A Pécs TV-ben szerepeltünk

A tavalyi Pécsi Borozós újságcikk (link) után most ismét a médiában szerepeltem, illetve szerepeltünk feleségemmel együtt, egész pontosan a Pécs TV Blúz című műsorában.

Ugyan nem túl szakmai, pláne nem mélyreható volt az a röpke 6-7 perc, amíg tartott az interjú, de ennek a műsornak nem is ez a lényege: rendszerint csak érintőlegesen, a lényeget bemutatva szólaltat meg hétről hétre Fábián Mária 3-4 embert a legkülönfélébb témákban.

De még is a kert, a szőlészet-borászat okán hívott meg bennünket, egész pontosan a kiskerti gazdálkodás és a nagycsaládi élet összeegyeztetésének tapasztalatairól kérdezett bennünket.

Íme a műsor:

(c) 2013 - Pécs TV

Tűzrakóhely építése, 1. fázis (off topic)

Pontosabban a második, mert az első a tervezés volt (fejben).

Most már viszont megtettük a második, de az első "komolyabb" előrelépést a tűzrakóhelyünk építésében.

Mégpedig: összegyűjtöttük a kb. szükséges kőmennyiséget, ami szükségeltetik maga a tűzrakóhely, majd a körülötte lévő rész talajának kikövezéséhez.

Ilyenkor bizony nagyon jó az, hogy a telkünk nem kicsit köves területen fekszik (kapáláskor-ásáskor persze a pokolba kívánnám...), nem véletlenül települtek ide anno a "kővágók". A képen látható kövekért ugyanis NEM kellett túl messze menni, pláne nem "kőboltba" (vannak ugyebár ilyen szabadtéri telepek, ahol mindenféle természetes és műköveket árulnak horror árakon), ha hiszi a kedves olvasó, ha nem, a képen látható kövek az utolsó szálig kerítésen belül voltak fellelhetőek, így csak a talicskába kellett bedobálni őket, majd eltolni a gyűjtőhelyig. És még közel sem gyűjtöttük be az összes követ, szerintem még vagy 3-4 ilyen kupacot tudnánk összehordani. Csak hogy a méreteket érzékeltessem, a kép közepén látható két nagyobb kő mérete kb. 30x25x20cm, nyilván nem ezekből, hanem a kisebbekből lesz a tűzrakó kirakva. Ezekből a nagyobbakból valószínűleg "ülőpadot" építünk a tűzrakóhely köré (vagy csak egyszerűen egyesével lelesznek rakosgatva egymástól X távolságra, mint kis "hokedlik"). A laposabb (3-5cm magasságú) kövekből lesz pedig kirakva körülötte a talaj (a kép tetején próbaképpen elkezdtem kirakni, szerintem jó lesz). Így ha csak fű lenne, és ha sokat sürgünk-forgunk főzőcskézés közben a tűzrakó környezetében, hamar kikopna a fű és egy idő után már csak a földes-sáros talajon tudnánk csúszkálni, ami igen kellemetlen tud lenni.

Természetesen a kövek nem "csak úgy" lesznek egymásra rakosgatva, cementes-meszes-homokos habarccsal gondoltam kifugázni a tűzrakót is, meg a talajon a köveket is, hogy ne lepje el a gaz az egészet, mert az irtó ronda tud lenni és bizony extra sok pluszmelót tud okozni a rendben tartása.

Sorozatot indítok

No, persze nem szappanoperát. Az legyen a kereskedelmi TV-k sajátja.

Hanem arra gondoltam, és úgy tűnik, hogy lenne rá igény (alany és olvasói oldalról is), hogy interjút fogok készíteni mikró, mini, kis és közepes méretű területtel és pincével rendelkező termelőkkel. Egyszerre mindig két személy jelenne meg, egy mikró, mini és egy kis és/vagy közepes kategóriából.

Nem áll olyan nagyon távol tőlem az interjúkészítés, középiskolás koromban néhány évig rádióztam, gyerekkoromban meg állandóan a közszolgálati rádiókat hallgattam, játékos módon interjúkat készítettem, de voltak rendes, éles interjúk is, amiket aztán leadtunk az egyik kisváros rádiójában, ahol volt saját műsorom.

Mivel ez a szenvedély (a rádiózás) a mai napig nem törlődött ki belőlem, folyamatosan késztetést érzek arra, hogy éljek is ezzel a vágyammal.

A szőlész-borász embereken kívül valószínűleg lesz más témában is szereplő, de elsősorban a főtémához kapcsolódóan, úgymint hordó, oltvány, egyéb kapcsolódó termékek készítésével foglalkozó kisiparos vagy épp nagyvállalat személyében.

Még nem tudom, hogyan fog ez a dolog elsülni, meg hogy meg tud e majd maradni ez a blog keretein belül, ha esetleg kinőné magát nagyobb szintre, akkor előfordulhat, hogy külön blog/weboldal ad majd neki otthont. Egyelőre ezen nem akarok agyalni, majd alakul valahogy.

Elsősorban és főleg az első időkben természetesen (számomra) ismerős termelőket fogok megszólaltatni. Amint kezdenek elfogyni az interjúalanyok, úgy próbálok majd tovább nézelődni, illetve, szívesen fogadok jelentkezőket is.

Az interjúkat teljesen interaktív módon képzeltem el, szeretnék szöveges leírást is, de mindenképp fényképekkel és akár videóval kiegészítve. Ez majd attól függ, hogy az adott téma és a szereplő mit enged meg :)

Az interjúknak, műsoroknak mindig három fő része lesz, úgy mint "Az ember", "A technika" és "A termék" címszavakkal. Így tehát először az adott emberrel és annak személyével, a technikájával majd a termékével ismerkedünk meg.

Terveim szerint havonta egy vagy két ilyen írás jelenik majd meg, az idő és a lehetőségek függvényében.

Az első páros interjú valamikor nyáron várható. A sorozatnak címe is lesz, amit még magam sem tudok.

Fakitermelés és egyebek

Megfogadtam, hogy ha egyszer nyerek a lottón (ja, ahhoz kéne venni szelvényt is? Sohasem lottóztam még :>), akkor veszek egy 4x4 terepjárót, vagy valamit, ami megboldogul az eszeveszett fakitermelés általi szétcseszett földúttal. Ilyenkor tavasszal mindig ez a gond, de ennyire durván még sohasem tették tönkre az utunkat, mivel eddig ezen a részen nem termelték ki az akácost :( Hogy legális, vagy illegális a kitermelés, az most teljesen mellékes, nekem az a gondom vele, hogy nem tudok autóval 500m-nél közelebb állni a kapuhoz.

Itt nyáron még szép zöld fű volt mindenhol,

amit szépen karbantartottunk fűnyírással. Most

küzdhetünk a rendbetétellel... sokáig ronda látványt

fog nyújtani ez a szakasz.

Gyakorlatilag megközelíthetetlen a Tanya a megszokott úton, most sokkal kijjebb tudok csak megállni és onnan gyalogolni. Ez persze nem mindig gond, szeretek én sétálni az erdőben, kicsit legalább kikapcsolódok, de amikor mondjuk nehéz dolgokat kellene a Tanyára vagy onnan elszállítani, akkor nagyon kellemetlen tud lenni, ha nem tudok megállni a kapu előtt. Ilyenkor meg vagyok lőve, csak kézben szállítható dolgokat tudok vinni magammal. Lenne még egy másik lehetőség, egy alsó út, de onnan meg egy jó 4-5 méter magasba kellene a holmikat feljuttatni meredek szakadékon. Szóval az is kilőve.

És persze a kemény munka elkerülhetetlen eleme...
sörös dobozok és kupakok szerteszéjjel.

Nyilván ezt sem lehet máshogy.

A Tanyán egyébként megkezdődött a munka, a metszéssel hétfőn délután végeztem is végre. Az idei metszés nagyon változatos lett, félig szándékosan, félig a nagyon furcsán alakult időjárás általi idő- és lehetőség hiány miatt. Van most olyan tőkénk, ami teljesen ernyőre vagy kordonosra lett metszve (amik eddig is jól fejlődtek és termettek a korábbi metszéssel), de akad bizony jó pár olyan tőke, aminek egyik oldala ernyőre, másik oldala (másik szára) kordon(kar)osra lett formázva és vannak, amik eddig ernyőre voltak metszve, most viszont kordonosra és fordítva :) Ennek számtalan oka van, mármint a kordonos művelésre való áttérésnek. Eddig majd' minden tőke ernyőre volt metszve, de nagyon úgy tűnik, hogy a szőlőink nagy része nem szereti ezt a megoldást, így - ahogyan már korábbi bejegyzésben megírtam - az idei év kísérletezés lesz, megpróbálok teljesen új, másfajta metszésmódot, módokat. Szóval, most meglehetősen vegyes képet mutat a szőlő, más szőlősgazda bizonyára a fejét fogná, ha látná, hogy "mit művelt ennek a szőlőnek a gazdája". Majd meglátjuk, hogy beválik e az új metszésmód.

Tehát hétfőn készen lett a metszés, ma, azaz csütörtökön a szokásos tavaszi támrendszer renoválás lesz és permetezés. A támrendszert idén kicsit alaposabban, mélyrehatóbban kell javítani, mint az elmúlt években, legalább 3-4-5 faoszlopot ki kell cserélni, mert elkorhadtak. Két sornál ráadásul a kezdő, első oszlopok dőltek ki, ami elég nagy problémát jelent.

A 9 sorunkból szerencsére már csak 3 sor faoszlopos, a fémoszlopos sorokat sokkal könnyebb karbantartani. Ott gyakorlatilag csak az évenkénti vezetőszál meghúzás és kisebb javítások vannak. A faoszlopokkal viszont sok a nyűg, a vezetőszálakat rendszeresen vissza kell erősíteni U szöggel az oszlopokhoz, állandóan elkorhad az oszlopok alja és/vagy teteje, ilyenkor, amíg elég hosszú az oszlop, lehet ugyanazt lejjebb ásni, de ha már túl kicsi, akkor bizony cserélni kell... Illetve, sokkal könnyebben és sűrűbben lazulnak ezekben a sorokban a drótok, így év közben is kell néha húzni rajta, ami már teljes lombfalnál igen problémás tud lenni.

A képet innen metszettem: WCS Blog

Ami még a támrendszert, pontosabban a vezetődrótokat illeti, ma, ha még lesz rá időm, le is akarom pucolni őket, mert jó pár éve ez nem történt meg. Tehát, a korábbi évekből megmaradt, a drótokra rátekeredett "kapaszkodókat", hajtásmaradványokat akarom leszedni, mert ezek jelentősen nehezítik a későbbi munkákat, elsősorban pont ilyenkor, metszéskor sokat lassít a munkán, amikor a lemetszett vesszők, hajtások összevissza beleakadnak a száraz "tekervényekbe". Csak azt nem tudom, hogy ezt a munkát hogyan, mivel lehet a legalaposabban, legegyszerűbben, de leggyorsabban is megoldani.

Tippek jöhetnek kommentben! :)

A Verseny - bírálat

Sorakoznak a versenyzők

Nos, az idei pécsi borversenyről lemaradtam, mint induló. Szándékosan. Én ugyan kacérkodtam a gondolattal, hogy megmérettetem a 2011-es, meg a 2012-es borunkat, de a feleségem, amikor meghallotta eme tervemet, heves kacagásba kezdett: "Szívem, ne röhögtesd ki magadat, hogy a megmaradt 6 palackból 2-t elviszel a versenyre!". És végül is beláttam, hogy igaza van. Minek kérkedni a semmivel? Ha Nagy Aranyat nyernék, akkor gondban is lennék, mert ugye 5 palackkal kell szolgáltatni az Ünnepségre minden nagyaranyos díjazottnak. Nekem pedig csak 4 palack maradt volna, ejnye, így nem bohóckodunk, aranyom.

Kifli, sajt, alma, bírálólap, poharak: egy borverseny kellékei

Na persze, Nagy Aranyra nem is igen pályázhatnék. Úgyhogy elfogadtam a feleségem intelmeit, így idén még sem indultam. A 2012-essel persze indulhattam volna, hiszen az még a teljes mennyiséggel bír, de az meg még nincsen "készen". Akkor meg minek?

Persze, tudom, van egy örök igazság, amit a mai borbírálat alkalmával a bírálóbizottság elnöke (Werner János) ki is hangsúlyozott, hogy a borokat az aktuális, jelenlegi, megismételhetetlen állapotukban kell vizsgálni, nem ahhoz mérten, hogy milyen lehetne még, vagy milyen lehetett fénykorában. Eszerint bátran indulhattam volna, de nem. Nem érzem késznek, és főleg nem versenyre valónak a borunkat jelen állapotában.

Majd talán jövőre. Amúgy is tervben van, mivel látszik, hogy masszívan nem hozza a szőlőnk az elvárható mennyiséget, és valljuk be, minőséget, így a feleségem már most engedélyét adta, hogy vásároljak szürettájt majd valami fajtaszőlőt (én hárslevelűre szavaznék), és készítsek abból bort. Így lenne egy igaz, hogy nem saját termesztésű, de saját készítésű borom. Mivel területet vásárolni nem tudunk és még arra sincs pénzünk, lehetőségünk, hogy a jelenlegi ültetvényt lecseréljük, így ez az egyetlen megoldás.

A bírálat napján készült teljes fotósorozatom megtekinthető az ANK Művelődési Ház hivatalos weboldalának Képgalériájában.

Pécsi borverseny

Eltelt egy újabb év, itt a szokásos pécsi borversenyünk hamarosan. Azért írtam így, hogy versenyÜNK, mert kicsit magaménak is érzem, bár túlságosan sok közöm - szervezői oldalról - nincs hozzá, még is sajátomnak érezhetem: egyrészt, mint ahogyan már sokszor említettem, a versenyre leadott borok kóstolása, bírálata és az ünnepélyes, nagyszabású eredményhirdetés is a munkahelyemen, az ANK Művelődési Ház színháztermében zajlik már sok-sok éve, amiken mint fotós szoktam részt venni. Másrészt, ahogyan már pár éve, idén is engem kértek fel arra is, hogy készítsem el a borverseny egyszerű, ámde informatív toborzó plakátját és a meghívót is.

Én idén a 2011-es borunkkal és ha addigra "összeáll" annyira, akkor a 2012-essel is indulok, de ez utóbbi még nagyon kérdéses, mivel kevés az idő (bő 1 hónap múlva lesz a bírálat), nem biztos, hogy addigra felmelegszik annyira a pince hőmérséklete, hogy végbe tudjon menni az ilyen-olyan kicsapódás, ami 10 fok felett várható (bocs a maximális tudományosságért :) ). Aztán még deríteni is kéne és palackozni, ezekhez mind-mind idő kell. Persze, mehetek derítetlen borral is, a 2010-es borunk is abszolút derítetlen és szűretlen volt, és ha magas pontszámot nem is kapott, azért egy bronzérmet hazahoztam vele. Igaz, annak a bornak épp nem a tükrösség hiánya és a nem 100%-kos tisztaság volt a fő hibája.

A másik gondom a 2012-es borral a színe, amiről már sokat írtam. Meglátjuk, az is mennyire változik, ha változik egyáltalán. A gond az, hogy az idő előrehaladtával a fehérborok inkább sötétedni szoktak, mint világosodni, ennek pedig éppen az a "baja", hogy túl sötét...

Szóval majd még meglátjuk. A 2011-essel mindenképp szeretnék indulni.

Íme tehát a borverseny plakátja:

Kattintva nagyítható

Ápdét!

A 2012-es borunkat újrakóstoltam, és valami nagyon nagy változás indult meg (talán a legutóbbi fejtés áldásaként(?)), amit nem vártam: hihetetlenül kellemes illata és íze kezd kerekedni. A színe továbbra is több, mint világos, de én már így szeretem, ahogy van! Alig várom az új évet, amit idén is természetesen a lemosó permetezéssel és majd az újragondolt metszéssel kezdünk!

Egyébként a legutóbbi kimenetelünk nem egészen úgy zajlott, ahogy terveztük. Gondoltuk, kiugrunk a telekre, megnézni, hogy minden rendben van-e, és hogy természetesen mintát vételezzünk a hordóból. Az időjárás ugyanakkor keresztbehúzta a számításainkat: nálunk már régesten rég hónak nyoma se (a városban), ehhez képest +300 méter magasságban még 10-15cm hóréteg volt az uralkodó. Ennek "köszönhetően" az autóval jó 1km távolságra kellett megállnunk a telektől. Ilyenkor jövök rá, hogy mindig ezt kellene tennünk, vagyis, hogy nem kertkapuig autókázni, majd 15 métert gyalogolni a házig, hanem, lent, már a falu közepén megállni, és onnan szépen felgyalogolni a kellemes erdei utacskán. Ilyenkor egy kicsit feltöltődik az ember, lát egy kis természetet és rájön, hogy miért is érdemes élni, amit a nagyvárosi, paneldzsungeles környezet a zord hétköznapokon nem tud megadni.

A hóban persze lépten-nyomon nyomokat kerestem, emberi jeleket, de nem találtam, legnagyobb megdöbbenésemre. Azt hittem, "hogy már megint idegenek jártak a kertben", mint legutóbb, amikor még a kertkaput is felfeszítették, kinyitották. Most viszont szemmel láthatóan napok, talán hetek óta nem járt erre senki, a hóban csak apró nyomocskák törték meg a sima felületet, talán kutyák, macskák, őzek járhattak erre. Sem autónyom, sem emberi lábnyomok nem tűntek fel a kb. 500 méteres távon a kertig vezető úton.

A házba belépve ismét fellelhető volt az asszonyi hiány: mindenütt koszos poharak, edények, igen, itt már alaposan rendet kéne tenni és elmosogatni mindent. Amint melegebb lesz az idő, és huzamosabb időre ki tudunk menni mindhárom gyermekünkkel, bizonyára ezeket a hiányosságokat is pótolni fogjuk. A házban amúgy is alapos rendet szeretnénk rakni, sőt, szeretnénk tavasszal kifesteni, egy-két bútort lecserélni.