2013. augusztus 21., szerda

Visszatérek

Többen-sokan panaszkodtatok kommentben, meg emailben, hogy miért nincsenek a szőlővel, borral, vagy csak egyáltalán a Tanyával kapcsolatban bejegyzések.

Ennek számos (vagy inkább számtalan) oka van. Egyik fő oka az, hogy magával a Tanyával sem tudok annyit foglalkozni, mint amennyit kéne, nem hogy blogírásra tudnék időt fordítani. Pontosabban nem helyes ez a megfogalmazás: a Tanyával (és ezáltal a szőlővel, borral) éppen annyit foglalkozok, amennyit kell. Az viszont esetünkben nem túl sok.

Egész egyszerűen eljutottam odáig, hogy sok tekintetben csak ismételni tudnám magamat. Az első 2 évben sokkal többet írtam, ez természetes. Akkor minden új volt NEKEM is, nem csak az olvasóknak: minden mozzanatot akkor ismertem meg, ezért rögtön le is írtam. Most viszont (nagyjából a 3., 4. évben) már minden ugyan az, ezért sokszor - bevallom - nincs már kedvem ugyanazokat a dolgokat ugyanúgy leírni, úgy mint metszés, permetezések, hajtásválogatás, apró-cseprő dolgok, stb.

Új dolog (új telepítés, átoltás, stb) nem történt sajnos, amiről tudtam volna írni mostanában.

Egy dolgot viszont azt hiszem, megpróbálok majd: a hozzám hasonló kezdő, vagy még kezdőbbek kedvéért majd még is csak "újrakezdek" mindent, vagyis kiválasztok néhány tőkét, amiken végig bemutatom, hogy mit, hogyan, miért csinálok én. Hangsúlyozom, hogy én. Nem ahogyan kell, vagy ahogyan kellene, hanem ahogyan lehet és ahogyan én végzem. Így tehát lefogom fényképezni ezt a kiválasztott pár tőkét még most (vegyesen többféle művelésmódúakat), amikor van rajtuk termés, aztán majd metszés előtt is, és a metszéssel elkezdem bemutatni az "életútjukat" a következő termésig és bemutatom a munkafázisokat.

Más újdonságot nem nagyon tudok kitalálni, mert minden ugyanúgy zajlik, ahogyan már szinte minden munkafázisról írtam eleget.

Sajnos én úgy látom, hogy azok a blogger társaim, akik hasonló szinten vannak és maradtak, mint én, ők szintén mind egytől egyik abbahagyták a blogírást 1-2 év után, ugyanezen okból fakadóan, hogy egész egyszerűen nincs miről írni, mert eljött egy újabb évjárat ugyan, de ugyanazok a tőkék, ugyanazok a munkafázisok vannak és ismételni meg már nem olyan jó dolog. Egy valaki van, Rambo Gazda, aki kicsit elrugaszkodott ettől a szinttől, Ő területeket vásárol, ültetvényeket varázsol a "semmiből" és valószínűleg a borai akár még a boltok polcairól is vissza fognak köszönni, vagy akár már köszönnek vissza.

Azért a Tanyáról is írok kicsit:

Nálunk is azt hiszem ugyan az van, mint sokaknál: ropogós aljnövényzet, rettenetesen ronda minden, nincs semmi szépség most a tájban, legalábbis nálunk. Igaz, hogy legalább füvet sem kell vágni hetente-kéthetente, de nincs is az a szép zöld, mint szokott lenni mondjuk tavasszal, meg a csapadékosabb nyarakon.

A szőlő viszont nagyon szép, ugyan a mi esetünkben speciális ültetvényről beszélhetünk, hiszen nagyon vegyes a  ~260 tőkénk, alig van egymás mellett két egyforma tőke. Ezért nincs az a szép, egybefüggő lombfal, mint azoknál, akiknél egy fajta van a sorban, de talán ennek is meg van a maga szépsége: eszméletlenül változatos képet nyújt az ültetvény. Egymás mellett van apró bogyós bor- és hatalmas szemeket hozó csemegeszőlő, az sem igazán izgatja a tőkéket, hogy fehér szőlő mellett kék van, majd megint fehér.

Sajnos idén is van 1-2 ESCA-s tőkém, nagyjából ugyanott, ahol tavaly, de mintha tolódott volna: ami tavaly beteg volt, az idén nem (létezik ilyen??), viszont mellett kettő is. Valószínűleg áthordoztam a fertőzést metszéskor :(

Az idei szüretet nem akarom úgy elszúrni, mint tavaly, amikor is egybe szedtük a fehéret a kékkel, amiből ugyan nagyon kevés volt (a kékből), de még is éppen elég ahhoz, hogy durván megszínezte a fehérborunkat. Így hát idén a kék szőlő szürete külön fog zajlani, néhány nappal korábban, mint a fehéré. Terveim szerint így lesz egy kevés vörösborunk is, ahogyan volt 2 éve is, amikor szintén külön szedtük. Akkor viszont az erjesztés lett elszúrva, ezért a kész bor meglehetősen illós, acetonos szagú lett, de ízre rendben volt. Úgyhogy idén úgy tervezem, hogy hazahozom a leszedett kék szőlőt és apám garázsában fogjuk megejteni a héjon erjesztést, majd üvegballonban a kierjesztést, így elkerülöm talán a fahordós erjesztés hátrányait.

A mennyiséget még a legvadabb álmomban sem merem megsaccolni. Én szerintem több lesz, mint tavaly, a feleségem szerint viszont max. annyi, vagy még talán kevesebb is. Akkor viszont sírni fogok.

A fehérborral nem lesz nagy mutatvány: egybe szedjük vegyesen, ahogy eddig 25 éve mindig is, bár évek óta kacérkodom a gondolattal, hogy a nagyjából egyforma vagy annak tűnő tőkéket külön kezelem és kis üvegballonokban külön-külön erjesztem ki, így lenne néhány (pár tíz :) ) féle fajtaborom, de azt hiszem, hogy erre sem idő, sem kapacitás nem lenne, meg aztán reálisan végiggondolva, nagyon értelme sem lenne. A mi borunk attól a mienk, hogy totál vegyes. Ilyet sehol máshol, senki nem tud készíteni. Persze, mondjuk olaszrizlinget vagy hárslevelűt is lehet ezerfélét készíteni, akár ugyanarról az ültetvényről is, de ennyire vegyes szőlőből még inkább ritkább egy ugyanilyen bor.

2013. június 12., szerda

A 19 dühös nő.

Ez a bejegyzés nem kimondottan, sőt egyáltalán nem a Tanyával foglalkozik.

Egy kedves ismerősöm, ügyfelem esetét szeretném leírni, de csak anonim módon, sem őt, sem a szóban forgó helyet és annak tulajdonosát nem kívánom megemlíteni, mert a lényeg bár ez kéne, hogy legyen, de most mégsem akarok haragost irányítani magamra. Ugyanakkor aki szeretné, privátban megosztom, hogy melyik helyről is van szó.

Történt tehát, hogy az ismerősöm egy "kisebb" csapatot szervezett Villányba, amolyan szokásos vonatozós-borkóstolós-kicsitberúgós-szórakozós-jólérzemmagam típusú estére.

Össze is jöttek számszerint 19-en. Csak hölgyek!

Betértek az előre megbeszélt helyre, ahová előzetesen helyet is foglaltak, tehát tudtak az érkezésről, olyannyira, hogy nem "csak" egy akárkit vezényelt a hely tulajdonosa, hanem saját magát (nem kis névről van szó!!!), mondván, "hát ha 19-en jönnek, akkor már bizony ide én kellek, én tartok majd magasztos hangvételű borbemutatót!". Emberünk csak egy dolgot nem tudott, hogy csak a gyengébbik nem képviselteti magát az estén...

Az első pofon ekkor érte először a tulajdonost, utána sokkal inkább a lelkes csapat nő tagjait (csak az volt), ugyanis emberünk, amikor a csapatka belépett a helységbe, ennyit kérdezett csak (köszönés nélkül!): "Nincs maguk között egyetlen EMBER sem?!". Mindezt teljes komolysággal, maximális fapofával, a még esetlegesen elfogadható humoros lelkület nélkül, tényleg halál komolyan kérdezve.

"Mit fogok én kezdeni ennyi NŐVEL? Hogyan fogok én komoly borbemutatót tartani így?" Kérdezte tovább.

A lelkes hölgyek természetesen rögtön dühös hölgyekké váltak, még is mit képzel ez magáról?

Mindegy, ha már itt vannak és vélhetőleg (talán előre?) kifizették a kóstolóval egybekötött vacsora fejenkénti 5000,- Ft-os díját, hát azért már csak maradnak, lesz ami lesz.

Emberünk (neves borász) azért egy 5-6 féle bort bemutatott, de közel sem olyan lelkesedéssel, mintha borhoz értő úri emberek ültek volna az asztalnál. Pedig véleményem szerint épp az ilyen NEM hozzáértőknek kellene igazi BEMUTATÓT, fajta ismertetést tartani, hogy esetleg legközelebb és főleg MÁSHOL tudják, hogy még is milyen fajtát kell kérniük, mert esetleg megismernek és megszeretnek 1-2 fajtát közelebbről.

De nem, a bemutató teljesen semmilyen volt, arra volt csak jó, hogy a hölgyek kellőképpen pityókássá váltak a boroktól, így lassan a jókedv is megjött az első egy-két pofon után. Így hát teljesen visszafogott, de még is csak viháncolós, nevetgélős estébe ment át az együttlét.

Ekkor jöttek a további pofonok: újabb, de már kisebb létszámú (max. 10 fő) érkezett a pincészethez, akik szintén helyet foglaltak és borkóstolásra jöttek.

Már egy ideje együtt volt a két társaság, amikor is a pincér jött először, majd másodszor és még kitudja hányadszor és kérte a hölgyeket, hogy: "Kérem, legyenek csendesebben, mert zavarhatják a szomszédos társaságot és mindjárt jön a XX Bácsi a borbemutatóra és mérges lesz!".

Oké, hogy a borkóstolás egy nemes dolog, meg oké, hogy viszonylagos csend is szükségeltetik hozzá, hogy az ember haljon mindent, de könyörgöm, így? Hogy az egyik pillanatban lekakáljuk MAGASRÓL az ÉRDEKLŐDŐ társaságot, mondván, hogy maguk NEM EMBEREK, csak NŐK, a másik pillanatban meg csendre inteni őket, mert Őkegyelme Hercegségi Fejedelme borbemutatót kíván tartani immáron EMBEREKnek?!

Hát tudjátok mit? Ahogyan Királyunk is tojt rájuk az elején, ezek után már a hölgyek is tojtak a Uralkodóra és vihorásztak tovább, de már kevésbé kulturáltan. Az első beszólásig pedig tényleg teljesen normális szinten ment csak a beszélgetés, ahogyan az tud lenni egy majd' 20 fős társaságnál. Semmi kirívó hangoskodás nem történt, csupán próbálták magukat jól érezni.

Mondanom sem kell, hogy a hely egy fillér borravalót nem kapott és mindenki a rossz hírét viszi a helynek. Nem egy túl jó marketingfogás, az biztos.

És természetesen azt sem kell mondanom, hogy ezek után a társaság már sokkal jobban szórakozott a pincesoron, ahol a kisebb pincészetek tulajdonosai sokkal jobban örültek nekik, mint a Nagysága! Nekik sokkal fontosabb minden kis pó'gár, nem csak az elitet fogadják be a házukba, mint amazok.

2013. május 11., szombat

A Pécs TV-ben szerepeltünk

A tavalyi Pécsi Borozós újságcikk (link) után most ismét a médiában szerepeltem, illetve szerepeltünk feleségemmel együtt, egész pontosan a Pécs TV Blúz című műsorában.

Ugyan nem túl szakmai, pláne nem mélyreható volt az a röpke 6-7 perc, amíg tartott az interjú, de ennek a műsornak nem is ez a lényege: rendszerint csak érintőlegesen, a lényeget bemutatva szólaltat meg hétről hétre Fábián Mária 3-4 embert a legkülönfélébb témákban.

De még is a kert, a szőlészet-borászat okán hívott meg bennünket, egész pontosan a kiskerti gazdálkodás és a nagycsaládi élet összeegyeztetésének tapasztalatairól kérdezett bennünket.

Íme a műsor:

2013. április 25., csütörtök

Tűzrakóhely építése, 1. fázis (off topic)


Pontosabban a második, mert az első a tervezés volt (fejben).

Most már viszont megtettük a második, de az első "komolyabb" előrelépést a tűzrakóhelyünk építésében.

Mégpedig: összegyűjtöttük a kb. szükséges kőmennyiséget, ami szükségeltetik maga a tűzrakóhely, majd a körülötte lévő rész talajának kikövezéséhez.

Ilyenkor bizony nagyon jó az, hogy a telkünk nem kicsit köves területen fekszik (kapáláskor-ásáskor persze a pokolba kívánnám...), nem véletlenül települtek ide anno a "kővágók". A képen látható kövekért ugyanis NEM kellett túl messze menni, pláne nem "kőboltba" (vannak ugyebár ilyen szabadtéri telepek, ahol mindenféle természetes és műköveket árulnak horror árakon), ha hiszi a kedves olvasó, ha nem, a képen látható kövek az utolsó szálig kerítésen belül voltak fellelhetőek, így csak a talicskába kellett bedobálni őket, majd eltolni a gyűjtőhelyig. És még közel sem gyűjtöttük be az összes követ, szerintem még vagy 3-4 ilyen kupacot tudnánk összehordani. Csak hogy a méreteket érzékeltessem, a kép közepén látható két nagyobb kő mérete kb. 30x25x20cm, nyilván nem ezekből, hanem a kisebbekből lesz a tűzrakó kirakva. Ezekből a nagyobbakból valószínűleg "ülőpadot" építünk a tűzrakóhely köré (vagy csak egyszerűen egyesével lelesznek rakosgatva egymástól X távolságra, mint kis "hokedlik"). A laposabb (3-5cm magasságú) kövekből lesz pedig kirakva körülötte a talaj (a kép tetején próbaképpen elkezdtem kirakni, szerintem jó lesz). Így ha csak fű lenne, és ha sokat sürgünk-forgunk főzőcskézés közben a tűzrakó környezetében, hamar kikopna a fű és egy idő után már csak a földes-sáros talajon tudnánk csúszkálni, ami igen kellemetlen tud lenni.

Természetesen a kövek nem "csak úgy" lesznek egymásra rakosgatva, cementes-meszes-homokos habarccsal gondoltam kifugázni a tűzrakót is, meg a talajon a köveket is, hogy ne lepje el a gaz az egészet, mert az irtó ronda tud lenni és bizony extra sok pluszmelót tud okozni a rendben tartása.

2013. április 13., szombat

Sorozatot indítok


No, persze nem szappanoperát. Az legyen a kereskedelmi TV-k sajátja.

Hanem arra gondoltam, és úgy tűnik, hogy lenne rá igény (alany és olvasói oldalról is), hogy interjút fogok készíteni mikró, mini, kis és közepes méretű területtel és pincével rendelkező termelőkkel. Egyszerre mindig két személy jelenne meg, egy mikró, mini és egy kis és/vagy közepes kategóriából.

Nem áll olyan nagyon távol tőlem az interjúkészítés, középiskolás koromban néhány évig rádióztam, gyerekkoromban meg állandóan a közszolgálati rádiókat hallgattam, játékos módon interjúkat készítettem, de voltak rendes, éles interjúk is, amiket aztán leadtunk az egyik kisváros rádiójában, ahol volt saját műsorom.

Mivel ez a szenvedély (a rádiózás) a mai napig nem törlődött ki belőlem, folyamatosan késztetést érzek arra, hogy éljek is ezzel a vágyammal.

A szőlész-borász embereken kívül valószínűleg lesz más témában is szereplő, de elsősorban a főtémához kapcsolódóan, úgymint hordó, oltvány, egyéb kapcsolódó termékek készítésével foglalkozó kisiparos vagy épp nagyvállalat személyében.

Még nem tudom, hogyan fog ez a dolog elsülni, meg hogy meg tud e majd maradni ez a blog keretein belül, ha esetleg kinőné magát nagyobb szintre, akkor előfordulhat, hogy külön blog/weboldal ad majd neki otthont. Egyelőre ezen nem akarok agyalni, majd alakul valahogy.

Elsősorban és főleg az első időkben természetesen (számomra) ismerős termelőket fogok megszólaltatni. Amint kezdenek elfogyni az interjúalanyok, úgy próbálok majd tovább nézelődni, illetve, szívesen fogadok jelentkezőket is.

Az interjúkat teljesen interaktív módon képzeltem el, szeretnék szöveges leírást is, de mindenképp fényképekkel és akár videóval kiegészítve. Ez majd attól függ, hogy az adott téma és a szereplő mit enged meg :)

Az interjúknak, műsoroknak mindig három fő része lesz, úgy mint "Az ember", "A technika" és "A termék" címszavakkal. Így tehát először az adott emberrel és annak személyével, a technikájával majd a termékével ismerkedünk meg.

Terveim szerint havonta egy vagy két ilyen írás jelenik majd meg, az idő és a lehetőségek függvényében.

Az első páros interjú valamikor nyáron várható. A sorozatnak címe is lesz, amit még magam sem tudok.

2013. április 11., csütörtök

Fakitermelés és egyebek

Megfogadtam, hogy ha egyszer nyerek a lottón (ja, ahhoz kéne venni szelvényt is? Sohasem lottóztam még :>), akkor veszek egy 4x4 terepjárót, vagy valamit, ami megboldogul az eszeveszett fakitermelés általi szétcseszett földúttal. Ilyenkor tavasszal mindig ez a gond, de ennyire durván még sohasem tették tönkre az utunkat, mivel eddig ezen a részen nem termelték ki az akácost :( Hogy legális, vagy illegális a kitermelés, az most teljesen mellékes, nekem az a gondom vele, hogy nem tudok autóval 500m-nél közelebb állni a kapuhoz.

Itt nyáron még szép zöld fű volt mindenhol,
amit szépen karbantartottunk fűnyírással. Most
küzdhetünk a rendbetétellel... sokáig ronda látványt
fog nyújtani ez a szakasz.

Gyakorlatilag megközelíthetetlen a Tanya a megszokott úton, most sokkal kijjebb tudok csak megállni és onnan gyalogolni. Ez persze nem mindig gond, szeretek én sétálni az erdőben, kicsit legalább kikapcsolódok, de amikor mondjuk nehéz dolgokat kellene a Tanyára vagy onnan elszállítani, akkor nagyon kellemetlen tud lenni, ha nem tudok megállni a kapu előtt. Ilyenkor meg vagyok lőve, csak kézben szállítható dolgokat tudok vinni magammal. Lenne még egy másik lehetőség, egy alsó út, de onnan meg egy jó 4-5 méter magasba kellene a holmikat feljuttatni meredek szakadékon. Szóval az is kilőve.

És persze a kemény munka elkerülhetetlen eleme...
sörös dobozok és kupakok szerteszéjjel.
Nyilván ezt sem lehet máshogy.

A Tanyán egyébként megkezdődött a munka, a metszéssel hétfőn délután végeztem is végre. Az idei metszés nagyon változatos lett, félig szándékosan, félig a nagyon furcsán alakult időjárás általi idő- és lehetőség hiány miatt. Van most olyan tőkénk, ami teljesen ernyőre vagy kordonosra lett metszve (amik eddig is jól fejlődtek és termettek a korábbi metszéssel), de akad bizony jó pár olyan tőke, aminek egyik oldala ernyőre, másik oldala (másik szára) kordon(kar)osra lett formázva és vannak, amik eddig ernyőre voltak metszve, most viszont kordonosra és fordítva :) Ennek számtalan oka van, mármint a kordonos művelésre való áttérésnek. Eddig majd' minden tőke ernyőre volt metszve, de nagyon úgy tűnik, hogy a szőlőink nagy része nem szereti ezt a megoldást, így - ahogyan már korábbi bejegyzésben megírtam - az idei év kísérletezés lesz, megpróbálok teljesen új, másfajta metszésmódot, módokat. Szóval, most meglehetősen vegyes képet mutat a szőlő, más szőlősgazda bizonyára a fejét fogná, ha látná, hogy "mit művelt ennek a szőlőnek a gazdája". Majd meglátjuk, hogy beválik e az új metszésmód.

Tehát hétfőn készen lett a metszés, ma, azaz csütörtökön a szokásos tavaszi támrendszer renoválás lesz és permetezés. A támrendszert idén kicsit alaposabban, mélyrehatóbban kell javítani, mint az elmúlt években, legalább 3-4-5 faoszlopot ki kell cserélni, mert elkorhadtak. Két sornál ráadásul a kezdő, első oszlopok dőltek ki, ami elég nagy problémát jelent.

A 9 sorunkból szerencsére már csak 3 sor faoszlopos, a fémoszlopos sorokat sokkal könnyebb karbantartani. Ott gyakorlatilag csak az évenkénti vezetőszál meghúzás és kisebb javítások vannak. A faoszlopokkal viszont sok a nyűg, a vezetőszálakat rendszeresen vissza kell erősíteni U szöggel az oszlopokhoz, állandóan elkorhad az oszlopok alja és/vagy teteje, ilyenkor, amíg elég hosszú az oszlop, lehet ugyanazt lejjebb ásni, de ha már túl kicsi, akkor bizony cserélni kell... Illetve, sokkal könnyebben és sűrűbben lazulnak ezekben a sorokban a drótok, így év közben is kell néha húzni rajta, ami már teljes lombfalnál igen problémás tud lenni.

A képet innen metszettem: WCS Blog

Ami még a támrendszert, pontosabban a vezetődrótokat illeti, ma, ha még lesz rá időm, le is akarom pucolni őket, mert jó pár éve ez nem történt meg. Tehát, a korábbi évekből megmaradt, a drótokra rátekeredett "kapaszkodókat", hajtásmaradványokat akarom leszedni, mert ezek jelentősen nehezítik a későbbi munkákat, elsősorban pont ilyenkor, metszéskor sokat lassít a munkán, amikor a lemetszett vesszők, hajtások összevissza beleakadnak a száraz "tekervényekbe". Csak azt nem tudom, hogy ezt a munkát hogyan, mivel lehet a legalaposabban, legegyszerűbben, de leggyorsabban is megoldani.

Tippek jöhetnek kommentben! :)

2013. március 22., péntek

A Verseny - bírálat

Sorakoznak a versenyzők

Nos, az idei pécsi borversenyről lemaradtam, mint induló. Szándékosan. Én ugyan kacérkodtam a gondolattal, hogy megmérettetem a 2011-es, meg a 2012-es borunkat, de a feleségem, amikor meghallotta eme tervemet, heves kacagásba kezdett: "Szívem, ne röhögtesd ki magadat, hogy a megmaradt 6 palackból 2-t elviszel a versenyre!". És végül is beláttam, hogy igaza van. Minek kérkedni a semmivel? Ha Nagy Aranyat nyernék, akkor gondban is lennék, mert ugye 5 palackkal kell szolgáltatni az Ünnepségre minden nagyaranyos díjazottnak. Nekem pedig csak 4 palack maradt volna, ejnye, így nem bohóckodunk, aranyom.

Kifli, sajt, alma, bírálólap, poharak: egy borverseny kellékei

Na persze, Nagy Aranyra nem is igen pályázhatnék. Úgyhogy elfogadtam a feleségem intelmeit, így idén még sem indultam. A 2012-essel persze indulhattam volna, hiszen az még a teljes mennyiséggel bír, de az meg még nincsen "készen". Akkor meg minek?

Persze, tudom, van egy örök igazság, amit a mai borbírálat alkalmával a bírálóbizottság elnöke (Werner János) ki is hangsúlyozott, hogy a borokat az aktuális, jelenlegi, megismételhetetlen állapotukban kell vizsgálni, nem ahhoz mérten, hogy milyen lehetne még, vagy milyen lehetett fénykorában. Eszerint bátran indulhattam volna, de nem. Nem érzem késznek, és főleg nem versenyre valónak a borunkat jelen állapotában.



Majd talán jövőre. Amúgy is tervben van, mivel látszik, hogy masszívan nem hozza a szőlőnk az elvárható mennyiséget, és valljuk be, minőséget, így a feleségem már most engedélyét adta, hogy vásároljak szürettájt majd valami fajtaszőlőt (én hárslevelűre szavaznék), és készítsek abból bort. Így lenne egy igaz, hogy nem saját termesztésű, de saját készítésű borom. Mivel területet vásárolni nem tudunk és még arra sincs pénzünk, lehetőségünk, hogy a jelenlegi ültetvényt lecseréljük, így ez az egyetlen megoldás.