A metszés mód nagyapám gondos munkájának köszönhetően a sok-sok év alatt már kialakult, ezen nem is szeretnék változtatni, meg nem is nagyon kell.
Úgy 80-85%-ban ernyőműveléssel vannak megoldva a tőkék, kevés (15-20%) guyot társaságában, bár azok is eléggé ernyősek, ha lehet ilyet mondani. Valahol az ernyő és guyot között.
Legnagyobb gond a tavalyi metszésemnél és termővessző kiválasztásomnál az volt, hogy sok tőkefejnél olyan vesszőket választottam ki, majd kötöttem le a drótokhoz, amelyekből már akkor látni kellett volna, hogy nagy valószínűséggel nagyon gyatra termés, vagy egyáltalán nem lesz termés rajta. Magyarul, sok be nem érett vesszőt választottam, melyeknek terméshozama minimális vagy nulla volt. Idén erre jobban odafigyelek már, nagyapám megmutatta, melyek azok a vesszők, amelyekkel biztosan nem szabad próbálkozni.
A másik, amire szintén jobban oda kell majd figyelnem, az a termőfejek alakítása, vagyis nem mindegy, hogy honnan és melyik vesszőt választom ki termővesszőnek, és hogy hol készítek biztosítócsapokat, és hogyan.
Íme egy rövid, de tartalmas és jó videó az ernyőművelésről:
(c) edenkert.hu
Az ernyőművelés egyfajta [tőkeművelés]?i forma. Könnyen megtanulható, metszése egyszerű. Vannak elsűrűsödésre hajlamos szőlőfajták, amelyek sok hajtást nevelnek, ezeknél alkalmazzuk ezt az eljárást. Nevét az ernyő formájáról kapta, miután a törzsből két irányba szétágazó hosszú szálvesszők ernyőszerű formát produkálnak.
(c) vinopedia.hu
És egy kis aktuális infó, metszésen kívül: mint legutóbbi bejegyzésemben írtam, nagyon szépen letisztult egy hét alatt a borunk. Azóta alaposabb kóstolás is megvolt: ígéretes az íze, bár még van mit fejlődnie, de nekünk eddig ízlik. Még csak az új hordóban lévő bort kóstoltuk, a másik, öreg 150L-esben lévő még hátra van, erre holnap délután kerítünk sort.












