2011. május 30., hétfő

Nem lehet elég korán kezdeni

 Tamara lányunk szeptemberben fogja megkezdeni "tanulmányait" az óvodában, de úgy alakult, hogy értesítés hiányában lemaradtunk az (első) óvodai szülői értekezletről. Így hát felhívtak minket, hogy azért menjünk be valamikor megbeszélni a részleteket, meg hogy egy picit megnézzük az óvodát magát. Bementünk. Szóba került az is, hogy milyen jelet szeretnénk választani lányunknak. Az óvónő elénk dugott egy lapot, rajta kb. 25 kis jel rajzolva, de már csak 2-3db maradt név nélkül. Köztük volt a szőlő is, így hát nem is volt kérdés, hogy melyik mellett rakjuk le voksunkat. Persze, ez nem a mi jelünk lesz, hanem a kislányunké, ezért őt is megkérdeztük az óvodai terem (és új játékok) felfedezése közben, mielőtt beírtuk a nevét a jel mellé: "Tamara, jó lesz a szőlő jelként? - Apaaaaa, nézd van itt oroszlán és medve is!". Jött a válasz, így hamar eldőlt a kérdés...

A Tanyán minden megy a maga útján, permetezgetünk, gazolgatunk, fűnyírózgatunk, nincs nagyon miről írni, illetve, nem nagyon van időm mostanában tartalmas posztokat generálni, amit viszont sajnálok, de majd ha beindul a komoly szőlőmunka, pótolom. Szeretnék egy komolyabb leírást, elmélkedést írni majd ritkítás témájában, mert egyelőre úgy tűnik - szemben a tavalyi évvel -, hogy igen komoly hozamkorlátozásra lesz szükségünk idén. Eszméletlenül sok fürt-kezdemény van mindegyik vesszőn, ha így hagyjuk, félő, hogy nem fogják tudni kitermelni a tőkék a megfelelő tápanyagot mindenhová. Így majd egy megfelelő időben mindenképp alapos ritkítás, termésválogatás lesz, amitől előre félek. Valószínűleg majd már igen előrehaladott állapotban lévő, éredező fürdöket kell majd levagdosnunk. Előbb nem szeretném, mert bár minél előbb, annál jobb (jobban tudná a tőke ellátni a megmaradó vesszőket, fürtöket), de tavaly abba a hibába estem, hogy túl korán ritkítottam, és olyan vesszőket, fürt-kezdeményeket is eltávolítottam, amiket nem kellett volna. Ergo, olyanokat hagytam meg, amikből nem lett semmi, vagy majdnem semmi, olyanok pedig leestek, amikből talán lett volna valami.

2011. május 22., vasárnap

"Dörgik a felhők" - mondta Tamara lányom

Szombaton kisebb munkálatokat terveztünk, a vihar úgy 11 körül picit a házba szorított minket, így bentről néztük és hallgattuk az eseményeket. Dörgés, villámlás, kisebb jégeső: "Apa, apa! Dörgik a felhők! Félek!" - ezt hajtogatta a 3.5 éves Tamara lányom, aki igen megijedt az erőteljes dörgésektől. Meg kell vallanom, tényleg elég ijesztő volt, amikor tőlünk mindössze 1-200 méterre csaptak be a villámok. Ez volt 2-3 órán keresztül.


A telefonnal készített videó ugyan nem adja vissza, de azért elég komoly eső volt ez, egy kis jéggel fűszerezve.

Még a vihar és felhőszakadás előtt "beindítottuk" a baloldali ülepítő ciszternát, amit legutóbb kentem ki belül vízzáró esztrichel. Sajnos úgy tűnik, hogy felesleges munka és kidobott pénz volt az ablakon a megvett anyag, mert ahogy beleöntöttünk 4-5 vödör vizet, rögtön látszott a külső falán, hogy bizony engedi a vizet ugyanúgy kifele. Aztán amikor megjött a nagy eső, akkor bizony fogtuk a fejünket, mert majdnem félig megtelt a medence, nem tudta engedni kifele a cső a nagy mennyiségű vizet, mivel hamar elkoszolódtak az áteresztő lukak. Így tehát nem volt sikeres a medence felújítása. Kitaláltuk, hogy az lenne a legjobb, legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás, ha egy műanyag tartályt helyezünk bele a medencébe (mondjuk egy 600-1000L közti IBC-t), ami nagyjából akkora méretű (90x110cm).

Ezen kívül a támrendszerek huzalait feszítettük, illetve, a teraszt körbevevő rózsabokrok támrendszerének huzalait teljesen kicseréltük és egy új oszlopot is beraktunk az egyik elkorhadt helyére. A fenti videón még az eldőlt oszlop és meglazult huzalok láthatóak.

2011. május 14., szombat

Késő tavaszi, kora nyári tervek

RAMBÓ gazda blogját olvasgatom már napok óta, a régi bejegyzéseit, írásait csak most kezdtem el olvasni időhiány miatt. Most egy picit jobban ráérek, így belevetettem magamat az okosodásba, mert mindenképp úgy gondolom, hogy sok segítséget találok Nála, és más hasonló blogokban.

Ő nála láttam többször, hogy arról ír, hogy mik a tervei, mikor, mit kellene elvégeznie a közeljövőben.

Így most én is elgondolkodtam és csináltam egy amolyan "Tavaszi tennivalók" írást az elkövetkezendő 1-2 hónapra.

Az első és legfontosabb tennivaló a támrendszer rendbetétele lesz. Igen erőteljes romlás mutatkozott a huzalokban, kötelekben, és néhány faoszlop is megadta magát a szélnek, esőnek (3 sorunkban vannak még  faoszlopok, a többi lebetonozott vas). Így ezeket az oszlopokat újra lekell ásni, mert a fagy, csapadék ki-, illetve felmosta őket eredeti mélységükről. Ezután több sorban a drótokat is megkell húzni, mert teljesen  ellazultak, van, amelyik lelóg az alatta levő huzalig, vagy még lejjebb.

Ez utóbbit még mindenképp a szőlő jelenlegi fejlettségi állapotában volna célszerű elvégezni, amikor már kötözni kell, már a huzalok eredeti helyén volna jó megkötözni a vesszőket, illetve, ha nagyobb lesz a szőlő, nagyobb lesz az esélye annak is, hogy a huzalok "ráncigálása" miatt megsértjük a vesszőket.

Ezek után alapos talajmunkákat és gazirtást is kéne végezni, több tökét már igen erőteljesen benőtt a fű, gaz.
Nem ártana néhány sort felásni, megkapálni, amikre tavaly már nem jutott idő, vagy kedv, erő. De ez lehet, hogy őszre marad.

Ami még fontos lenne a közeljövőben, az a ház melletti baloldali elő-vízgyűjtő (ülepítő) ciszternánk  rendbetétele. Ennek alja több helyen megrepedt, így a víz elszivárog belőle, ami nem jó, mert a házat áztatja alulról. Ki is néztem a BauMaxban egy vízzáró esztrichet, amivel kb. 1cm vastagságban lekenve elvileg  megoldódna a probléma, illetve, még egy fóliát is tervezünk elhelyezni az alján, ami plusz védelmet nyújtana. Nem utolsó sorban azért is sürgős lenne az ülepítő rendbetétele, mert fogytán van a nagy gyűjtőnkben a víz (abba folyik bele ebből a repedt aljú ülepítőből a víz), így jó lenne, ha mielőbb üzembe tudnánk állítani ezt az ülepítőt is, mert jelenleg csak a másik, jobboldali működik, ezáltal a présház tetejének csak az egyik feléről tudjuk felfogni a vizet, tehát 50%-os az üzem.

Egyébként a ciszternánk nagy, tehát bőven betudná fogadni mindkét oldalról a vizet, az össz kapacitása nagyjából 15m3, most jó, ha van benne 3-4m3 víz. Van még egy nyílt vízgyűjtő árkunk a telek szélén, abban is lehet úgy 2-3m3, de azt rendszeresen csapolja valamelyik szomszéd (mivel az egyik fele túlnyúlik a telkünkön a kerítés alatt), így csak 3/4-ig van a vízszint. Viszont az viszonylag hamar megtelik, mert a földalatti csatornákon szépen odatalál a víz. De tervezzük, hogy a kerítésen kívüli részt betemetjük és inkább telken belül nagyobbítjuk és rakunk rá valami tetőt, hogy ne tudja a kedves szomszéd belógatni a "tóba" a csövét a kerítésen keresztül (mivel a mi telkünk van legmagasabban, nem is kell, hogy szivattyút rakjon valaki bele, elég a gravitáció, egy hosszú csővel simán lefolyatható a víz az alsóbb részekre, áram nélkül).

Ezeken kívül szeretnénk még megcsinálni a kocsibejárót, mert jelenleg a telekre nem tudunk beállni kocsival, mert a nagykapunál annyira megsűllyedt a talaj, hogy az autónk fennakad a kapu alján lévő  betondombocskán. Sikerült is egy ismerőstől 300x30x30cm méretű betonoszlopokat szereznünk, amiket lefektetve próbáljuk majd megoldani a talajkiegyenlítést, amiután már vígan betudunk majd gurulni az autónkkal.

Aztán lassan a szőlőmunka is beindul, most várjuk a virágzást, addig nem piszkáljuk, de utána már kisebb mértékű ritkítást és lassan lekötözést is kell végezni. Tegnap megcsináltam a permetezést, kapott a szőlő és a fák is Thiovit Jet-et, de az úgy félidőben elfogyott így másikat bontottam, aminek most nem jut eszembe a neve. Elvileg ugyanazt tudja, mint a Thiovit. Ezzel megvolt az idei 2. permetezés a lemosó után.

És egy másjellegű, de - számomra - jó hír: a 3 madárodúból egyben már biztosan vannak kismadarak, tegnap permetezés közbeni szünetben hallottam, hogy valahonnan éles csiripelés hallható. Közelebb mentem, és örömmel nyugtáztam, hogy az egyik általunk kihelyezett madárodúból jönnek a hangok. Sajnos kevés volt az idő, így nem tudtam komolyabb megfigyelést tartani, egyszer láttam csak nagyon gyorsan kirepülni az anyamadarat az odúból, de nem tudtam megállapítani, hogy milyen fajta lehet. De nagy valószínűséggel valamilyen cinke lehet, esetleg rozsdafarkú, bár annak nagyobb röpnyílású odú kellene, így nem valószínű.
Legközelebb remélem több időm lesz és megtudom figyelni.

2011. május 9., hétfő

Foghíjpótlás


Egyik villányi borász ismerősöm - akitől vörösbort szoktam vásárolni, mivel nekünk nincs saját - jelezte, hogy nagyobb volumenű ültetésbe kezdenek (3000 tő felett), én pedig jeleztem neki, hogy kapva kapnék a lehetőségen, és nagyon megköszönném, ha tudna számomra is szerezni ültethető, gyökeres dugványokat, elképesztő mennyiségben: mindössze 10db dugványra volt szükségünk, hogy a sorainkban keletkezett foghíjakat pótoljuk. Még maradt is 2db, amit már nem tudtunk nagy hirtelen hova ültetni, de a napokban még keresünk nekik helyet, ha bírják addig vízben. Sokat agyaltunk rajta, hogy milyen fajtákat telepítsünk, végül nagy vívódás és tanácsok elfogadása után hárslevelűre szavaztunk, ezt az ötletet a szőlész-borász beszerző barátom is nagyban támogatta, az olaszrizlinges ötletünk ellen pedig azonnal fellépett, mondván, hogy ne telepítsünk "értéktelen tömegbort" adó fajtát. Én azért szeretem az olaszt, de talán tényleg jobb választás a hárs. A dugványok egyébként Villánykövesdről származnak, ha minden igaz.


Meg kell mondanom őszintén, és ezzel némiképp lejáratom magamat, de iszonyatos munka volt a 8db gödör kiásása :) A földünk, mint a kő, gyakorlatilag az ásóval nem ásni, hanem pattintgatni tudtam csak a talajt fél ásónyom mélységtől lefele. Nagy lyukakat ástunk, éppen a kőkemény föld miatt, hogy a fiatal, friss dugványok gyökereinek ne rögtön a kővel kelljen megbirkózniuk. Ezért kb. 40x40cm kerületű és 60-70cm mély lukakat ástunk, vagyis pattintottunk :). A gödör aljára nagy mennyiségű trágya került, mivel a talaj sok-sok éve nem volt trágyázva, aztán arra földréteg, majd ismét egy kis trágya, föld, trágya, stb, aztán a tetejére állítva a dugvány. Jól be lett iszapolva az egész, a föld keménységét jelzi, hogy az üres, tisztára kikapart gödörbe beleöntött 15L víz fél óra múlva gyakorlatilag semmit sem szívódott fel! Ugyan ott volt a teteje, mint amikor beleöntöttem. Valószínűleg a technikám nem eléggé kiforrott még, illetve, jobb célszerszámokkal bizonyára gyorsabban ment volna a "kővágás". Lehet, hogy az elődeinktől kellett volna leckét vennem, akikről a falu neve a Kővágószőlőst kapta :)


Az ültetés kellékei:
- ásó,
- kapa,
- nagyharang helyett öntözőkanna,
- a dugványok vödörben,
- jelölőlécek, hogy az első fűnyíráskor ne taroljuk le őket,
- trágya, talicska.
És egy nagy adag kedv és erő, ami a negyedik-ötödik gödör után kezdett picit lankadni.

Konklúzió és tapasztalat az ültetéssel kapcsolatban: nagyobb mennyiség esetén (50db felett) biztos, hogy valami félig gépiesített megoldást kell majd találnunk, ha egyszer teljes sor ültetésre adnánk a fejünket. Ezen a talajon egyszerűen lehetetlen emberi, kézi erővel megfelelő méretű lukakat ásni. Nincs kizárva, hogy a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás az lenne, ha felbérelnénk egy munkást, aki jönne valami kis kanalas géppel és szép hosszú árkot húzva kitermelné a földet.


Az egyik alany így "végezte", ez a kis hordó a reményekkel ellentétben bor tárolásra nem lett alkalmas, ezért virágdézsának raktam eleve félre, de úgy gondoltam, próbáljunk meg benne szőlőt, ha már úgy is van dugványunk éppen és még így is maradt 2db, aminek még nem találtunk biztos helyet.

Az ültetés napján készített sorozat megtekinthető ITT.

2011. május 5., csütörtök

2008-as természetfotók

Szerettünk volna néhány papírképet készíteni családi fotókból, ezért előszedtem a fotóinkat tartalmazó DVD-inket. Az egyik lemezen találtam az alábbi természetfotókat, melyek természetesen a Tanyán készültek, 2008-ban.

Íme.