Tavasz!

A lényeg/tartalom ugyan az, a kinézet picit más: tavaszi zöldes hangulat, friss, ropogós, "megindult az élet a vesszőkben" fejlécképpel!

Bizonyíték, nem ígéret!

Ugyebár a blogom neve az, hogy CsabaTanya. Tanya. Igen! Mit is jelent az, hogy tanya? Úgy általában. Szerény elgondolásom és tapasztalataim szerint egy olyan, viszonylag elzárt, nem állandó lakásként és ottartózkodási helyként szolgáló területet, amely bármi mástól kellő távolságra van, szomszédtól, egyéb ember által kreált objektumtól, egyszóval mindentől. Úgy nagyjából tudtam már régóta, hogy a mi telkünk eléggé az "utolsó", nem nagyon vannak fentebb szomszédok, nade, hogy ennyire nincs semmi?!? Álmomban sem gondoltam volna. Bizonyítékként szolgáljon néhány fotó. Hogy melyik a mi házunk? Hát... az a  citromsárgácska! Igen! Picit élénkebb sárga lett, mint kellene, de már sokat kopott. Szóval, mint látható, gyakorlatilag mi vagyunk a legutolsók, felettünk már csak az erdő és a hegy van. A Jakab-hegy. A Babás-szerkövekkel és a Jubileumi kereszttel, a hegytetőn pedig a Pálos-kolostor romjaival. Az ugyanakkor eléggé bosszant, hogy amúgy nagy túrajáróként épp ez a terület az, amit alig-alig ismerek. Amikor a Tanyán vagyunk, akkor meló van, nem pedig túrázgatás. Pedig nagyon szeretném már felkeresni a fentebb említett nevezetességeket, látványosságokat is, bár nagy részüket már többször is érintettem korábban.

Szóval a képek itt vannak. Hazafelé kitértünk kicsit, mert emlékeztem, hogy valahonnan egész jól látható a Tanyánk, meg a táj, szerettem volna lefotózni, és ebből a szögből tényleg olyan, mintha utolsók lennénk. Vagy elsők! Nézőpont kérdése!

Huh...

Ma egyébként fűnyírás volt a fő munka, mert a fű is valahogy olyan szinten ráeszmélt, hogy tavasz van, hogy csak na, ezért nyírni kellett rendesen, mielőtt túl nő minket, meg mindent. Izzadt a fűnyíró, na meg én is. Meg egy kisebb hordót átöblítettem, a teraszkerítés mögött látható. Ő egy reménységem, mamámék pincéjében találtam, és egészen biztos, hogy kb. 25 éve nem volt benne semmi, csak levegő. Ezért alaposan életre kellett kelteni, még jó pár mosás kell neki, mire TALÁN használható állapotú lesz. Volt egy ikertestvére is, ő már egészen biztos, hogy virágdézsaként fogja végezni. Fentebb látható, hogy a nap végén már csak támasztani tudtam a ház sarkát, nehogy elsétáljon.

Kapásbor

Nem, ez a fickó nem én vagyok...

Mint már korábban többször leírtam, a Tanyát 2009 decemberéig Nagyapám művelte, az ő saját jól bevált fortélyai, szokásai szerint. Érvényes volt ez a szőlőművelésre és a borkészítésre is, ő maga sem volt tanult szőlész, borász, gyakorlatilag mindent maga tanult ki élesben a szőlősorok között és lent a pincében, sok sok év alatt. Természetesen összeszedett innen-onnan, kert szomszédoktól, könyvekből, csillagok állásából és a többiből apró trükköket, módszereket. De még is nagyrészt maga tapasztalta ki a dolgokat, kialakult a saját borkészítési technológiája, már ha lehet annak nevezni egy teljesen hagyományos borkészítési eljárást. Mindenesetre, én mindig is éreztem valami furcsát, szúrósat, érdekeset a boraiban, amióta (kb. 2000 óta) egyáltalán foglalkozom kicsit is a dologgal. Nem igazán tudtam rájönni, hogy mi van a borban, mitől olyan savanykás, erős szagú és nem éppen harmonikus. Csak most jöttem rá, hogy tulajdonképpen az ő bora úgynevezett kapásbor volt, ami igen csak bakszagos volt. Eddig ezzel a fogalommal és elnevezéssel (bevallom) nem találkoztam. Most viszont olvasgatok boros blogokat, és Kezdőszőlész egyik régi bejegyzésében erről beszél, vagyis ír. Most világosodtam csak meg, hogy Nagyapám is ilyen módon készíthette a bort.

Hogy hogyan? A kapásbor rövid, de mindent eláruló definíciója:

"A Kapásbor úgy készült, hogy az egyszer már kisajtolt vagy kitaposott törkölyre vizet öntöttek, majd néhány napig erjedni hagyták. Ezután ismét kipréselték. Alacsony alkoholtartalma és savanykás íze miatt főleg nyári nagy melegben dolgozó emberek itták."

Szerintem az Öreg is ezt csinálta, csak annyi különbséggel és "finomítással", hogy nem szimplán vizet öntött rá, vagy legalábbis nem külön borként tárolta el, hanem az így kierjesztett "bort" összefejtette a sima, rendes borral és úgy ment a hordókba. Így sajnos a teljes mennyiség vesztett a minőségből, viszont nyilván a mennyiség jelentősen megnövekedett. Legalábbis a mi esetünkben, hiszen ha pl. 200L sima bor helyett lett 350L kapásbor, az nevezhető jelentős mennyiségnövekedésnek.

Szintén írtam róla korábban többször, hogy én 2010. januárjától vettem át a munkák nagy részét és készítem én magam a bort, természetesen én már nem éltem ezzel a terméknövelő megoldással, így a bor jelentősen más, ugyanabból a szőlőültetvényből. De azt nem tartom kizártnak, hogy külön, nem összefejtve a rendes borral esetleg ne csinálnék kapásbort, szigorúan külön kezelve, amolyan könnyű nyári szörpnek... mert azért az Öregem kapásborja is csak-csak elfogyogatott valahogy mindig :D Speciel a 2009es évjáratú Rettenetünk utolsó cseppjeit kb. 2 hete pusztítottuk el.

Csak úgy...

... a hangulat kedvéért, a fejlécben szereplő "de akár egészen más témák is előtérbe kerülhetnek" mottóra hivatkozva. Nemrégiben, márciusban és áprilisban két nagyobb, népzenei rendezvény is zajlott nálunk (ANK Művelődési Ház, Pécs), amin részt vettem, mint fotós. De ezúttal elsősorban videókat szeretnék közzé tenni, amiket viszont nem én készítettem (köszönet érte Ölbei "Nagy medve" Lászlónak). Fényképezővel készültek a felvételek, ezért bocs...

A fotósorozataim pedig itt láthatóak:
Térségi Népzenei Minősítő Hangverseny délelőtt | délután
Citeraegyüttesek I. Pécsi Versenye

Kinézet váltás

Arra gondoltam, mivel már végérvényesen vége a télnek (reméljük...), ideje volna lecserélni a fejléc képet, meg azt a hideg-rideg kék hátteret és bötűket. Így hát váltottam. Először zöldbe öltöztettem mindent, de nem találtam megfelelő saját képet, így amíg nem készítek valamilyen jobb képet a Tanyán, addig inkább lesz ez a pincekép, ez nagyjából minden évszakban aktuális, mindig hasonlóan néz ki :) Maximum a feliratok változnak időnként a hordókon... jelenleg K. 04.09 és F. 04.09 virít rajtuk. Ez tehát azt jelenti, hogy a hétvégén megejtettük a fejtést és a hordók kénezését. Csak az üres hordókat kellett kéneznünk, a borunkat bemérettem, és az a meglepő és örömteli dolog van, hogy az új tölgyfahordóban lévő bort csak úgy augusztus környékén, a másik, régi hordóban lévőt pedig csak május vége felé kell kéneznünk, úgyhogy addig csak fejtegetünk, amikor úgy érezzük. Mivel most a szőlő egy pár hétig pihen, vagyis éppen hogy megindul benne az élet, de úgy nagyon nincs vele teendő, ezért a Tanya egyéb dolgait fogjuk végezni az elkövetkezendő 2-3-6 hétben, többekközött néhány oszlopot kikell cserélni a sorokban, meg kapirgálni kell a földet itt-ott, ahol megindult nagyon a gaz (rózsák között, veteményesben, ésatöbbi).

A szőlőnek is kell mosakodnia

Csaba a Tanyán

 Avagy ma elvégeztem a szőlő lemosó permetezését Bordói lével. Igen, egy cseppet elkéstem vele, jobb lett volna már előbb megcsinálni, de egyszerűen nem úgy jöttek össze a dolgok, amióta (lassan 2 hónapja) a műtőben van az autónk, azóta kicsit nehézkesebb a Tanyára való kijárkálás, amikor megyünk, akkor is csak 1-2 óránk van ténykedni, mert úgy jön-megy a busz, ésatöbbi. De a lényeg, hogy azért csak-csak sikerült valahogy felhordani a már megmetszett szőlőre a lemosót. Természetesen a gyümölcsfákat már "fújhattuk", vagyis éppen, hogy nem fújhattuk, azoknál már nemhogy megtörtént a rügyfakadás, hanem lassacskán már szüretelni lehet róluk... na jó, azért az túlzás, de van pár fánk, ami már a virágzáson is túlesett, vagy épp most esik bele. Hát igen, az "élet utat tör magának". Mindig. Mindenhol. Annyit még a gyümifákról, hogy egy cseresznyét mindenképp elvesztettünk, ő már nem fog versenybe szállni idén, tüzifaként fogja végezni. Történt ugyanis még tavaly, hogy - fiatal faként - nem bírta a sok esőt, szelet, vihart és egyszerűen többször vízszintes formát vett fel a függőleges helyett, tehát elfeküdt szépen a földön. Próbáltuk ugyan visszaállítani, kitámasztani, törzsét megerősíteni a talajnál, de úgy tűnik, hogy teljesen elszáradt. Legközelebb ki is szedjük, mert a nemsokára kezdődő fűnyírós szezonnál már inkább csak útban lenne, mint hasznunkra. Nem is tervezek egyelőre a helyére semmit, ugyanis pont ott van, ahol sokkal inkább egy szőlőlugast szeretnék majd kialakítani garázsként az autónak.

Még 1-2 (konkrétan 3) kép a mai permetezésről, persze ma is otthon maradt a tükörreflexes gép... De sebaj, HTC és Huawei Power!

Révbe értünk!

 Nagy Arany, Nagy Öröm

Április 1-jén lezajlott a borversenyünk (és ez nem áprilisi tréfa!) , vagyis a 2011. évi Pécsi Borvidék és Baranya Megye Kistermelőinek Borversenyének eredményhirdetése az ANK Művelődési Ház színháztermében. A sok résztvevő mellett sok vendég és érdeklődő is jelen volt, gyakorlatilag megtelt a terem. Az eredményhirdetés és az Emléklapok, Oklevelek átadása után következett a legjobb (Arany- és Nagy Arany érmes) borok bemutatása, melyeket minden érdeklődő végigkóstolhatott. Az aranyérmes borok méltán nyerték el az arany színű kupát, az általam kóstolt borokat jómagam is hasonlóképpen minősítettem volna, mint a korábbi minősítőn résztvevő bírálók. 

A verseny rövid statisztikája a következő:

48 gazda 75 fehérbort, 37 gazda 64 rozé és vörösbort adott le. Összesen 139 bormintával neveztek a termelők. A borokat előzetesen 5 bírálóbizottság minősítette (16 fő).

Pavlekovics Ferenc atya szőlő- és bor áldása (rövid részlet)

A borverseny katalógusa letölthető INNEN, ez tartalmazza az összes leadott minta típusait, eredményét, pontszámait és természetesen a termelők nevét, a termőhely helyét és minden fontos információt.

Az ünnepségen két fotómasinával is jelen voltam, a két sorozat itt tekinthető meg:

- a Nagygéppel készült fotók itt (főleg közeli és portréképek),
- a Kisgéppel készültek pedig itt (nagyrészt távoli és "egyéb" képek).

Ezúton is gratulálok minden résztvevőnek, jövőre még sikeresebb versenyzést kívánok és ha Isten is úgy akarja, talán mi is benevezünk a borunkkal :). Idén a túl sok cukor miatt eleve elvetettük a nevezés gondolatát.