Palackoztunk!

Bár a borunk természetesen nincs olyan állapotban, minőségben, hogy különösebben értelme volna palackozni, pláne címkézni, én mindig is szerettem/szeretek bíbelődni vele, mint korábban írtam, még is csak egyfajta élmény, májdagasztó dolog az, amikor a háztáji szőlész-borász üvegpalackban látja vissza borát. Ha a palack címkét, dugót és rá kapszulát is kap, az már maga a gyönyör, lehet benne gyönyörködni. A beltartalom persze más, ahogyan az elején írtam, van még hova fejlődni, csak kérdés, hogy kell e egyáltalán. Olyan a borunk, amilyen, sokkal másabb, jobb gyakorlatilag nem is lehet, hiszen adott a teljesen vegyes ültetvényünk. Jelentősebb javulást akkor várhatunk, ha majd egyszer sikerül 2-3 fajtára nemesíteni a tőkéket. Akkor már egy sokkal meghatározóbb végtermék jöhet össze. Persze kérdés, hogy erre egyáltalán szükség van e. Nem egy neves borásztól hallottam már, hogy egyáltalán nem kéne, hogy cél legyen a kiskerti termelőknek a fajtanemesítés. Éppen ellenkezőleg, arra kéne törekedni (szerintük), hogy a már meglévő és létrejött vegyes ültetvény sajátosságát, egyediségét megőrizze és megmaradjon úgy, ahogy van. Állításuk szerint ezek a borok jelentik az igazi egyediséget, amit nem lehet megismételni máshol, hiszen minden egyes tőke hozzáadja a saját tulajdonságait, ehhez hozzájön még a talaj, a környezeti behatások és persze az ember, aki műveli és "megmunkálja" a bort, a természet munkáján kívül. De hogy visszakanyarodjak az eredeti témához: eldöntöttem, hogy azért még is csak készítek egy végleges címkét, amit rányomhatok a palackjainkra, ha netán szeretnénk ajándékozni valakinek a baráti, családi körben. A fenti címkén 500ml látható, ez nem véletlen, ugyanis egy kis "viccet" gondoltunk ki: ahogy már korábban sokszor leírtam, leírom most is, a 2010es borunk több ok miatt gyakorlatilag édes lett. Több cukor és megállt forrás miatt a cukorfok igen magas lett, ugyanakkor a két hordónkban nem egyforma szinten. Az egyik jobban, a másik kevésbé, így arra gondoltunk, hogy az édesebbet Tokaji 0.5L-es üvegbe töltjük (mivel van pár belőle), a kevésbé édeset sima 0.75L-esbe. Mivel csak ismerősök kapnak a borból palackozva (10 üveg alatti összmennyiségben éves szinten), így reméljük, hogy "Tokajék" elnézik nekünk eme kis bűntényt és szentségtörést :)

Egy kicsit a megnevezésről, ami egyébként a hátcímkéről is leolvasható: azért lett Szerkő Cuvée a neve, mert nem messze van a Tanyától a Mecsek egyik legnagyobb látványossága, a Babás-szerkövek (750m-re), illetve, a telkünk a "Szerkő-alja" elnevezésű területen fekszik (illetve ahhoz nagyon közel). Cuvée pedig azért, mert vegyes fehérszőlőből készült, értelemszerűen.

A palackozás komolyságát az is tükrözi, hogy a 2009-es "Rettenet" mindhárom üvegje más fajta, illetve más méret. Ez nagyüzemben elképzelhetetlen lenne :) De ugyebár, mi nem vagyunk nagyüzem. Sőt, még pici sem. Csak úgy a magunk szórakoztatására bohóckodtunk vele, illetve, hogy a hétvégi szüli-név és egyéb napi ünnepségen még se PET palackban kelljen átadni az ünnepelteknek és másoknak a borocskát.

A gördeszkás kutyus is ezt issza!

Persze, a három és fél éves kislányom se bírt magával, általában amikor fényképező van nálam (elég sokszor előfordul ilyen), akkor előszeretettel pózol, vagy pózoltatja ő is a macijait, kutyájait, macskájait :) Most épp a gördeszkás kutyasrácot dugta oda, hogy na ő biztos szeretne szerepelni a "Szerkő Cuvée" reklámban!