Bormagazinban a CsabaTanya

Az a megtiszteltetést ért, hogy felkeresett Keresztény Ákos a Pécsi Borozó című internetes újságtól. Negyedévente kiadnak egy igényes nyomtatott magazint is, abban szerettek volna engem is bemutatni, mint "underground hobbiborászt". Természetesen a felkérést elfogadtam és interjúalany társammal, Almási Józseffel nagy izgalommal álltunk eme nagyszerű dolog elébe.

Első körben egy pécsi, belvárosi bárba invitált bennünket Ákos, ahol megtörtént az interjúvolás első menete, kötetlen beszélgetés keretében, egyelőre még borkóstolás nélkül. A következő alkalommal pedig ellátogattunk először Kővágószőlősre hozzánk a Tanyára, majd József pellérdi birtokára. Mindkét helyen volt kóstolás, én sajnos csak két évjárat borát tudtam bemutatni, azt a két évjáratot, amit már jómagam készítettem (2010-2011), József viszont egész sorozatot kóstoltatott velünk végig, nem kis örömünkre. Nekem személy szerint mindegyik bora nagyon ízlett, még a csemege szőlőből készített specialitása is.

Az alábbi képen az látható, ahogy József a 2010-es "Szerkő Küvé" borunkat elemezte és véleményezte egy kicsit.

Almási József, Szabó Csaba József

Fotó (c) 2012 Csortos Szabolcs, Pécsi Borozó

Az újság valamikor a jövő hét folyamán fog megjelenni, amint ez megtörténik, közzé teszem az interjút és a többi képet is itt.

Csak egy permetezésnek indult...

... ám végül rémálom és mérgelődés lett belőle.

Ugye nyílt titok, hogy mi, én a CsabaTanyán szigorúan amatőrök vagyunk, vagy még azok se. Így tehát bőven belefér az alábbihoz hasonló önmagam lejáratását szolgáló vicces kis beszámoló a mai történésről.

Szóval, ahogy a címben utaltam rá, ma permeteztem. Sima egyszerű, ám de nagyon szükséges lemosó permetezést terveztem be mára. A sors viszont mást, is.

Nagy vidáman el is indultam, mert bár annyira nem rajongok a permetezésért, azért még is csak ez az első 2012-ben, meg a lemosó permetezés még úgy is könnyű, gyors, pihentető művelet a kis "Nomáspermetezőmmel". Így volt ráírva a dobozára. Nem NYomás, hanem Nomás... ez már kellett volna, hogy figyelmeztessen valamire, de nem foglalkoztam vele. Nagy hiba volt.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre!

Szóval, kiértem a kertbe, hogy akkor na, nekiugrok a permetezésnek. Ki is nyitottam a permetszereket tartalmazó faládikát, de lemosó permet bizony nem volt benne. Úgy emlékeztem, hogy még maradt egy kis Bordói Lé, de nem. Így tehát vissza a kocsiba (immáron totál beöltözve permetezéshez, de mindegy), irány vissza a városba. Persze azt már útközben tudtam, hogy bankkártyát nem igen fogadnak el a kertész boltban, így előbb kellett keresnem egy ATM-et. Pénz kivétel után gyors menet a boltba, szerencsére kaptam Bordóit, igaz más fajtát, mint amit eddig megszoktam.

Rohanás vissza a kertbe, sietnem kellett, mert még munka előtt be kellett fejeznem és ez a tény bizony némi idegeskedésre adott okot.

Nekiugrottam hát a permetezésnek, de ekkor jött a második pofon: az első pumpálásnál kiderült, hogy a vadi újonnan vásárolt "Nomáspermetező" bizony annyi hibát tartalmaz, ha nem többet, mint már maga a felirat a dobozon. Sokkal többet. Gyakorlatilag használhatatlan, mikor már majdnem felpumpálta az ember FÉLIG (mert tovább nem lehet), nagy durranás, majd sziszegés és szépen elengedi a beléje pumpált levegőt. Ugyanis a kínai népköztársaság remekműve igen gyatra mérnöki tervezést kapott, jó 2-3 miliméterrel el lett szúrva a beöntő nyílás a rátekerhető fedéllel szemben. Így tehát kisebb "nomásnál" is már megadja magát, felnyomva a tetőt kiszabadul a levegő.

Káromkodás, mérgelődés, szomszéd nemértimár, hogy mi a bajom, ismét káromkodás és ez ismétlődik még egy darabig. Akkor gondoltam egyet, hátha jó a régi permetezőmbe ennek az újnak a pumpa része, mert hogy a régiben meg az törött el, azért kellett új.

Nagy nagy szerencsémre éppen passzolt bele, hihetetlen örömmel töltve el, így hát neki láttam most már kicsit aktívabban permetezni. Aha, igen. Legalább 1 percig. Ugyanis kiderült, hogy a régi permetezőnk viszont több sebből is vérzik már, vagyis több sebbel is rendelkezik, melyeken ha nem is vér, de a permetlé bizony kifolyik.  Néhol ömlik.

Meg aztán régen volt már használva, el volt tömődve a "pisztoly vége", ahol távozna a permetszer, így hát szétszedtem, majd kifújtam. De itt jött a harmadik, vagy sokadik pofon: olyan ügyesen sikerült megfújnom, hogy a csőben lévő permetező anyag teljes mennyisége a számban landolt.

Kellemes élmény volt, mondhatom. Köpködtem onnantól kezdve 2 órán keresztül.

Szomszéd már egyre aggódóbban figyel, persze neki könnyű, jófajta, kézi háti permetezője van, nem olyan olcsó vacak, mint nekem.

És itt akkor jött az elhatározás, hogy többet soha nem próbálok meg spórolni ilyesmin, inkább kerüljön duplájába, de ne legyen ilyen élményem többet.

Valahogy nagyon kínszenvedősen, de sikerült végül a lemosópermetezés, bár korántsem volt olyan hatékony érzésem szerint, mint amilyen lett volna egy jól működő permetezővel. Természetesen van nagy, profi, motoros háti permetezőnk, de azt bizony nem veszem elő még legalább 2 hónapig... minél tovább elhúzom mindig a környezetszennyező megoldásokat, így a motor még csendben lesz egy darabig. Addig viszont kell egy jó pumpás permetező, úgyhogy a héten veszek egy minőségibb példányt.

Remélem amilyen rosszul indult a permetezős szezon, olyan könnyű lesz a továbbiakban!

Metszési bemutató

Mivel én nagyon sokat olvasgatok és okosodok interneten mások blogjainak és leírásainak köszönhetően, pl. a metszéssel kapcsolatban is, mint aktuális munkafolyamat, ezért úgy gondoltam, hogy én is leírom és képekkel, ábrákkal illusztrálom, hogy hogyan végzem én eme izgalmas, ámde láb-, hát- és sokszor bizony fejtörő tevékenységet.

Már korábban leírtam, hogy az ültetvényünk 90-95%-a ernyőművelésű, egy kevés olyan tőke van, ami nem is tudom pontosan, hogy milyen elnevezéssel bír.

Fontos! Ez NEM szakszerű leírás, csupán azt mutatom be, hogy ÉN hogyan csinálom, ezért lehetnek benne hibák, felesleges vagy épp hiányzó részletek. Így hát bármilyen jellegű véleményt, ötletet, tanácsot szívesen veszek.

Lássuk tehát az ernyőművelés mikéntjét


A művelésmód a nevét onnan kapta, hogy a jobba-balra leívelt szálvesszők, ha szemből nézzük őket, olyan formát mutatnak, mint egy ernyő.

Most nagyon részletesen nem írok a művelésmódról, akit mélyrehatóbban érdekel, olvassa el pl. ezt a  nagyon jó, részletes, képekkel illusztrált leírást.

A tőkéket tekintve mi a kéttörzses megoldást alkalmazzuk, ami azt jelenti, hogy alul, majdnem talajszinten a törzs kétfelé ágazik és mindkét törzsből 1-1 szálvessző kerül leívelésre. Állítólag így valamivel jobb a szőlő növekedése, tápanyagellátása, mint ha 1db törzs menne fel a vezetőszálig, és abból lenne 2db szálvessző leívelve. Azért van pár tőkénk nekünk is, ami egytörzsesre lett formálva.

A legtöbben két részletben végzik a metszést, vagyis úgy, hogy február környékén egyszer megtörténik a metszés, meghagyva a két szálvesszőt, és tavasszal, amikor a nedvkeringés beindul, akkor történik meg a szálvesszők leívelése. Na most nálunk ez leredukálódott egy alkalomra, mi évek óta úgy csináljuk, hogy a metszés alkalmával már le is íveljük a szálvesszőket. Azonban úgy érzem, hogy jövőre áttérünk mi is a "kétalkalmas" metszésre, mert jó pár vesszőt sikerült eltörnöm a korai leívelés következtében idén is.

Lássuk most a metszés menetét röviden, pontokba szedve és ábrával illusztrálva:

1. eltávolítjuk a huzalok összefogására szolgáló kapcsokat
2. a lekötözött hajtások drótjait eltávolítjuk
3. az előző évben leívelt szálvesszők rögzítő drótjait eltávolítjuk
4. az előző évi letermelt részt lemetszük, meghagyva legalul, a tőkéhez legközelebb lévő 1 vagy 2 egészséges, jól fejlett szálvesszőt
5. a szálvesszők mellett meghagyunk a tőke-, termőfejen 1-2 un. biztosítócsapot, ami szolgáltatja majd a jövő évi leívelendő termő szálvesszőt. Egészséges tőke esetén ez elhagyható, a termőfej bőven fog növeszteni elegendő hajtást, de mi mindig hagyunk biztosító csapot
6. a meghagyott szálvesszőket leíveljük és a legalsó vezetődróthoz kötjük. Mi úgy csináljuk, hogy minél kisebb legyen a vessző íve, sokszor teljesen vízszintes és párhuzamos a vezetődróttal

Rajzoltam gyorsan egy ábrát:

Az ábrán baloldalt az ernyőművelés,

jobb oldalt a bizonyos "nem tudom milyen művelés",

amely néhány tőkénknél így alakult. Valószínűleg

ezek a tőkék is ernyőművelésűek voltak, de valamiért

a korábbi évek alkalmával valamikor leívelt vessző

maradt meg, mint termőalap. Sajnos, idén is volt pár

tőke, ahol kénytelen voltam meghagyni az előző évi

leívelt vesszőt és az azon lévő hajtásokat visszametszeni

2-3 rügyre, mert nem volt  leívelhető szálvessző a tőkefejen.

Az ábrán látható tehát, hogy a két törzsből 1-1 szálvessző kerül leívelésre, egyiken balra, másikon jobbra. A szálvesszőket én 8-10 rügyre szoktam meghagyni, ebből 6-7 rügyből növekedő hajtáson várható fürtképződés, általában a tőkefejhez legközelebbi első kettőn nincs, az azért lett üres karikával jelölve a rügynél. A rügyekből feltörő hajtásokat a növekedésüknek megfelelően a 3db huzalpár között átvezetjük, ha szükséges lekötözzük, hogy a szél ne törje le őket, ráadásul lekötözve sokkal szebb lombfal alakítható ki, mintha "összevissza" nőnek a hajtások. Az ábrán az X-ek jelölik a lekötözés körülbelüli helyét, természetesen nem mindig szükséges, hogy minden "emeleten" lekötözzük. Általában elegendő, ha 2 huzalnál van lekötve minden hajtás. Legfelül, az utolsó huzalpár felett pedig levágjuk a hajtásokat. A huzalpárokat egy kis kampó segítségével összefogjuk, így tovább alakítható, szépíthető a lombfal formája és nem utolsó sorban a vékony lombfal nagyon szellős és növényvédelmi szempontból is előnyös, könnyű a permetezés és a hajtásválogatás, levélritkítás és egyéb zöldmunkák.

Most pedig lássunk néhány képet

Alany 1. Előtte

 Alany 1. Utána

Alany 2. Előtte

Alany 2. Utána

Alany 3. Előtte

Alany 3. Utána

Egy apró dolog talán feltűnik, mégpedig a tőkék törzsén a metszés utáni képeken. Ez nálam egy új dolog, idén csináltam először: metszés után "ledörzsöltem" a "levedlett" felületet. Ez állítólag csökkenti a fertőzésveszélyt, illetve, a "bundában" nagyon jól áttelelnek bizonyos kártevők, így azok a törzs tisztítás alkalmával eltávolíthatóak. Nem nagy fáradság és nem telik sok plusz időbe, így érdemes elvégezni. 

Következő alkalommal még "gyorsan" el kell végeznünk a lemosó permetezést, majd a talajmunkálatok következnek, ásással, kapálással. Tavaly sajnos nem tudtunk minden sort felásni a tőkéknél, így ott elég nehéz lesz a fű miatt. A már tavaly is felásott soroknál lényegesen könnyebb dolgunk lesz.

Falun minden más

A március 15-ei ünnepet egy kis tanyasi környezetben, falun töltöttük, disznók, libák, kacsák és egyéb háziállatok között.

A feleségem szüleit és "egyéb rokonait" látogattuk meg. Néhány meglepetés ért azonnal az érkezéskor, pl. az,  hogy az általunk valamikor réges-régen vitt saját borunk az elfogyasztás után is tovább él, pontosabban csak a palackja. Újrafelhasználás felsőfokon Magyarország legdélibb pontján:

Nőnapi virág CsabaTanyás palackban. 

Kissé leázva, kissé viharverten, de felismerhetően ez bizony a mi

palackunk és címkénk :)

Másik rokonéknál az a meglepetés volt, amire kislányom hívta fel a figyelmünket, amikor egyszer csak odaszaladt hozzánk és mondta: "Anya, apa, gyertek nézzétek meg, hátha van ajándék a karácsonyfa alatt!". Először azt hittük, hogy viccel, de nem. Beremenden még áll a karácsonyfa, díszelegve-tisztelegve a márciusi ifjak emlékére, piros-fehér-zöld színben pompázva:

Még sosem láttam március közepén karácsonyfát.

A három kismalac és a farkas (farkas nélkül).

Ennél a rokonnál pl. egészen sokféle és szép madár éldegél, szigorúan háziállatként. Állítólag nem vágnak belőlük, csak úgy vannak, dísznek:

Egyszóval, falun minden olyan más.

Utolsó fejtés a palackozás előtt

Úgy látszik, ahogy beindul a szezon a szőlőtermesztésben, úgy szaporodnak lassacskán a bejegyzések is nálam.
A metszés felén tehát túl vagyunk már, tegnap pedig időszerűvé vált a 2011-es borunk fejtése. Sajnos nagyon gyorsan ment a művelet, a kevés mennyiség miatt. Nagy valószínűséggel ez volt az utolsó fejtése a bornak, hiszen maximum 2-3 hónap múlva szeretnénk lepalackozni a teljes, gigantikus 110L mennyiséget. Ehhez nem egész 150db 0.75L-es üvegpalackra lesz szükségünk. A tavalyi palackozáshoz hasonlóan, most is szűrés és derítés nélkül, "al' a nature" módon szeretnénk palackba zárni a bort, hiszen nem évekre raktározzuk el, így az eltarthatóság mellékes, inkább az a fontos, hogy maradjon minél több beltartalom benne. A palackozás pedig azért szükséges, mert nincsenek kis hordóink, így ha megkezdjük a hordót, azonnal darabon lesz, ami őrült gyors minőségromlást és akár borbetegségeket is okozhat. Meg aztán ugye a palackozás jó móka, így örömmel is műveljük, és a felpakolt üveghalom is megnyugtató látványt tud nyújtani. A képen látható rakáshoz képest dupla ekkora lesz az idei, sőt, még picit több is, hiszen tavaly csak 62db palack "született".

Metszés, kénezés

Végre volt egy nap, amikor nem csak 1-2 órára, hanem majd' egész napra kitudtunk menni a Tanyára. Még otthon elhatároztam, hogy végzek a metszéssel 1 nap alatt, ez persze nem sikerült, de azért 4 sor csak meg lett a 9-ből. Legközelebb befejezzük. Közben volt a pincében is tennivaló: a 8 sajnos üresen kongó hordónk kénezése már időszerű volt, december végén voltak utoljára kénezve. A ~80-100L-esek kaptak egy egész kénlapot, a kisebbek (13-80L közöttiek) negyedet, felet. Mivel ezek a hordók már igen régen voltak használva, csináltam egy gyors szaglás mintát. Legnagyobb örömömre nem érezhető semmi rossz, nemkívánatos szag bennük, sőt, ellenkezőleg: kellemes, aromás illat árad belőlük. Kivéve egyből, de az ~20 éve nem volt használva, lehet, hogy már nem is lesz.

Szóval, a nap nagy része metszéssel telt el. Nagyon féltem az idei metszéstől, mert - ahogyan már számtalanszor leírtam - tavaly nagyon gyatra volt a vesszőfejlődés, ezért félő volt, hogy nem találok a legtöbb tőkén leívelhető vesszőt. Ez részben ugyan be is igazolódott, de azért meglepő módon csak sikerült a legtöbb tőkét szépen visszametszeni és talán elfogadható vesszőt leívelni. Sok tőkénél viszont kérdéses, hogy lesz e egyáltalán belőle valami. Sajnos volt olyan tőke is jónéhány, amik végül "kopaszon" maradtak, ugyanis egyáltalán nem volt használható vessző a leíveléshez. Ezekkel fogalmam sincs, hogy mi lesz.

Ez is egy elég gyenge, vékony vessző, de nem volt erősebb a tőkén...
Az a fejreállított (vagyis lógatott) mosogatószeres flakon

a metszőollóm tokja. Az ötletet INNEN loptam. A metszési módot is.

Az ültetvény majdnem fele kész

Sajnos, ennél a tőkénél és még néhánynál kellett "fiatalítás",

vagyis vissza kellett vágni a termőfejet. Így viszont sajnos

a vezetőszál alá került a termőfej.

Az lemetszett vesszőkből összegyűlt venyigét idén is
egyik szomszédunk kapja meg, aki a búbos kemencéjét
ezzel fogja felfűteni.

Csend.

De olyan igazi. Őrületes csend uralkodik a Tanyán. Mi is már vagy' 3 hete nem voltunk kint igazán. Sőt, sehogy. Ez a hó... ez rendesen helyhez kötött minket. Volt, hogy napokig még a ház előtti parkolóból sem tudtam kimozdulni, nem hogy fel a Tanyára. Na de a héten meguntam! Gondoltam egyet, hogy most már igazán fel kéne menni, na meg a munkahelyemen kaptam egy pár megmaradt gipszkarton (fél-negyed) lapot, amik jól jönnek majd a tetőtérbeépítéskor. Gondoltam, felviszem őket, most már nincs hó... aha, ja. Nincs a fenét nincs. Nem volt semmi gond egészen a beton út utolsó centiméteréig. Odáig sima, tiszta, száraz út vezetett fel. Na, de ott vége. A földes út rögtön úgy kezdődött, hogy féméteres hó-hegy. Persze, a hókotró is csak "emberből van". Elkotorta szépen a betonútról a havat, de mivel a Tanyára egy leágazó földes-köves út vezet, így arra simán rátolta a korábban, fél kilóméteren felhalmozott hómennyiséget. Így a kerthez vezető út rögtön egy laza félméteres, megfagyott jég hegyecskével kezdődik. Így hát nem tudtam tovább menni, jött az akrobatikus mutatvány: alig 2 méter széles úton megfordulni a majd' 4 méteres autóval. Néhány Y, és kész is, gondolhatnánk. De jobbra-balra árok. Azért valahogy csak sikerült, legurultam (begurulva!) a faluba, autó lerak a főtéren, a Hősőknek a terén. A gipszkarton lapok meg persze a csomagtartóban. Maradtak is ott, és ott is vannak már 2 napja. Azért gyalog felsétáltam a Tanyára. Ismétlem, 3 hete jártunk utoljára kint. Olyan érzésem volt kicsit, mint amikor valahova először megy az ember. De tényleg. Mondom magamban, ez valami új táj... itt még nem jártam. Ilyen sem volt még, hogy ennyi ideig nem mentünk fel. Legrosszabb esetben is hetente egyszer. Na, szóval felcsúszkáltam valahogy a hegyre. Ahogy egyre feljebb értem, kezdtem magamat úgy érezni, mint az első ember a holdon. Egyhamar a levegőben jártam, vagy majdnem. Ugyanis fent igen komoly hó mennyiség van még mindig, de mivel napközben már többször olvadt, majd éjjel lefagyott, annyira masszív, kemény lett a hótakaró, hogy simán a TETEJÉN tudtam járni. Pedig nem vagyok sovány (~80 kg). Mégis, a 20-30cm hótakaró tetején sétáltam, elbírt. A kertünk kerítéséhez közeledve persze rögtön azt kezdtem figyelni, hogy vajon vannak e lábnyomok a hóban. Még is csak kíváncsi az ember, hogy járt e valaki ember fia a környéken. De nem. Csupán csak aprócska lábnyomokat láttam, cicáét, kutyáét, őzikéét. De semmiképpen sem Győzikéét. Így tehát elkönyveltem, hogy jól van, talán maradt valami odabent is. A második fontos kérdés az volt, ami miatt tulajdonképpen felmerészkedtem a Tanyára, az a ciszterna. Mivel éjjelente súrolta a higanyszál a -20 fokot, így sejthető volt, hogy esetleg befagyott lent a víz. Így is történt. Jó 1 órán keresztül törtem a jeget. Szép ~5cm-es jégtakaró alakult ki a ciszternában lévő víz tetején. A szerencse az volt, hogy a szélén nem fagyott be, így nem nyomta szét (remélhetőleg) sehol a betont a jég. Komolyan mondom, ilyen tiszta, átlátszó, szép jeget még nem láttam! Kiemeltem néhány nagyobb jégtáblát, és az valami gyönyörű volt! Mivel odalent kevésbé fúj a szél a zárt környezetben, gyönyörű szép átlátszó 5cm-es ablaküveg keletkezett a víz tetején.

Ez pedig már az én hülyeségem és mérhetetlen bénaságom eredménye: telitöltve hagytam 1 hónapja a vízmerő vödrünket, egy picikét belefagyott a víz:

40cm magas tömör jégtömb.

Hihetetlen, de az "áláménum" vödör túlélte, igaz, alaposan széjjel nyomta az alját, úgy kellett visszakalapálnom a domborművet az alján. Mentségemre szolgáljon, hogy tényleg nem gondoltam, hogy ennyi ideig nem fogunk tudni felmenni. Mindig hagyok egy keveset a vödörben (most épp teli), hogy ha kell, gyorsan kéznél legyen egy kis kézmosó víz.

Szóval jég feltörve a ciszternában. Konkrétan ennyi, amit tenni tudtam. A következő utam persze rögtön a pincébe vezetett. Ott is vészes a hideg már, lassan súroljuk a 0 fokot... jelenleg +2-t mutat a higanyszál. Kezdek félni, hogy befagy a bor az üvegpalackokban.

Remélhetőleg lassan elolvad a hó és melegszik az idő, akkor végre neki tudunk állni valami hasznos munkának is. Elsősorban metszeni kell, ami idén mérhetetlenül egyszerű és gyors művelet lesz, a tavalyi csapnivaló vesszőfejlődésnek "köszönhetően". Alig van mit visszametszeni. Ha kész a metszés, jöhet a lemosó permetezés (Kösz NaP-nak a figyelmeztetést, hogy fejben összekevertem a sorrendet :) Természetesen nem szükséges a levágandó vesszőket is permetezni, így először a metszést kell elvégezni).

Néhány fotó a jelenlegi, téli hangulatról:

A városban már sehol nincs hó, itt még masszív a hótakaró.

Ez itt kérem egy laza 1 méteres hófúvás általi hó-hegy. A tetején tudtam sétálni, annyira masszívan összeált. Ilyet sem pipáltam kisgyerek korom óta. Bevallom, élveztem is egy kicsit. Nem is kicsit!

Most már tudom, melyik a telek legkevésbé szélvédett területe...