2010. december 21., kedd

Lélekben már metszek

Bár még bő 1.5-2 hónap vissza van a metszésig, már most sokat agyalok és gondolkodok rajta, hogy hogyan is fogom megvalósítani. Mint ahogyan azt korábban már írtam, a 2010es év volt az első, amikor életemben először teljesen egyedül végeztem a tőkék metszését, ezért egész biztos, hogy sok tőkét bizony elszúrtam, vagy legalábbis kevésbé jól metszettem meg, ami miatt nem eléggé, vagy egyáltalán nem termett, bár ilyen azért kevés volt (főleg, ha azt nézzük, hogy a 200L bormennyiségünk még a rossz évjárat és a kezdő metszéstudományom ellenére is jónak mondható). Mindenesetre kisebb-nagyobb hibákat azért vétettem, így a 2011es metszésnél ha lehet, még jobban szeretnék majd odafigyelni, hogy a lehető legjobban sikerüljön kiválasztani a termővesszőket, illetve a jövő évi termést biztosító termőalapokat.

A metszés mód nagyapám gondos munkájának köszönhetően a sok-sok év alatt már kialakult, ezen nem is szeretnék változtatni, meg nem is nagyon kell.

Úgy 80-85%-ban ernyőműveléssel vannak megoldva a tőkék, kevés (15-20%) guyot társaságában, bár azok is eléggé ernyősek, ha lehet ilyet mondani. Valahol az ernyő és guyot között.

Legnagyobb gond a tavalyi metszésemnél és termővessző kiválasztásomnál az volt, hogy sok tőkefejnél olyan vesszőket választottam ki, majd kötöttem le a drótokhoz, amelyekből már akkor látni kellett volna, hogy nagy valószínűséggel nagyon gyatra termés, vagy egyáltalán nem lesz termés rajta. Magyarul, sok be nem érett vesszőt választottam, melyeknek terméshozama minimális vagy nulla volt. Idén erre jobban odafigyelek már, nagyapám megmutatta, melyek azok a vesszők, amelyekkel biztosan nem szabad próbálkozni.

A másik, amire szintén jobban oda kell majd figyelnem, az a termőfejek alakítása, vagyis nem mindegy, hogy honnan és melyik vesszőt választom ki termővesszőnek, és hogy hol készítek biztosítócsapokat, és hogyan.

Íme egy rövid, de tartalmas és jó videó az ernyőművelésről:


(c) edenkert.hu

Az ernyőművelés egyfajta [tőkeművelés]?i forma. Könnyen megtanulható, metszése egyszerű. Vannak elsűrűsödésre hajlamos szőlőfajták, amelyek sok hajtást nevelnek, ezeknél alkalmazzuk ezt az eljárást. Nevét az ernyő formájáról kapta, miután a törzsből két irányba szétágazó hosszú szálvesszők ernyőszerű formát produkálnak.

 

Módja: 140 centiméter magas törzset nevelünk, házi kertben azonban ez általában csupán 80-100 centiméter. Ezután kiépítünk egy három emeletes huzalos támrendszert, melyen egy kartartó-, egy segéd- és egy hajtástartó duplahuzal kap helyet. A 30-50 centiméter magasan levő kordonhoz rögzítjük a szálvesszőket, általában 2-4 darabot, miután kissé megropogtattuk, elkerülve ezzel annaka veszélyét, hogy a visszahajtás közben letörjük. Az új hajtásokat pedig a duplahuzal között neveljük, ami 160-200 centiméter magasságban van kifeszítve.


(c) vinopedia.hu

És egy kis aktuális infó, metszésen kívül: mint legutóbbi bejegyzésemben írtam, nagyon szépen letisztult egy hét alatt a borunk. Azóta alaposabb kóstolás is megvolt: ígéretes az íze, bár még van mit fejlődnie, de nekünk eddig ízlik. Még csak az új hordóban lévő bort kóstoltuk, a másik, öreg 150L-esben lévő még hátra van, erre holnap délután kerítünk sort.

2010. december 18., szombat

Tisztulunk

Alig 1 hét telt el a seprőtlenítés óta, de már erőteljes tisztulásnak indult a borunk állaga. Az eddigi halvány rózsaszínes-szürkés árnyalatból átment szép tiszta sárgásba. Íze rendben van (amennyire lehet), igaz, még nagyon édeskés, feleségem legnagyobb örömére :D Ő szinte csak édes bort hajlandó meginni (0.1centiliter / hónap mennyiségben), de megígérte, hogy idén megkóstolja a bort, amíg ilyen édes. Az új tölgyfahordóból vettem a mintát, eddig még nem rossz a helyzet, nem lett nagyon "fás" az íze, amitől tartottam egy picit.

A hordókon kívül még egy 5L-es üvegben is van egy kis maradék bor, ami a múltheti fejtésből maradt vissza a seprő környékéről, vagyis közvetlenül afelettről. Azt nem akartuk már belerakni a tiszta borba, de gondoltam megpróbálom azt is leülepíteni, amennyire lehet. Ebben a kannában lévő bor még közel sem tisztult meg annyira, mint a hordókban lévő, de ez nem is csoda, hiszen az üveg alján jó 2-3cm-es seprőréteg ülepedett le, amiről ma hajnalban lefejtettem a bort, majd a seprőt kiöntve visszaöntöttem az üvegbe. Talán ez is letisztul majd valamelyest. Kiönteni mindenesetre kár lenne :)

2010. december 14., kedd

Seprőtlenítés


Amúgy nagyon későn, de a mi borunk esetében még mondhatni, hogy korán, múlt hét vasárnap megejtettük A fejtést, vagyis az első "seprőtlenítést". Azt a tanácsot kaptuk, hogy még ha picit forr is a borunk, már nem kéne tovább a seprőn hagyni, mert sok káros anyag kezd már lebomlani, ami miatt a bor rossz ízű és minőségű lenne. Így hát nyeltünk egy nagyot és lefejtettük mindhárom hordónkat. Kettőt együtt kezelve, vagyis összefejtve, a harmadik, vadi új 110L-es hordót viszont külön fejtettük. Azt szeretnénk meghagyni "fásnak", eddig úgy tűnik, hogy nem ült rá nagyon az ízre a nyers fa íze. A végeredmény picit szerényebb lett, mint gondoltuk. A 110L-es hordónk tele van, a két másik hordó összefejtve viszont nem telítette meg a 150L-es legnagyobb hordónkat, pedig úgy terveztük, vagyis gondoltuk, hogy az simán megtelik és még talán egy 20-30L marad is, amit majd elrakunk valamelyik picike hordónkba. Ez sajnos nem így lett, de azért összességében azt hiszem megelégszünk a ~250L-es összmennyiséggel, amiből még lejön 10-20L a következő fejtéskor. Ha 200L megmarad, én már annak is örülök. Van, még a szomszédságunkban is, aki még ennyit (vagy semennyit) sem szüretelt az idén. A bort úgy is csak mi isszuk (család), napi egy palacknyi borunk azért lesz, ami mindenképp több is, mint elég. Max. kevesebbet ajándékozunk el, mint eddig. Talán majd jövőre.


Volt bent bőven anyag a hordókban.
Igaz fejtetőn, de azért látszik, hogy "SZ 09.26." van rápingálva a hordóra, akkor volt a szüret. Egyébként marhára szégyellem, hogy fotosként állandóan csak a telefon van nálam a tanyán, és csak ilyen gyatra képeket teszek közzé. Ígérem, ezen változtatok, és ezentúl viszem magammal valamelyik fotómasinámat, akár miért is megyünk a telekre.

Csütörtökön vagy pénteken tervezem, hogy kimegyek ismét, megnézem, hogy mennyit tisztul, ülepszik a bor immáron tisztán, seprő nélkül. Az sem utolsó kérdés, hogy vajon forr e még tovább, vagy a fejtés következtében leállt e teljesen a forrás?! Ez utóbbi azért reméljük még nem következik be, hiszen még van bőven cukor a borban.

2010. december 10., péntek

A Vihar

172km/h, 1 kitört ablak, féltucatnyi cserép. Ez nálunk a viharos időjárás statisztikája, eddig. Alsó kertszomszédunk értesített, hogy valami nem oké, úgy látja, hogy a présházunk tetőteri szobájának ablaka tárva nyitva áll. Először persze betörésre gyanakodtunk, de aztán elhesegettük eme gondolatot, lévén, hogy van riasztó és úgy 4m magasság is. Nem valószínű, hogy tűzoltólétrával járkálnak felénk a tolvajok. Meg amúgy sincsenek nagy értékek odafent. Természetesen amilyen gyorsan csak lehetett, kimentünk azért a telekre (még a munkahelyemről is elkéretőztem). Kimentünk hát, és körbenéztünk. Szerencsére nem betörésről volt szó, hanem egyszerűen a tegnapi viharos szél mutatta meg erejét: ablaküveg betörve, az ezáltal létrejövő huzatnak, és a tető egy kis részén a rossz szigetelésnek köszönhetően cserepek repültek szerte széjjel. Szerencsére nem törtek össze, így azonnal tudtuk javítani a hibát, csak a padlásra kellett felmászni. A kitört ablakot viszont nem tudtuk helyben javítani, így lakatlan lakásokhoz hasonlóan bedeszkáztuk (pontosabban be farostlemezeztük) az ablakot, hogy addig is zárt legyen a helység. Az ablakkeret hazahoztuk, jövő héten, amint sikerül üveget szereznem bele, pótolom. Nem vagyok ugyan üveges, de nem is díszterembe lesz az ablak. Elég lesz házibarkács módján megcsinálni.

2010. december 9., csütörtök

Csak forr, csak forr...

Tegnap kint jártunk a tanyán, természetesen a pincébe is lenéztem (főleg, hogy kellett hazahozni (tavalyi) bort, mert elfogyott...).

Most már tényleg kezdek aggódni, hogy mi lesz már a borunkkal. Az Újborral. Még mindig forr. Amolyan csendes forrás van már csak az biztos, de még mindig hallhatóan serceg mindhárom hordónk, így még mindig nem merjük bolygatni, illetve ízben is még nagyon erőteljesen édes. Van minek kiforrnia még, az biztos.

Ugyanakkor a tisztulása már sokkal gyorsabb, hoztam haza egy félliternyit, és egy éjszaka alatt többet ülepedett és tisztult, mint eddig napok alatt. Úgyhogy már közel a vég, reméljük.

Kérdés: mennyire lehet ez káros, hogy ennyire elhúzódik a forrás? Október közepén indult be, és azóta is töretlenül tart.

2010. december 8., szerda

Maul sorozat - 1. rész

BORKÓSTOLÓ 1. rész


Bár nem terveztem, de úgy alakult, hogy sikerült beszereznem egy kisebb sorozatot a villányi Maul Zsolt pincészetéből. A dolog úgy indult, hogy még novemberben regisztráltam az oldalukon a hírlevélre, amely egyben - bár nem is tudtam róla, nem figyeltem - regisztráció volt a havi nyereményjátékukra, amivel 6 palack Maul bort lehetett (volna) nyerni, ami ugyan nekem nem sikerült, de a regisztrációért cserébe felajánlottak egy üveg Servus Rosé Cuvée-t.

A lényeg, hogy 1 hónapon belül át kellett venni a bort a pincészet éttermében személyesen Villányban. Ez nem volt gond, mert úgy is leakartunk ugrani feleségem szüleihez, ők pedig a Beremend melletti Kásád faluban laknak, így majdhogynem útba is esett a pincészet.

Ha már ott jártunk, gondoltuk, ne csak az ajándékként felajánlott 1 üveg rosét hozzuk magunkkal, vásároltunk hát még mellé 3 palack másikat, természetesen más fajtákat (igen, tulajdonképpen valószínűleg erre játszik a pincészet, hogy az ember úgy sem csak az ajándék borral távozik... bejött nekik, beugrottunk a csőbe :D).

Amiket kaptunk és vásároltunk:

Solar - Sauvignon blanc, Servus - Rosé Cuvée, P9 - Portugieser, Apropó - Portugieser & kékfrankos válogatás

Ez a kóstoló első része, ebben most 2 bort mutatok be, a két szélsőt. Mivel ilyet még nem tettem közzé a blogomban, fontos megjegyeznem, hogy nem vagyok egy "nagy kóstoló", nem értek hozzá, nem tudom pontosan mindig, hogy mit kellene, vagy mit érzek éppen az adott borban. Nem sorolok fel 28 féle gyümölcsöt, fűszert, virágillatot (kivéve, ha nagyon egyértelműen felfedezni vélek valamit, de ez ritka). Egyszerűen csak a saját, pillanatnyi élményemet, tapasztalatomat írom le röviden.

MAUL SOLAR 2010 - Sauvignon Blanc



Rögtön egy rövid magyarázatra szorul ez a palack, ha jobban megnézzük a címkét. Ugyanis 2009 szerepel rajta, de a palackban már a 2010es, friss termés van. A pincészetben javasolták, hogy ezt vásároljam, mert jobb lett, mint a tavalyi. Ez meglepő volt számomra (ismerve a 2010es évet...), de én hittem nekik, így ebből kértem. Hogy miért 2009es címke van rajta, azt viszont nem firtattam. Inkább a beltartalomra akartam összpontosítani, a lényeg úgy is odabent van. Felbontva abszolút a frissesség tör elő belőle, nagyon erőteljes illattal nyit, szinte csípő. Ez elmondható az ízre is, pezsgős, az apró buborékok azonnal megjelennek a pohár falán, de úgy az egész borban is a pohárban, de idővel csillapodik és eltűnnek. Friss portéka, nincs mese. Van aki ezt nem kedveli annyira (a túlzó frissességet), de én szeretem (pezsgőkedvelőként főleg), így abszolút tetszett az összhatás. Ízben erőteljesen jelen van bodza, egy nagyon kevés vanília társaságában. Első kortyban édeskés, de utána lejjebb megy és a szárazság tör előre és meg is marad intenzív gyümölcsösséggel. Kicsit fanyar, de frissessége ellenére, vagy éppen ezért jól iható, tartalmas bor. Tetszett.

MAUL APROPÓ 2009 - Portugieser válogatás





Ez egy portugieser válogatás (hogy mit jelent, nem tudom), 15% kékfrankos házasításával. Enyhe barique érlelést kapott, ennek köszönhetően a megszokottnál testesebb. Színe mély lila, bársonyos, tiszta. A kékfrankos jelenléte abszolút érezhető már illatban is, ugyanez elmondható a tölgyfahordós érlelésről is: előtör illatban, majd az első kortyban az ízben is. Tartalmas, testes, jó ivású bor, nem unalmas a 3. pohár után sem. Valami mindig előjön belőle. Gyümölcsök mellett a csokoládé az, ami jelentősen érezhető benne. Nekem ízlett, nagyon is.

A kóstoló második részében (pár nap múlva) a két másik palackról írok egy kicsit.

2010. december 7., kedd

2010 Bortermelője: Légli Ottó

(Metropol.hu)


A Balatonboglári borvidék egyik meghatározó termelője, Légli Ottó vehette át az Év bortermelője díjat 2010-ben. A díjat huszadik alkalommal adta át a Magyar Bor Akadémia az arra leginkább érdemes borásznak.


Zilai Zoltán a Magyar Bor Akadémia főtitkára a díjátadó ünnepségen elmondott expozéjában a borszakma Kossuth-díjának nevezte az elismerést, amely arra utal, hogy húsz év után is – sőt egyre inkább – rangja van ennek az elismerésnek.

A díj azért is fontos, mert itt nem egyetlen évjárat esetleg kiugróan magas színvonalú borát díjazzák, hanem egy egész életpályát. Légli Ottó évek óta eséllyel pályázik a címre, most valóra vált egy régi álma, az Év bortermelője lett.

A választás menete

Első körben a Magyar Bor Akadémia közel nyolcszáz szakmabelit és borkedvelőt kér fel arra, hogy nevezze meg a díjra leginkább érdemesnek tartott borászt. Az öt legtöbb szavazatot kapott termelő közül végül az akadémia tagjai választják ki, hogy ki viselheti egy éven keresztül ezt a megtisztelő rangot.

 A nyertes és a többi jelölt

A jelöltek voltak:
Áts Károly – Tokaji borvidék
A világörökség részét képező borvidék egyik meghatározó borásza. Kezei alól aszúk, késői szüretelésű édes borok és száraz tételek is kerültek már ki. Borai vitathatatlanul élményszámba mennek.

Dúzsi Tamás – Szekszárdi borvidék
A szekszárdi termelő nevét sokan – persze nem véletlenül – a „modernkori” hazai rozékészítés történetével és fejlődésével kötik össze. De feltehetnénk a kérdést, hogy mit ér egy szekszárdi borász, ha nincs egy valamire való vörösbora? Természetesen Dúzsi Tamásnak is van, méghozzá nem is akármilyen. A jeles eseményre egy 2003-as Görögszóval érkezett, amely bizonyította a termelő és a borvidék potenciálját is.

Gálné Dignisz Éva – Kiskunsági borvidék
Talán sokan furcsállják, hogy egy alföldi régióhoz tartozó borvidék termelője hogyan kerül egy tokaji, egy szekszárdi jelölt mellé? Az kétségtelen, hogy maga a termőhely szempontjából nincsenek egy ringben, ugyanakkor, ha valaki kóstolta boraikat, az tudja, hogy szépen elkészített, díjnyertes tételekről van szó. Ezek a borok frissek, a gyümölcs összes aromájával és üdítő zamatával.

Légli Ottó – Balatonboglári borvidék
Mottóm a tisztesség és természetesség. Aki hozzánk betér, annak ingerekben gazdag, izgalmas, egyedi élményeket ígérek. Abban bízom, hogy vendégeink számára is nyilvánvaló lesz, hogy milyen elvek, értékek alapján élünk, gondolkodunk, hogyan dolgozunk, gazdálkodunk. (Légli Ottó)
 
Légli Ottó hosszú évtizedek óta készíti borait a természet értékeit szem előtt tartva. A borvidék már évekkel ezelőtt bebizonyította, hogy komoly, elegáns és rendkívül gyümölcsös borai a fogyasztók és a szakma elismerésére is számot tarthatnak. Légli Ottó a jeles eseményre egy dűlőszelektált chardonnay-val, a Landorddal érkezett. Jelentősebb szőlőültetvényei Szőlőskislak és Szőlősgyörök hegyközségekben találhatóak, olyan kiváló dűlőkben, mint a Landord, a Banyászó vagy a Gesztenyés. Törekvése, hogy visszaadja a borokban a terroirt (termőterület - talaj, klíma, fajta és hozzáadott emberi érték), abszolút tetten érhető. Megfogalmazása szerint a szőlő gondozása alapozza meg a jó bort, a szőlősben szinte minden eldől.

Vida Péter – Szekszárdi borvidék

Vida Péter nevét sem kell bemutatni a borkedvelőknek. Borai évek óta a magyar élvonalban szerepelnek, La Vida nevű válogatássorozata pedig igazán szépen mutatja Vida Péter és Szekszárd harmonikus és gyümölcsöző kapcsolatát.