiken a leívelt vessző már tavaly sem hozott érett, nagy vesszőket és nincs a tőkén olyan érett vessző, amit jövőre letudnék ívelni, ezektől picit félek, hogy jövőre sem fognak beindulni, de talán igen.
A legcélravezetőbb megoldás persze a tőkék nem csak hogy metszése, hanem drasztikus visszavágása lenne, kb. 40cm-nél lekéne vágni őket és új termőfejet képezve nevelni tovább. De ettől picit félek, szóval nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy ezt idén-jövőre megtegyem. Várok még egy évet, aztán meglátjuk, hogy az új metszés- illetve művelésmód mennyire válik be és majd annak függvényében döntünk a teljes újraképzésről.
Amennyiben jól és nagyra fejlődnek a vesszők, akkor alapos kötözéssel fogom majd rendben tartani őket. 2011-ben erre nem volt szükség, gyakorlatilag 1db vesszőt nem kellett lekötnünk! Egyszerűen nem volt értelme. Így a metszés elvileg gyorsabb, könnyebb lesz, főleg, hogy nem kell új vesszőket leívelni, így szerintem fele annyi idő fog elmenni a metszére, mint az elmúlt 2 évben.
Ugyanakkor most felteszem a kérdést elsősorban magamban, de mivel nem tudom a biztos választ, így mindenkitől kérdezem, aki olvassa: mennyire lehet káros, termés szempontjából hátrányos egy ilyen teljes művelésmód váltás?
Hiszen most már sok-sok éve ernyő(szerű) művelésmód van, nagyapám mindig is így csinálta (minden évben új vessző leívelése).
Mennyire lehet/lesz rosszabb/jobb a már (tavaly) leívelt és visszametszett szálvesszőkből kifejlődő vesszőkből a termés?
Milyen egyéb megoldás létezik ebben az esetben, amikor nincs rendesen kifejlődött, megfelelő hosszúságú vessző?
És akkor most lássuk tételesen a 2012-re kitűzött terveket, célokat. Elsősorban magamnak írom le és szedem össze, hogy legyen egy "mihez tartás végett" 10 parancsolat. Elsősorban olyan lista ez, ami a fejlesztéseket tartalmazza, nem pedig szőlészettel-borászattal kapcsolatos dolgokról szól:
-1: azért mínusz egy, mert még idén meg KELL csinálni: vettem 2db új hajólámpát, mert a pincében jelenleg 1db (!) lámpa van csak, egy 60W-os izzóval. Ez ilyenkor, téli, borongós időben nem annyira gáz, mert kint nincs vakító fény és napsütés, de nyáron, amikor van, akkor bizony egy pár perces szabadban való tartózkodás után lemenve a pincébe gyakorlatilag vak az ember, a kinti erős fény után a benti 60W szinte semmire sem elég, az orromig sem látok olyankor. Így már nagyon időszerű volt a világítás korszerűsítése, illetve bővítése. A tervem az, hogy az egyik új lámpát a présház és a pince közti kb. 1.5 méteres tök sötét lejárón helyezem el, a másikat pedig lent a pincében a mostani lámpa mellett. Illetve a régi lámpát elviszem a pince végébe, az újat pedig az elejében fúrom fel a mennyezetre. Érdekes, mert most lehet kapni az egyik hiperben 100W-os izzót, azt hittem, hogy már nem árulhatnak ilyet, de van mégis. Talán megmaradt készlet, vagy nemtudom. Mindenesetre befogok vásárolni belőle. Jó, tudom, környezetkímélés, meg energiaspórolás, meg minden, de nehogymár azon a heti pár órán múljon. Inkább lássak jól. Az energiatakarékos "majdholnaprabemelegszik" típusú izzóktól a hajam tépem. Itt pont az a lényeg, hogy hamar legyen rendes fény, ne kelljen várni, míg feléled és elfogadható fényt adjon.
1: Maradjunk a pincénél és az említett présház és pince közti kis lejárónál: a talaj itt igen káosz, sokszor buktam már majdnem orra. Mondhatni, hiányzik néhány lépcsőfok. Lépcső helyett viszont úgy döntöttem, hogy egy kis lejtő lesz csak. Ugyanis nincs nagy szintkülömbség a ház és a pince bejárata között, alig fél méter, vagy annyi se. Mindez másfél méteren elterülve. Nem lesz gond, ha csak egy "babakocsi feljáró" lesz, annyira nem meredek, hogy megcsúsznánk rajta. Sőt. A mostani "lépcső" ezerszer életveszélyesebb. Csak még azt nem tudom, hogy miből készüljön ez a le, illetve feljáró. A legszebb persze az lenne, ha bontott téglából raknám ki. Szerintem az lesz. Esetleg úgy, hogy minden második sor tégla picit kijebb állna, így a csúszásgátlás is meglenne oldva.
2: Kettő... csipkebokor vessző...
2: Na de komolyan: a másik nagy, gyakorlatilag egész évre elegendő munkát jelentő dolog az a tetőtér lakhatóvá tétele. Ezzel együtt, vagyis ehhez kapcsolódóan a szerszámos ház (volt nyúlól) rendbetétele is megtörténne, ugyanis a jelenleg tetőtérben lévő holmikat, gépeket, szerszámokat át szeretnénk lakoltatni a szerszámos házba. Így elsőkörben ez utóbbit kell egyszer kipakolnunk, alaposan kipucolnunk, majd a tetőtérből és a most bentlévő dolgokat szépen, rendezetten visszapakolni. Így a szerszámos házikó is rendbe lesz rakva és a tetőtér is kiürül, miután eltudjuk kezdeni a felújítást odafent. Nagy dolgot nem akarunk csinálni, csupáncsak alap szinten szigetelni, valamiféle járólapot lerakni és a téglafalat eltűntetni valahogy, valamivel. Talán a gipszkarton lesz a megoldás. Amint kész a szerszámos ház, majd a tetőtér, akkor ez azt is jelenti, hogy a présház is picit fellélegezhet, vagyis ott is eltudunk kezdeni átrendezkedni. Lent a borozó sarkot szeretném továbbgondolni, illetve a nagy szerkényeket és az ágyat eltűntetni. A szekrények helyett fali polcokat szeretnék, az ágy helyén pedig egy konyhapult lenne, mellette, az ablak alatt (ahol most egy asztal van) pedig a mosogató tálca kapna helyet.
3: Jó lenne már, ha betudnánk állni kocsival kerítésen belülre. A fagyok után talán ez lesz az első dolog, amit megcsinálunk. Ehhez el kell rendeznünk a korábban beszerzett 7db betonoszlopot, azok adják majd a kocsibeálló padlózatát.
4: Visszatérve a présházhoz és a tetőtérhez: a kettő között a könnyebb járást segítendő szeretnék készíteni egy új lépcsőt a pince tetején, a jelenlegi lépcsőhöz képest épp a másik oldalon. Ennek szerkezetét még nem tudom, legjobb lenne vasból elkészíteni, de lehet, hogy betonozni kéne (vagy téglából kirakni), vagy egyszerűen csak fából. Majd még kiderül.
5: A támrendszer is itt-ott felújításra szorul, elsősorban huzalokat, de néhány oszlopot is cserélni kellene.
6: Nem kimondottan nagy vagy nehéz munka, de azért el fogunk vele szórakozni egy ideig, az biztos: kikéne már üríteni egyszer és kitakarítani a ciszternát. Ezt csak akkor fogjuk megcsinálni (főleg a kiűrítésre gondolok...), ha tutira biztosan tudható (ez persze lehetetlen), hogy lesz elegendő csapadék. Nehogy úgy járjunk, hogy kiengedjük a vizet belőle, aztán utána meg jön egy, az ideihez hasonló száraz hónapokat tartalmazó év. Akkor aztán leshetünk víz után.
7: Ez most csak úgy eszembe jutott: kikéne pucolni a 3db madárodúnkat is, lehet, hogy ezt még idén megcsinálom. Ez amolyan zárójeles dolog.
8: Ez már inkább kertészkedéssel kapcsolatos, és úgy terveztem, hogy ebbe a tervezetbe nem veszek MOST be ilyesmit, azért még is, mert fontos: nagyon nagyon fontosnak gondolom, hogy a kert, vagyis a kerítés körül VÉGIG kigazoljam, rendezetté tegyem a szomszédos ELHAGYATOTT telkeket úgy egy-másfél méteres sávban. Ezt irgalmatlanul fontosnak érzem és még télen meg kell csinálni, vagyis elkell kezdeni, amikor még nincs nagy gaz és fű. Hogy miért fontos? Többekközött: ha körbe kell járni a telket, akkor az most gyakorlatilag egy dzsungelharcos mutatvány, minimum macséta kell hozzá, helyenként fejsze és fűrész. Márpedig a kertet körbe kell néha járni: kerítést javítani, vagy legalábbis ellenőrizni, meg csak úgy általában is jó, ha rendben van. Nem beszélve arról, hogy ha ne adj' Isten tűz ütne ki a közelben, akkor biztos, hogy százszor gyorsabban terjed át hozzánk a tűz, ha nagy gaz van, mintha csak egy kis fű. Aztán ami még baj a közvetlen nagy gazban, az ugyebár egyértelmű: iszonyatos fertőzésközpont tud kialakulni, ami átterjedhet a szőlőnkre, illetve, fizikailag is káros, ha másra nem is, a kerítésre biztosan. Néhol már-már elnyomja a gaz a kerítés gyengébb pontjait. Igaz, hogy ez a gazírtás bazi nagy meló lesz, hiszen majd' 200 méteren kell másfél méteres sávban végezni. Ennyi ugyanis kb. a telkünk kerülete körbe. Persze, csak egyszer kell JÓL megcsinálni, utána, ha minden igaz, akár már fűnyíróval, de max. fűkaszával egészen biztos, hogy gyorsan, könnyen, hatékonyan karbantartható.
9: Ide majd még kitalálok valamit.
10: az utolsó, 10. pont pedig az, hogy az első 9-et betartsuk, megcsináljuk, vagy legalábbis mindegyik el legyen kezdve. Nem kell, hogy minden be is fejeződjön. Jöhetnek komplikációk. Meg az embernek a kedve is elmegy néha. Meg az ideje se úgy jön össze. De legalább kezdjünk bele mindenbe, aztán szép lassan készülgethet minden. De ezek nem olyan "nagy" dolgok, amit nem lehetne akár már 2012-ben befejezni. Sőt.
2011. november 12., szombat
Szent Márton nap a Bacchus Borklub szervezésében
A borokat dr. Horváth István, a pécsi Káptalan nagyprépostja áldotta meg.
A rendezvényen készült teljes fotósorozatom megtekinthető ITT!
2011. november 2., szerda
Tények
Tegnap megtörtént az újborunk második fejtése. Korábban már jeleztem, hogy idén a jó minőség mellett csapnivaló lett a mennyiség, szüretkor mindössze két 100L-es hordót töltöttünk meg, persze nem tele, csak alig háromnegyedig (mint utólag kiderült még annyi se került beléjük). Két hete megvolt az egyik (öreg) hordóban lévő bor fejtése, az ment vissza akkor még ugyanabba a hordóba. Tegnap pedig megtörtént a másik, új hordóban lévő bor fejtése is. Természetesen idén együtt lesz kezelve az új és öreg hordó tartalma innentől kezdve (az új hordóban érlelve tovább), szóval össze lett fejtve, mert együtt is alig telt meg a 110L-es új hordó, azon kívül csak 10L maradt, az ment 2db 5L-es üvegballonba. Azért kellett egy kis idő eltolással (össze)fejteni a két hordót, mert nem egyszerre erjedtek ki, az új hordóban sokkal tovább tartott a forrás. Az öreg hordót viszont már mindenképp fejteni kellett korábban, lassan már káros lett volna a durva seprő az alján.
Az alapkénezés is most történt meg, miután össze lett fejtve a két hordó tartalma.
A tavalyi borunk hordóban lévő része már nagyon kevés volt, így meglehetősen darabon volt már jó ideje, ami sajnos már az ízére, de még inkább az illatára is kezdett ráülni. Így kifejtettem szintén 5L-es üvegballonokba. 4db megtelt, meg egy félig, így tehát ~23L volt a hordóban. Palackozva pedig van még 50-55db üveg, tehát a tavalyi borunkból van még nagyjából 60L.
Az biztos, hogy idén - és még jövőre is - meglehetősen spórolnunk kell a borral, hiszen tavaly eleve több volt a szüretkori mennyiség (220-250L), és a tavaly előtti borunkból is még bőven volt február-március környékén. Tehát tavaly ugyanilyenkor az újborral együtt bőven megvolt a 350-400L, most összesen (tavalyi, idei újbor) alig van 180L.
Hogy milyen az újborunk állapota jelenleg? Még nagyon meghatározhatatlan, hiszen az új hordó tartalma pár napja még forrt, a másik pedig még nem ülepedett le annyira, hogy igazán értékelhető legyen. Egyelőre még nem kimondott bor illata-íze van, még eléggé murcis, sarkos. Nincs még az a kellemes illata. Az alkoholfokát bemértem, azzal nem lesz gond, sőt, inkább túl erősnek tűnik: nagyjából 14%, nem tudom, hogy idővel ez csökkenhet, vagy nőhet még.
Egyértelműen érezhető idén is, hogy az új hordóban lévő bor sokkal kellemesebb, illatosabb, mint az öreg hordóban lévő. Az összefejtést követően most már a teljes mennyiség az új hordóban érlelődik tovább, így esélyes, hogy még idén is kap a bor a tölgy áldásos aromájából.
Az alapkénezés is most történt meg, miután össze lett fejtve a két hordó tartalma.
A tavalyi borunk hordóban lévő része már nagyon kevés volt, így meglehetősen darabon volt már jó ideje, ami sajnos már az ízére, de még inkább az illatára is kezdett ráülni. Így kifejtettem szintén 5L-es üvegballonokba. 4db megtelt, meg egy félig, így tehát ~23L volt a hordóban. Palackozva pedig van még 50-55db üveg, tehát a tavalyi borunkból van még nagyjából 60L.
Az biztos, hogy idén - és még jövőre is - meglehetősen spórolnunk kell a borral, hiszen tavaly eleve több volt a szüretkori mennyiség (220-250L), és a tavaly előtti borunkból is még bőven volt február-március környékén. Tehát tavaly ugyanilyenkor az újborral együtt bőven megvolt a 350-400L, most összesen (tavalyi, idei újbor) alig van 180L.
Hogy milyen az újborunk állapota jelenleg? Még nagyon meghatározhatatlan, hiszen az új hordó tartalma pár napja még forrt, a másik pedig még nem ülepedett le annyira, hogy igazán értékelhető legyen. Egyelőre még nem kimondott bor illata-íze van, még eléggé murcis, sarkos. Nincs még az a kellemes illata. Az alkoholfokát bemértem, azzal nem lesz gond, sőt, inkább túl erősnek tűnik: nagyjából 14%, nem tudom, hogy idővel ez csökkenhet, vagy nőhet még.
Egyértelműen érezhető idén is, hogy az új hordóban lévő bor sokkal kellemesebb, illatosabb, mint az öreg hordóban lévő. Az összefejtést követően most már a teljes mennyiség az új hordóban érlelődik tovább, így esélyes, hogy még idén is kap a bor a tölgy áldásos aromájából.
2011. október 20., csütörtök
Szent Márton napi rendezvény
Egy olyan rendezvényt szeretnék most reklámozni, amely a munkahelyem, az ANK Művelődési Ház szervezésében fog zajlani.
Ez pedig nem más, mint az ANK Bacchus Borklub idei Szent Márton napi eseménye.
Ideje: november 11-én 16 órától.
Helye: ANK Művelődési Ház, Pécs, Apáczai körtér 1.
Program:
- ünnepi műsor, amelyben fellép az ANK Művészeti Iskola majorett csoportja és az ANK Baranyai Bokréták Népdalkör
- hagyományos Szent Márton napi borszentelés – az új borokat megáldja dr. Horváth István, a Pécsi Káptalan nagyprépostja
- a megáldott borok bemutatása
- zenés-táncos mulatság Péter Endre közreműködésével
A szervezők várják a kistermelők újborát, mely meg lesz áldva!
Ez pedig nem más, mint az ANK Bacchus Borklub idei Szent Márton napi eseménye.
Ideje: november 11-én 16 órától.
Helye: ANK Művelődési Ház, Pécs, Apáczai körtér 1.
Program:
- ünnepi műsor, amelyben fellép az ANK Művészeti Iskola majorett csoportja és az ANK Baranyai Bokréták Népdalkör
- hagyományos Szent Márton napi borszentelés – az új borokat megáldja dr. Horváth István, a Pécsi Káptalan nagyprépostja
- a megáldott borok bemutatása
- zenés-táncos mulatság Péter Endre közreműködésével
A szervezők várják a kistermelők újborát, mely meg lesz áldva!
2011. október 19., szerda
Felkészültünk az őszre-télre
Megtörtént a Tanya téliesítése, már ami a vízgyűjtők kiiktatását és a ház "szigetelését" illeti. Idén amennyire korán, bő fél hónappal korábban volt a szüret, mint az elmúlt években, annyira későn, bő egy hónappal eltolódott eme tevékenység a melegre való tekintettel (mármint a téliesítés). De ma kiiktattuk a két nagy víz előgyűjtő-ülepítő ciszternánkat, így már nem gyűjtik a vizet a nagy ciszternába, hanem a ház mellett elfolyik szépen a csapadék. A vízgyűjtő vashordókat is kiöntöttük és elraktuk, már azokra sincs szükség, meg nehogy beléjük fagyjon a víz. A présház és a pince szellőzőnyílásait is betömködtük, hogy a mostani hőmérséklet ne hűljön túl gyorsan vissza. Jelenleg 15 fok van a pincében, ami még éppen nagyon jó, de sajnos gyorsan le fog hűlni. A présházban, amikor ma reggel kimentünk, csak 10 fok volt, de 2-3 órás kandallós fűtéssel 18 fokra feltornáztuk. Hát igen, az a kis sparhelt, meg néhány guriga fa csodákra képes...
A borok is szépen alakulnak. A két hordóból az egyik még mindig forr, de már nincs nagy forrás, csak picit pezseg. Így azt még békén hagyjuk. A másik hordó viszont már másfél-két hete leforrt, így azt ma átfejtettem, hogy ne legyen tovább a durva seprőn. Kb. 2 hét múlva ugyanezt megtesszük a másik - másod éves -tölgyfahordóban lévő borral is, majd a kettőt összefejtjük (a másod évesbe), hiszen idén olyan kevés borunk lett, hogy majdhogynem egy hordóban el fog férni a teljes mennyiség.
Ami már most látszik: a mennyiség ugyan elmarad a tavalyitól, de a minőség remélhetőleg jobb lesz, legalábbis eddig úgy tűnik. Ami már leforrt bor, nagyon szépen kiforrta minden cukrát, sőt, én azt mondom, hogy egy kicsit túlságosan is, nekem nagyon száraznak tűnik. Legalábbis a tavalyi "aszunkhoz" képest (amiről már sokszor megírtam, hogy nem a napfénytől lett olyan édes...). Kiváló példája ez annak, hogy egyazon területről származó szőlőből mennyire más és más bor készíthető évről-évre. Ez ebben a szép!
A vörösborunk is ahhoz képes tűrhető lett, hogy csak kísérletképpen készült. Ugyan eléggé illós, acetonos szaga lett (a rendszeres csömöszölés hiánya miatt), de majdhogynem gyümölcsös, kellemes, laza, amolyan jóivású bor lett belőle. Bizonyára az illósság ellenére is elfog fogyni majd csak valahogy...
A borok is szépen alakulnak. A két hordóból az egyik még mindig forr, de már nincs nagy forrás, csak picit pezseg. Így azt még békén hagyjuk. A másik hordó viszont már másfél-két hete leforrt, így azt ma átfejtettem, hogy ne legyen tovább a durva seprőn. Kb. 2 hét múlva ugyanezt megtesszük a másik - másod éves -tölgyfahordóban lévő borral is, majd a kettőt összefejtjük (a másod évesbe), hiszen idén olyan kevés borunk lett, hogy majdhogynem egy hordóban el fog férni a teljes mennyiség.
Ami már most látszik: a mennyiség ugyan elmarad a tavalyitól, de a minőség remélhetőleg jobb lesz, legalábbis eddig úgy tűnik. Ami már leforrt bor, nagyon szépen kiforrta minden cukrát, sőt, én azt mondom, hogy egy kicsit túlságosan is, nekem nagyon száraznak tűnik. Legalábbis a tavalyi "aszunkhoz" képest (amiről már sokszor megírtam, hogy nem a napfénytől lett olyan édes...). Kiváló példája ez annak, hogy egyazon területről származó szőlőből mennyire más és más bor készíthető évről-évre. Ez ebben a szép!
A vörösborunk is ahhoz képes tűrhető lett, hogy csak kísérletképpen készült. Ugyan eléggé illós, acetonos szaga lett (a rendszeres csömöszölés hiánya miatt), de majdhogynem gyümölcsös, kellemes, laza, amolyan jóivású bor lett belőle. Bizonyára az illósság ellenére is elfog fogyni majd csak valahogy...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)