2011. szeptember 9., péntek

Már csak egyet kell aludni...


Hétvégén szüret. Idén két napos lesz, mert amint egyel korábbi posztomban írtam, idén lett kb. egy sornyi vörösünk is, így azt szedjük le holnap (szombaton). Meg hát azért is kell a két nap, mert az első nap délelőttje nagyjából az előkészületekre fog elmenni. Elő kell szedni minden szüreti felszerelést, vödröket, darálót, préselőt, tálakat, kádat, egyszóval mindent el kell szépen mosni. Délután pedig szerintem 1-2 óra alatt meglesz a vörös, annyira kevéske van.

A szombati nap az amolyan "magányos" szüreti nap lesz, csak mi megyünk, a szűkebb család, a vasárnap viszont igazi szüreti mulatság lesz. Jön aki csak tud, ismerős, rokon, családtag, leszünk vagy 15en. Persze a szőlő mennyisége nem kíván ekkora munkaerőt (1-2 ember kényelmesen letudja szedni 2-3 óra alatt max), viszont ahogy terjedt a híre, hogy szüret lesz a Tanyán a hétvégén, sorra jöttek a felajánlások, egyszóval szívén viseli fiatal s öreg a szőlőnket! :) Én nem bánom, csak én fogom a legjobban megszívni, mert én vagyok a daráló már évek óta lent a pincében, így ha ennyien szedik és hordják, kell majd tekernem rendesen... de majd nyugalomra intek minden szorgos kezet, ez kérem itt nem a ...... pincészet (a pontok helyére képzelje mindenki bele kedvenc, nagy pincészetét). Szóval tavaly, mivel csak 2-3 ember szedte a szőlőt, elég kényelmesen ment a daralás, még pihenni is tudtam 1-1 kör után. Idén lehet, hogy jobb lenne egy villanymotort felszerelni a kézi tekerő helyére :)

A pince kitakarítása, szüretre való felkészítése egyébként már tegnap este megtörtént. Este 8 (és munka) után kimentem, felsöpörtem, letöröltem a falakat, kicipeltem a felesleges holmikat, meg a sok 5L-es üvegballont, hogy legyen hely a kádnak, préselőnek. Mielőtt távoztam, elégettem jó pár kénlapot is, hogy a fertőtlenítés is frissen meglegyen. Így a pince már nagyjából tisztán, friss levegővel várja a szüretet.

2011. szeptember 8., csütörtök

Hétvégén szüret lesz...

... ha a Jó Isten is úgy gondolja. Tegnap próbaszüretet csináltunk, és bemérettük a must savszintjét. 7.5 g / l lett az eredmény, ami nagyszerű, de hétvégéig valószínűsíthetően csökkenni fog, ahogyan a cukorfok meg emelkedni. Az jelenleg olyan 18 körüli lehet, tehát az is rendben van, még az is lehet, hogy hétvégéig emelkedik kicsit. Szóval, a sav éppen csak jó, határeset, ezért most hétvégén feltétlenül szüretelnünk kell.

Idén végre lesz (ha lesz...) egy kis vörösborunk is, idén döbbentem csak rá, hogy jééé, ennyi vörös tökénk van?! Tavaly ugyanis mindössze talán 1db tőkén volt vörös, azon viszont rogyásig, az biztos olyan fajta. Viszont most kiderült, hogy összességében van egy egész sornyi vörösünk kb., így ha nem is lesz ipari mennyiségben, de egy 20-30L vörösbor talán összejön belőle. Mivel ez igen csekély mennyiségnek tekinthető, és mivel nincs megfelelő méretű hordónk hozzá, így arra gondoltunk, hogy mivel 5L-es üvegballonunk meg van annyi, mint a szemét, így azokban fogjuk erjeszteni a mustot. Az öreg hordóink amúgy sem adnának már sokat hozzá a borhoz, így lényegtelen, hogy hordóban, vagy üvegben erjed. Egy kis szórakozásnak, meg arra jó lesz, hogy elmondhassuk, van saját vörösünk! Általában egyébként a korábbi években ment a kékszőlő is a fehérhez, szóval ha nem volt jelentős mennyiségben, akkor nem volt külön kezelve.

2011. szeptember 7., szerda

Palackozás, félprofin

Na még a félprofitól is messze van, de már végre nem kalapáccsal, seprűnyéllel, falhoz ütögetéssel, hanem dugózó szerkezettel elvégeztük ma a hihetetlen, gigantikus mennyiségű 64 palackunk lepalackozását. Szóval messze még a profizmustól, de használtunk üvegsterilizálót, csepegtetőt, automatikus, egyforma szintre töltőt, és állványos kézi dugózót (köszönet a felszerelésért Sándor szomszédunknak, akinek egyébként nincs szőlője, bora, de jó kis felszerelése, dupla akkora pincéje mint a mienk, az van!). Használt üvegeket fogtunk be, mivel csak saját célra rakunk el az utókornak (igen, érthető...), és mivel a pince tele volt díszként funkcionáló, kiürült palackokkal, így valahogy sajnáltuk a darabonkénti 80 Ft-os új üveg árat. Persze, ha tudtam volna, hogy mekkora meló kipucolni, lekaparni a címkéket az üvegekről, akkor inkább spórolásba kezdtem volna már karácsonykor, hogy megtudjuk venni eme hatalmas mennyiségű új üveget. Így most van 64db teljesen összevissza üvegünk, nem csak színben, de méretben/formában is jelentősen eltérnek, és az űrtartalom sem stabil 0.75L. Találtam bizony meghökkentő darabokat is: 0.4L, 0.7L és 0.8L-es befogadó képességű borosüvegeket! Persze, lehet, hogy nem is bor volt bennük eredetileg (épp ezeken nem volt címke). Most viszont az került beléjük. Szóval, így készen az üvegek nem éppen azt a megszokott "ipari" pincés felpakolás képét nyújtják, de talán épp ez a szép benne! Persze, azért próbáltuk összeválogatni a nagyjából egyforma üvegeket, hogy egy helyre kerüljenek, különben elképesztő mozgásba kezdett volna az egész rakomány 1-1 Pinós vagy Tokajis üveg miatt.

Na most bizonyára a szomszédok otthon csak néztek, hogy egy kicsit fordítva működtem tegnap reggel, mint szokás: én nem otthonról kifele cipeltem a kiürült, itt-ott poros üvegeket, hanem befelé a lakásba az autóból. Ugyanis hazaszállítottam a kertből az összes fellelhető üveget, majd a kimosásuk is otthon kádban történt, többszöri átmosással, majd egy kicsit áztak egy kis kénes oldatban (szappan helyett). Ezután, immáron a helyszínen a pincében történt a sterilizálás (megint kén), hogy a még bent maradt esetleges szennyeződéseket is kiirtsuk. Persze, egészen biztos, hogy így sem lett minden üveg patyolat tiszta és fertőzésmentes, de bízunk benne, hogy azt a néhány hónapot, max. 1 évet úgy ahogy kibírja majd a bor bennük. Külön kénezve nem lesz a bor a palackozás miatt, egyrészt 3-4 hete volt az egész mennyiség kénezve, másrészt az üvegek mosása, sterilizálása alkalmával bizonyára maradt annyi kis kén a palackok falán, amennyire szüksége van a bornak.

Akkor most rátérek a lényegre egy kis képes beszámolóval. Tehát az alábbiak szerint történt a CsabaTanya 2010-es Szerkő Cuvée egy kisebb mennyiségének (~50L) lepalackozása.

Ez itt kérem a kiinduló pont. Felül a sterilizáló kénoldatos vízzel.
Alul a szárító-csepegtető. Hihetetlen, de ezen a cuccon egyszerre
80db üveg elfér, kényelmesen. De nekünk ugye csak 64db van, így még kényelmesebben.

Alul már néhány palack szárad.
Az eszköz lényege, hogy az üveget rá kell nyomni a kiálló kis rúdra, majd jó erősen megnyomva telespricceli az üveget belül a kénes oldattal. Amolyan gyerekjáték, mint ahogy a palackozó szett többi részegysége is.

Tamara figyeli az eseményeket.
Abban a két gyönyörű nagy szatyorban cipeltük
az üvegeket először innen haza fürdőzésre,
majd hazulról ide sterilizálásra majd feltöltésre.

 Kezd megtelni a torony. Először kételkedve figyeltük,
hogy vajon tényleg elfogja bírni, illetve tényleg
ráfér ennyi üveg a szárítóra? Jelentem kérem, hogy ráfér.
És stabilan!

 Mátét még nem nagyon érdeklik az ilyesmi
egyébként férfias dolgok. Ő még csak vígan játszott a homokozóban.
Ja, hogy hol a homok? Khmm... igen, kellett máshol javítgatáshoz
nemrég, így egy picit megcsappant a mennyiség! :) Bocs Öcsi.

Gravitáció.

Itt már csordogál, sőt mi több, csak úgy ömlik a bor az üres palackokba. Hihetetlenül gyors és egyszerű ezzel a szerkezettel a palacktöltés, ráadásul automatikusan elzár a megfelelő szintnél! Így tehát minden egyes üvegbe ugyanannyi bor kerül, nem kell tölcsérrel szórakozni. Csak be kell dugni a töltő csövét az üvegbe, lenyomni a gombócot, majd megvárni, míg megtölti a palackot, és automatikusan zárja a töltést. Utána a kihúzás előtt kézzel is zárni kell a gomb visszahúzásával a töltőt, hiszen ha csak úgy kihúznánk a palackból, akkor bizony amint levegőt kap, ömlik tovább a bor. Igen, volt, akinek sikerült is ez a baki (ugye, Laci? :>). Az a fa rekesz persze marha jó ötlet volt, üres üvegekkel még fellehetett emelni, de a teli palackokat már nem bírta volna el alul a kb. 2mm vastag faléc... így tehát kettesével (bátrabbak négyesével) cipeltük fel a megtöltött üvegeket dugózásra a pincéből.

Dugózó használati útmutatás, 1. lépés.

Először a dugót be kell helyezni a dugózó nyílásába. Nagy dolog nincs vele, egyszerűen bele kell ejteni a lyukba.

Dugózó használati útmutatás, 2. lépés.

Ezután az üveget rá kell helyezni a rugóval ellátott tányérra. Így többféle méretű üveg is dugózható, a megfelelő méretre állítja be az üvegtől függően.

Dugózó használati útmutatás, 3. lépés.

Ha bent van az üveg a helyén, jöhet a dugózás. Egyik lábunkkal rálépünk az állvány első lábára, majd masszívan fogva a szerkezet karját, első nyomásra összenyomjuk a dugót.

Dugózó használati útmutatás, 4. lépés.

Második nyomásra belemegy a dugó az üvegbe. A mélység természetesen állítható, hogy mennyire nyomja bele a szerkezet a dugót az üvegbe. Ezt az első pár üvegnél kilehet kísérletezni, utólag is rányomható a dugó, ha nem ment volna bele eléggé. Ha persze elsőre túl mélyre nyomja, akkor ciki van...

Ott van ni benne a dugó.

Szentségtörés! Asszonyi kezekben a borászati eszköz!

Csak nem tudta megállni az asszony, hogy kipróbálja eme csodálatos játékszert. Persze, első nekifutásra nem nagyon sikerült megmozdítania a kart, azért ehhez még is csak férfi kéz kell! De aztán nagy nehezen sikerült félig belenyomnia a dugót a palack nyakába! Többet nem is próbálkozott vele. Egyébként ezt a dugózót, meg a palackozó szett többi részét is mi és most avattuk fel, tehát most volt használva először, így még valóban picit eleve nehezebben mozog minden része. Szerintem idővel bejáródik, akkor könnyebb lesz vele dolgozni, de amúgy egy kézzel is könnyedén megy.

Ző'dek és barnák. Nem ipari palackozás ez kérem!
Amilyen üvegünk akadt a polcon...

Ezek itt heten... na nem a gonoszok, hanem ők lesznek majd figyelemmel kísérve.

Az átlátszó, színtelen üvegekben ugyanis sokkal jobban látszik bármi, ha idővel változna a bor állaga, összetétele. Szóval, ha valami probléma merülne fel, akkor még mindig van időnk lépni. Pl., ha túlságosan elkezd zavarosodni (kicsapódik a tejcsi), akkor max. össze lesz fejtve és megszűrjük. Bár nem hinném, hogy erre ideje lesz a palackoknak :D

Helyükön pihennek a palackocskák finom homokágyon.

 Sorakozó!

Az üvegek egyébként a pincénk kispincéjében lettek elhelyezve, ami nem túl nagy (2-3m2), de ennyi kevéske palack bőven elfér benne és még marad is hely más holmiknak. Itt szoktuk tárolni a nyáron-ősszel leszedett gyümölcsöket (alma, körte), illetve itt várja a szüretet a préselőnk állványzata, mivel itt van legközelebb (1-2 méterre) a bevetés helyszínétől, a "nagy" pincétől. Szóval, innen szinte csak át kell gurítani. Illetve nem egészen, mert tisztítás miatt mindenképp ki kell cipelni szüret előtt is, után is, de itt azért könnyen mozgatható állapotban van, közel a pincéhez.

Szóval így zajlott eme hatalmas mennyiség lepalackozása. Nagyon mókás és egyszerű dolog ez, szerintem fogunk még ilyet csinálni. Remélhetőleg palackban tovább elfog állni a bor, mintha (főleg darabon) hordóban maradt volna. Maximum a szűrés hiánya fog gondod okozni, ha már öregedik a bor. De mint korábban is írtam, ezzel szerintem nem lesz probléma, nem hiszem, hogy tavasznál tovább lesz egy szál palack is a készletből :)

2011. szeptember 5., hétfő

Jelenlegi állás és palackozás

Először is: nagyon megcsappantak a hozzászólásaim, az egész augusztus új bejegyzés nélkül telt el. Ennek több oka is van, túl vagyunk egy elég fárasztó lakás kifestésen, meg sok munka is volt, de a fő ok az, hogy igazából nem is volt olyan munka a szőlővel, amiről érdemes lett volna írni. A szőlő el van magában, gyakorlatilag a permetezésen kívül semmi teendőnk nem volt hosszú időn keresztül.

Most viszont lassan itt a szüret. Max. két hétben gondolkodunk, de igazából holnap fog eldőlni a szüret pontos időpontja. Holnap ugyanis lesz ismét próbaszüret (már volt egy, részletek mindjárt), most a sav lesz beméretve.

Az első próbaszüretet szombaton csináltuk, akkor a cukorfokot mértük be, mert azt házilag is megtudjuk csinálni. Cukorral idén nem lesz gond. Szombati mérés alapján 17-es a cukor a teljesen vegyes ültetvényünkön. Csak összehasonlításképpen: tavaly 15-16os volt szüretkor a cukor, szeptember végén! Tehát cukorral már most sokkal jobban állunk, mint 1 évvel ezelőtt a szüret napján.

Ugyanakkor a sok napsütés következtében esélyes, hogy a sav kezd nagyon eltűnni, így most ez nagyon fontos, hogy tudjuk, hogyan is állunk jelenleg. Nagyon reméljük, hogy még nem késtünk el, szerintem az a legesélyesebb, hogy a hétvégén szüretelünk, de majd holnap, ha bemérettük a savat, akkor tudjuk majd kitűzni a szüret napját.

De hogy a bejegyzés címére is rátérjek: mivel itt a szüret ideje hamarosan, gondoskodnunk kell a tavalyi "Szerkő Cuvée" borunk palackozásáról. Az a bor tavaly vásárolt, első használatos hordóba került, így még idén is szeretnénk, ha az új borból is kerülne bele, így a jelenlegi tartalmát le kell palackoznunk, hogy üressé tudjuk tenni. Illetve, a palackozás amúgy is szükséges, hiszen már nem kívánatos, hogy továbbra is hordóban maradjon a bor. Ugyanakkor nem tervezzük az egész hordó (~100L) palackozását, nagyjából csak a felét szeretnénk üvegben tudni, a maradék az megy másik hordóba, vagy 5L-es üvegballonokba, majd még meglátjuk.

Így a holnap délelőtt palackozással fog telni. Sanyi szomszédunktól kölcsönkapjuk a teljes palackozó felszerelését, ezért hála neki ezúton is. A szett a következőket tartalmazza: sterilizáló az üvegekhez, 80db-os csepegtető, szárító, automatikus töltő-adagoló, ami minden palackba ugyanannyi bort enged, és egy karos-állványos dugózó, amivel gyerekjáték a palackok lezárása. Ehhez ma meg is vettem a 60db új dugót. Igen, ebből is látható, hogy nem ipari mennyiségben palackozunk, mindössze kb. 60db palack fog készülni, ami nagyjából 45L bort jelent. Ebből kb. 10 palack el lesz téve hosszabb időre (max. 2 év), 2 palack pedig a tavaszi Pécsi Borversenyre. Igen, benevezzük a borunkat, mert tavaly kaptam a főnökeimtől, hogy miért nem neveztem a borommal :) Ugyanis abban az intézményben dolgozom (erről már volt szó a verseny idején), ahol a megmérettetés zajlani szokott.

Ha sikerül, és lesz rá idő, akkor lesz kis képes beszámoló a palackozás menetéről a héten.

2011. július 11., hétfő

4 nap 3 éjszaka

A bejegyzés címe egyfajta rekordot jelöl: ennyit töltöttünk most a hétvégén a Tanyán. Pénteken költöztünk ki, és ma (hétfőn) jöttünk haza. Feleségemmel és két gyermekünkkel próbáltuk meg kint elviselni a hőségriadós napokat, na meg egymást. Nagyjából sikerült is, bár izzadtunk rendesen (meg két kisgyerekkel a veszekedések sem kerülhetőek el). De azért még is csak jobb volt, mint ha a panelba lettünk volna bezárva. A hatalmas tölgyfánk alatt volt azért árnyék, no meg a levegő is járt odafent. És persze a napi 3-5szöri kinti zuhanyzás is segített. Igaz, hogy gyakorlatilag forróra izzott a víz a kinti zuhany tartályában, de utána sokkal elviselhetőbbnek tűnt a levegő hőmérséklete. Egy biztos, ha jéghideg vízzel zuhanyoztunk volna, utána rosszabb lett volna. Sajnos ez a nagy meleg semminek sem kedvez, a gyümölcsfák igen csak kezdenek száradni, fű, mint olyan, pedig már nincs is, csak úgy ropog a talaj, amikor a "füvön" járunk. Teljesen ki van égve mindenhol, zöld fűszálat szinte nem is lehet már találni. Persze, így kevesebbet is kell füvet nyírni, de inkább kéne, mert így kezd nagyon ronda lenni. A szőlőnek is jól esne már egy kis eső. Persze, minden este meglocsoltam, amennyire tudtam, de az nem sokat ér.

Mivel nagyon semmit sem lehet ilyen időben dolgozni kint, így a szerszámos bódéban egész más jellegű munkát találtam. Volt egy halom fenyőlécem, ami eredetileg ágylécnek készült, egy franciaágy alján volt. Mivel az ágy már kihalt alóla, így gondoltam más felhasználási lehetőséget találok a léceknek, lett belőle ez a pad:

Nem túl szép, de legalább instabil!

Majd még 1-2 facsavarral meg kell erősíteni, mert jelenleg mindenhol csak szögelve van, amiről ugye tudott tény, hogy befele ugyan könnyen megy... de bizony kifele is! Szóval, egy erőteljesebb lehuppanás esetén a szögek kicsúszkálnak. Majd facsavar, vagy egyéb erősítés segít a dolgon. Persze, akkor sem kell ráugrani, elég vékony anyag ez. De arra azért mindenképp jó, hogy akárhová lerakva lelehet rá ücsörögni, mert amúgy nagyon könnyű, még a sorok közé is cipelhetem, ha ott támadna leülhetnékem. Legutóbbi bejegyzésemben is volt már szó a lécekről, akkor a mosogatótálca lábazatánál lett hasznosítva a maradék. Vagy inkább úgy mondanám, hogy az onnan maradt anyagból készült a pad :)

2011. július 7., csütörtök

Pangás

Ahogy nézem, lassan 1 hónapja, hogy nem írtam már ide. Borzalmas :) Ennek oka főleg az időhiány, meg egy kis lustaság is párosult hozzá. Az időhiány oka számtalan dolog, de többek között: volt egy laza vizsgaidőszakom az elmúlt hónapban, a vizsgák sikerültek, így immáron hivatalosan is az a foglalkozásom, szakmám, amire vágytam már oly' rég :) Ezen felbuzdulva, és mivel gyakorlatilag emiatt kezdtem bele ebbe a suliba, közben már meg is alapítottam a vállalkozásunkat, ami erre a fő tevékenységre fog épülni, amiről Bizonyítványt, jogosítványt is szereztem (nem, nem szőlészet-borászat, sajnos). Így volt teendő bőven, okmányirodától könyvelőig rohangálás, meg egy csomó járulékos nyavaja, amit ilyenkor megkíván egy ilyesmi intézkedés.

Azért természetesen a tanyára is járunk, oda nem is kevesebbet, mint eddig, csak valahogy írni nincs róla időm, de úgy Isten igazából nem is nagyon van mit. A szőlő teszi a dolgát: nő, nő és gyarapodik. Az idei évről azt kell az eddigi helyzet alapján elmondani, hogy a bőség zavara lesz... sokkal több a fürt, mint tavaly, ez nem is kérdés. Ugyanakkor azt hiszem betegségekkel jobban gondunk lesz, mint tavaly (tudom, ez furcsán hangozhat, tudva, hogy milyen volt a tavalyi esős év, és milyen az idei szárazabb: kevesebb betegségnek kellene lennie), de idén a permetezés egész máshogy alakul(t), mint egy évvel ezelőtt: tavaly még Nagyapám szinte minden permetezéskor jelen volt, ő keverte a permetet, így egy sokkal hatékonyabb koktél volt mindig. Én idén gyakorlatilag csak 1-2 szerrel támadtam eddig, ami úgy tűnik, kevés lesz. Ezért még ma elfogok menni kertészcentrumba és beszerzem a szükséges szereket, és amint tudom, meg is csinálom a permetezést, 1-2 hét múlva pedig az ismétlést.

Kérdést intézek ezzel kapcsolatban, hogy milyen betegség lehet? A bogyók héján valami sötét réteg képződik foltokban. Olyan, mint körtén szokott leginkább megjelenni. Emlékszem, hogy tavaly is volt ilyen, de akkor viszonylag hamar el is múlt (talán a komolyabb permetezés hatására).

Akkor most képekben, hogy hogyan is néz ki jelenleg a Tanya:

Először is, mivel kedves szomszédságunkból valaki trombitának nézte, és meg is fújta a mosogatótálcánkat állványostul, így kellett újat szerezni. Maga a tálca borzasztó sokba került nekünk: 1 Ft-ért sikerült lecsapnunk a Vaterán, csupáncsak Orfűre kellett elmenni érte, de oda épp amúgy is mentünk volna. A lábazat úgy volt, hogy szakember által fog ismét készülni, de aztán pakolgattam Nagymamám garázsában, és soksok érdekes dolog között találtam éppen megfelelő méretre vágott Salgo polc lábakat, meg jó kemény fenyőléceket, így elkészült általam a remekmű:

Kicsit olyan ipari konyha feelingje lett, de egész tűrhető :D


Immáron használat közben, és hát igen... megfelelő méretű lefolyócső hiányában átmeneti tákolmány megoldás; vödör a mosdó alatt

Pohárcsendélet: távolban a Papuk hegység vonulata Horvátországban

És akkor a szőlő. Mint írtam fentebb, számomra a bőség zavara, a tavalyi silány terméshez képest:


Ez egy picit ritkásabb fajta




Nagyszemű, szerintem csemegeszőlő lesz

Az idén ültetett egyik hárslevelű. Szépen fejlődik.

Lesz mit ritkítani később...

Kisebb zöldmunka, ritkítás után. A sok termés ellenére/mellett viszont a vesszők fele akkorák (magasságban), mint tavaly ilyenkor voltak. Hogy ez most jót, vagy rosszat jelent, azt nem tudom...

2011. június 11., szombat

Hordómosás, ésatöbbi


Természetesen már a legkisebbek is kiveszik a részüket a munkából. Olyan nagyon nem is kell unszolni, hajtani a gyerkőcöket, amennyiben egy kis vízzel szabad nekik dolgozni. Mert ugye a legjobb móka az a vízzel való pancsolás. Így hát Tamara lányom nagy örömmel segített a hordókat mosni.



Mindenhol szép tiszta lett

Az 1 hónapja ültetett 10db hárslevelű oltvány szépen fejlődik, mindegyik megeredt. Természetesen jelenleg legfejlettebb állapotban az a példány van, amelyiket dézsába (rossz hordóba) ültettem, de ez majd meg fog változni később. Neki még jó porhanyós, laza földje van, szemben a sorokba ültetettekkel, nekik kőkemény földdel kell megbirkózniuk.









Egy kis fáramászás tanfolyamot is rögtönöztünk, lassan 4 évesen illik már fáramásznia egy valamire való Tanyalakónak!


Az 1 éves Öcsi (Máté) kicsit messzebbről kísérte figyelemmel a történéseket: