Pécsi borverseny

Eltelt egy újabb év, itt a szokásos pécsi borversenyünk hamarosan. Azért írtam így, hogy versenyÜNK, mert kicsit magaménak is érzem, bár túlságosan sok közöm - szervezői oldalról - nincs hozzá, még is sajátomnak érezhetem: egyrészt, mint ahogyan már sokszor említettem, a versenyre leadott borok kóstolása, bírálata és az ünnepélyes, nagyszabású eredményhirdetés is a munkahelyemen, az ANK Művelődési Ház színháztermében zajlik már sok-sok éve, amiken mint fotós szoktam részt venni. Másrészt, ahogyan már pár éve, idén is engem kértek fel arra is, hogy készítsem el a borverseny egyszerű, ámde informatív toborzó plakátját és a meghívót is.

Én idén a 2011-es borunkkal és ha addigra "összeáll" annyira, akkor a 2012-essel is indulok, de ez utóbbi még nagyon kérdéses, mivel kevés az idő (bő 1 hónap múlva lesz a bírálat), nem biztos, hogy addigra felmelegszik annyira a pince hőmérséklete, hogy végbe tudjon menni az ilyen-olyan kicsapódás, ami 10 fok felett várható (bocs a maximális tudományosságért :) ). Aztán még deríteni is kéne és palackozni, ezekhez mind-mind idő kell. Persze, mehetek derítetlen borral is, a 2010-es borunk is abszolút derítetlen és szűretlen volt, és ha magas pontszámot nem is kapott, azért egy bronzérmet hazahoztam vele. Igaz, annak a bornak épp nem a tükrösség hiánya és a nem 100%-kos tisztaság volt a fő hibája.

A másik gondom a 2012-es borral a színe, amiről már sokat írtam. Meglátjuk, az is mennyire változik, ha változik egyáltalán. A gond az, hogy az idő előrehaladtával a fehérborok inkább sötétedni szoktak, mint világosodni, ennek pedig éppen az a "baja", hogy túl sötét...

Szóval majd még meglátjuk. A 2011-essel mindenképp szeretnék indulni.

Íme tehát a borverseny plakátja:

Kattintva nagyítható

Ápdét!

A 2012-es borunkat újrakóstoltam, és valami nagyon nagy változás indult meg (talán a legutóbbi fejtés áldásaként(?)), amit nem vártam: hihetetlenül kellemes illata és íze kezd kerekedni. A színe továbbra is több, mint világos, de én már így szeretem, ahogy van! Alig várom az új évet, amit idén is természetesen a lemosó permetezéssel és majd az újragondolt metszéssel kezdünk!

Egyébként a legutóbbi kimenetelünk nem egészen úgy zajlott, ahogy terveztük. Gondoltuk, kiugrunk a telekre, megnézni, hogy minden rendben van-e, és hogy természetesen mintát vételezzünk a hordóból. Az időjárás ugyanakkor keresztbehúzta a számításainkat: nálunk már régesten rég hónak nyoma se (a városban), ehhez képest +300 méter magasságban még 10-15cm hóréteg volt az uralkodó. Ennek "köszönhetően" az autóval jó 1km távolságra kellett megállnunk a telektől. Ilyenkor jövök rá, hogy mindig ezt kellene tennünk, vagyis, hogy nem kertkapuig autókázni, majd 15 métert gyalogolni a házig, hanem, lent, már a falu közepén megállni, és onnan szépen felgyalogolni a kellemes erdei utacskán. Ilyenkor egy kicsit feltöltődik az ember, lát egy kis természetet és rájön, hogy miért is érdemes élni, amit a nagyvárosi, paneldzsungeles környezet a zord hétköznapokon nem tud megadni.

A hóban persze lépten-nyomon nyomokat kerestem, emberi jeleket, de nem találtam, legnagyobb megdöbbenésemre. Azt hittem, "hogy már megint idegenek jártak a kertben", mint legutóbb, amikor még a kertkaput is felfeszítették, kinyitották. Most viszont szemmel láthatóan napok, talán hetek óta nem járt erre senki, a hóban csak apró nyomocskák törték meg a sima felületet, talán kutyák, macskák, őzek járhattak erre. Sem autónyom, sem emberi lábnyomok nem tűntek fel a kb. 500 méteres távon a kertig vezető úton.

A házba belépve ismét fellelhető volt az asszonyi hiány: mindenütt koszos poharak, edények, igen, itt már alaposan rendet kéne tenni és elmosogatni mindent. Amint melegebb lesz az idő, és huzamosabb időre ki tudunk menni mindhárom gyermekünkkel, bizonyára ezeket a hiányosságokat is pótolni fogjuk. A házban amúgy is alapos rendet szeretnénk rakni, sőt, szeretnénk tavasszal kifesteni, egy-két bútort lecserélni.

Élet-jel

Szeptember 3... ekkor írtam utoljára posztot. Ekkora kimaradás még talán sohasem volt a blog életében. Ennek három oka volt/van mostanság: időhiány, időhiány és egy kis időhiány. Az élet úgy hozta, hogy más dolgokra kellett időt szentelni, így nem maradt idő, energia bejegyzést írni. A szőlő persze nem volt elhanyagolva, de munkálatokra is kevesebb idő jutott, de a szükséges dolgok elvégeztetettek: a bor a hordóban érlelődik. Igen, sajnos A hordóban, nem pedig a hordóKban. A 2012-es borunk olyannyira elfért 1db hordóban, hogy még pótolni is kellett leforrás és az első fejtés után a 2011-esből 26L-nyit. Ez van.

Ez a bor továbbra is "különlegesség" lesz. Színe ugyan azért sokat világosodott, de kb. olyan árnyalata van, mint egy jó 25-30 éves Tokaji Aszúnak. Setét aranybarna. Ez ugye azért lett ilyen, mert egybe szedtük a vörös szőlőt a fehérrel, és hát a vörös szőlő igen nagy arányban volt jelen, és 3-4 órát ázott héjon, így jelentősen megfestette a bort. De érdekes, mert még sem rozés beütése van (tehát nem rózsaszínes), hanem ahogy írtam feljebb, "szép" aranybarna.

Igazából meg is lepett, hogy "csak" ennyire lett sötét és hogy nem lett pirosas, mert szüretkor a must olyan szinten SÖTÉT vörös volt, hogy nagyon. Azt hittem, hogy vörös, vagy legalábbis egy jó siller bor lesz belőle. De azért annyira még sem "tapadt meg" a színe a vörösnek.

Íze a bornak egyébként érdekes. Van benne valami furcsaság, amit nem tudok hová tenni. Nem mondom, hogy kimondottan kellemetlen, de azért tökéletesnek sem ítélném. Biztos, hogy valamelyik szőlőnktől/ből ered ez a furcsa, meghatározó, jellegzetes íz, de sajnos még nem jöttem rá, hogy melyik szőlő lehet a "bűnös".

Várok jelentkezőket kóstolásra, kellene segítség a megállapításban, hogy vajon mi érezhető a boron :)

Egyébként már a 2011-es borunkban is jelen van ez az íz, de sokkal kisebb mértékben, abban a borban - főleg ennyi érés után - kimondottan tetszik nekem. De a 2012-esben még nagyon erőteljes és túlontúl meghatározó és elnyomja a többi ízt, aromát, már ha van olyan.

Hogy a teendőkről is írjak: hamarosan neki kell állni - majd metszés után persze - egy kis támrendszer renoválásnak, mert van pár fa oszlop az alsóbb sorainkban, amik megadták magukat és talajszint felett eltörtek. Cserére szorulnak, bár vannak olyanok, amiket szerencsére még tudunk lejjebb rakni, miután ki lett ásva a beletört rész.

Mindezek előtt viszont lesz egy lemosópermetezés, majd utána egy metszés. Ez utóbbit teljesen máshogy tervezem idén, mint az előző 2-3 évben: valószínűleg idén nem ernyőre metszem a tőkéket, hanem a jelenlegi leívelt és lekötözött vesszőket meghagyom és a 2-3 csapra metszem a tavalyi hajtásokat. Ezt a tanácsot kaptam azzal kapcsolatban, hogy vajon miért olyan kevés évek óta a termés. Egy görcsönyi szőlősgazda javasolta, hogy próbáljam meg így, hátha az idősebb vesszők jobban és szebben teremnek. Szerinte elég, ha 2-3 évente fiatalítom meg a tőkéket teljesen új leíveléssel. Hát, majd meglátjuk, mivel ennél kevesebb termés, mint ami az elmúlt 2 évben termett sehogy nem lehet szerintem, így nagy veszteség nem érhet, ha netán nem jön be a dolog... akkor legalább tudni fogom, hogy a tőkéink ENNYIT tudnak.

Szüret 2012

Ez a bejegyzés olyan rövid lesz, mint maga a szüret volt.

A Siralmas mennyiség mellett örömkönnyeket hozó must cukorfok lett. Tavaly 160L borunk lett kb. 18-as cukorral, lett külön egy kis vörösborunk is, idén egybe szedtünk mindent, mert már előre tudható volt, hogy igen kevés lesz a bor.

Ez sajnos így is lett: szinte csak jóindulattal lett meg a 100L must, így mire "kész lesz a bor", szinte biztos, hogy a tavalyiból is kell "tuningolnunk", hogy megtudjuk telíteni a 110L-es hordónkat (hiszen a seprő is csökkenti a mennyiséget, na meg a száraz hordó is szereti a bort inni...). Ugyanakkor a mustfokoló szemet és szájat gyönyörködtető értéket mutatott: 21MM-et mértünk, ízre csodálatosan édes, zamatos. Egészen biztos, hogy "tartalmasabb" lett, mint tavaly.

Mivel egybe szedtünk mindent és volt egy jó 3 órás héjon áztatás, bizony, meglehetősen pirosas lett a must. Gyakorlatilag egy laza rozét sikerült szerintem összehoznunk. Hogy ebbõl mi lesz, azt még nem tudom, de szinte biztos, hogy egy kicsit sötétebb árnyalata lesz a majdani kész bornak, legalábbis most úgy tűnik nekem nagyon. Mindegy, azt hiszem, hogy rozé vagy siller még sohasem készült mifelénk :)

A kevés mennyiség nem csak nálunk probléma, most, a nagyipari szüretszezonban egyre több borász ismerős számol be jelentős károkról. Egyik villányi ismerősöm pl. azt panaszolta, hogy legalább 75%-kos kára lett a kékfrankos ültetvényén és szerinte az egyész villányi régió összességében elszenvedett legalább egy 60%-kos terméskiesést. Állítólag a Kopár is elfagyott szinte teljesen.

Nálunk ennél rosszabb ugyan "kicsit" a helyzet, megkéne lennie még rosszabb években is az 500L bornak, de nálunk több negatív tényező befolyásolja a termést rossz irányban.

Reméljük rendben lezajlik a forrás és akkor valami igazán külölegesség születhet ebbõl a még furcsán pirosas mustból. Egyelőre nem tudom, hogy beindult e a forrás, szombaton szüreteltünk és legközelebb csak kb. vasárnap tudok kimenni megnézni, és meghallgatni, mert remélem, hogy addigra már zajos forrás lesz, ami szabad füllel is jól hallható már "messziről".

Tűz a közelben

Ez bizony nagyon közel volt hozzánk.

Ha a helyiek nem oltanak, talán a Tanyáig is terjedhetett volna.

Egy tuti álláslehetőség

Ha a főzőmester kóstolhat is, akkor szívesen pályáznék :)

Csapdaállítás

Idén már elkezdődött a szüret. De nem általunk. A darazsak kezdték el dézsmálni a termést, van olyan tőke, amin már csak a kopasz fürtök meredeznek. Nem egy szép látvány.

Meg úgy általában az egész szőlő-kert nem egy szép látvány mostanság, gondolom másnál sincs ez máshogy, kivéve annál esetleg, aki egész nap locsolja a füvet, szőlőt. De nálunk bizony nincs más, csak ropogós "fű", a szép zöld látvány helyett minden csupa sárga. Csoda, hogy a szőlő egyáltalán tartja magát és nem száradt ki minden tőke.

Szóval, észrevettem, hogy ahogyan érnek be sorra az édesebb, muskotályos jellegű szőlőink, úgy kezdik lezabálni a dögök (darazsak) a termést.

Utánaérdeklődtem, hogy hogyan, mivel érdemes védekezni. Volt, aki azt mondta, hogy permetezzem le a szőlőt szalicillel (10L vízhez 5dkg), mert állítólag azt nem szeretik a darazsak, ellenben nem árt a termésnek. Ez még hátra van, mivel nem tudtam még beszerezni szalicilt, élelmiszerboltokban már nem forgalmazzák, talán patikában lehet venni.

A másik ötlet az úgynevezett darázs-csapda volt, amit tegnap telepítettem, 11db-ot a 9 sorunkra.

Ez egy nagyon olcsó, de állítólag hatékony módszer a darázs állomány tizedelésére.

Mindössze néhány PET palack, egy fúrógép és valamilyen cukros, édes löttyre van szükség hozzá.

Az alábbi módon készítettem el:

- a palackok alsó részén, kb. 10cm-rel az alja felett megfúrtam a palackokat 3 sorban körbe, a lyukak egymástól kb. 2-3cm-re vannak. 8-as (fa) fúrószárral dolgoztam.
- töltöttem kb. 1-2dl málnaszörpös, cukros, ecetes löttyöt a palackokba. Az ecet azért kell, mert állítólag azt a méhek nem szeretik, ha lehet, a méheket azért nem bántanám. Van, aki sört rak a löttybe, mert állítólag azt sem szeretik a méhek. Nálam épp ecet volt, így az került bele.
- a palackokat lezártam, tehát a kupakokat visszacsavartam feltöltés után, hogy ne tudjanak ott kimenni a darazsak, ill. az eső se essen bele.
- az így elkészült csapdákat a sorok közepén elhelyeztem, egy drót segítségével kötöttem fel az oszlopokhoz, az édesebb, korán érő fajtákat tartalmazó soroknál 2db-ot raktam ki a sorok két végénél.

Így néznek ki a telepített csapdák:

Ez a darázs már bizony belül van!

És akkor néhány fotó a szőlő jelenlegi (08.13) állapotáról:

Ez valamilyen édes, muskotályos jellegű szőlő lesz

Talán Saszla szőlő.