Első megelőző permetezés

Persze, azért mi nem repülővel nyomtuk.

Szerdán megvolt az első, már "komolyabb" permetezés. Egyelőre csak Thiovit Jet-et és egy kis peronoszpóra elleni szert kapott a szőlő, egész kevés mennyiségben.

Először gondban voltam és gondolkodtam, hogy mikor permetezzek, várjak e még vele, de úgy döntöttem, hogy nem várok tovább. A dilemmát az okozta, hogy mivel totál vegyes az ültetvényünk, így vannak tőkék, amiken már beindultak a hajtások és elérték a pár centis nagyságot (3-8cm között kb.), de van sok, ami még nem, vagy éppen hogy elkezdett kihajtani.

Mivel még picikék a hajtások, gyorsan ment a munka és kevés szer fogyott, konkrétan 15L víz fogyott csak el és az új 5L-es permetezőmmel csináltam, ami ugyan kicsi, de ilyenkor még ez a legkényelmesebb.

Ezen kívül még a héten elvégeztünk 1-2 dolgot, kapálgattam a tőkék környékét, illetve a gazt irtottam (természetesen csak kézi erővel) a tőkék körül. Gyötrelmes és néha már fárasztó munka, de gyomirtót semmiképp nem kívánok használni.

Felkészülés a palackozásra

Megtettük az első lépést, beszereztük a 2-3 hét múlva esedékes palackozáshoz az üvegeket. A fenti kép illusztrálja a valós helyzetet: az idei palackozásunk is úgy fog zajlani, hogy "nem lesz két egyforma palack". Ugyanis az újrafelhasználás jegyében most is használt üvegeket fogunk megtölteni. Ez így még mindig olcsóbb, mint a 80 Ft / db áron beszerezhető új, legolcsóbb palack.

Ehelyett 25 Ft / db áron vettünk ugyan használt, de kimosott, címke mentes üvegeket, nagyjából 200 db-ot, igaz, ebből csak max. 150db fog megtelni. De jó, ha van tartalék.

A palackokat autóval vittük a Tanyára, simán felpakolva a csomagtartóban, volt is csörgés rendesen útközben.

Az üvegpakolás jó móka, a gyerekek (Máté 2, Tamara 5) is nagy kedvvel és lendülettel segítettek a talicskába pakolni.

Épp egy talicskányi gyerekünk van.

Nagyon élvezték a dolgot, amikor kiürült

a talicska a pincében (oda pakoltuk be az üvegeket),

visszafele velük telt meg. Volt is kacagás a hepe-hupás úton.

A palackozás tehát 2-3 hét múlva esedékes, max. 1 hónap, attól függően, hogy mikor megy végre 10 fok fölé a hőmérséklet a pincében, ami segítene abban, hogy kicsapódjon a borban az, aminek 10 fok felett ki kell csapódnia, hogy ne a palackban menjen végbe ez a folyamat. Reméljük nem tart még sokáig a melegedési folyamat, most már minden nap sok/árt a bornak a másodtöltésű hordóban. Jobb lenne már üvegben tudni a borunkat, mert most épp olyan állagú és (fa) aromás, ami még pont kellemes, de erősebb fa íz már nem kéne bele.

Borászati tervek 2012-re

Arról már írtam tavaly év vége felé, hogy milyen terveink vannak a kert és a ház körül, ami nem szőlészeti-borászati jellegű.

Most viszont megpróbálom azokat a gondolatokat összeszedni, amik a borkészítést illetik.

Ha a Jó Isten is úgy akarja, akkor 2012 a kísérletezgetés éve lesz, ami a borkészítést illeti. Már amennyiben lesz egyáltalán egy fürt szőlőnk is, de legyünk optimisták, lesz. Reméljük. Ha igen, akkor a második fontos tényező a mennyiség. Elkészítettem a tőkeleltárunkat, aszerint 260 termő tőkénk van jelenleg, ami azt jelenti, hogy ha meg van a tőkénkénti 1kg termés, akkor 260kg szőlőből gazdálkodhatunk. Ez persze minimális terhelés és maximális hozamkorlátozás esetén lenne, azért több kell, hogy legyen a tőkénkénti mennyiség (1.5-2 kg), de az elmúlt néhány év tapasztalata az, hogy sok tőkénk nem hozott egy grammnyi termést sem, sőt, 2011-ben voltak tőkék, amik még hajtást sem nagyon. Ezeket idén is figyeljük, ha nem teremnek jól, akkor fejsze. De ez más téma.

Így tehát maradjunk az 1kg / tőke termésnél, aminek már nagyon nagyon tudnék örülni.

Ez azt jelenti, hogy átlagos, mondjuk úgy "normális" préselés esetén 180-185L must, abból a "seprőtlenítés" és egyebek után 170-175L kész bor lehet.

Ha "csak" ennyi szőlőnk, ill. előreláthatólag csak ennyi borunk lesz, akkor nagyon nincs mit kísérletezgetni, ez - bár a tavalyinál több, de - nem egy nagy mennyiség. Ha viszont ettől "sokkal" több sikeredne, 200-250L között, vagy több, akkor mindenképp tervezek egy kisebb játszadozást, próbálkozást.

Mégpedig azzal, hogy megpróbálkozok majd többféleképpen a must kezelésével.

A termés nagy részét a szokásos módon kezeljük majd: szüret, darálás, héjon áztatás 2-4 órát, könnyed, kíméletes préselés, hordóba juttatás.

A megmaradó kisebb mennyiséggel pedig játszok: hosszabban szeretném héjon áztatni. Ugyanis nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a különbség, lesz e jobb aroma és illat kinyerés, vagy sem.

Azzal is szeretnék kísérletezni, hogy a must egy részét tovább hagyom seprőn, mint ahogy szoktuk. Szeretném megtalálni azt az optimális állagot, aroma és ízvilágot, amit kilehet hozni maximálisan a mi kicsiny, vegyes ültetvényünkből.

Ehhez persze kell először is egy jó évjárat, megfelelő időjárás, egy jól eltalált szüret. Ez utóbbi megint csak érdekes. Ha lenne jobban időm, lehetőségem, akkor még a szürettel is játszanék, de nincs is kizárva, hogy nem lesz azzal is egy kis mókázás: jó lenne, ha 1-2 sort később tudnék szüretelni.

Egyik pellérdi szőlősgazda pincéjében ért egy igen nagy meglepetés, amikor az ő borát, borait kóstoltuk. Ugyanarról az ültetvényről, ugyanaz a fajta két hordóban teljesen mást mutatott: az egyik tételt ugyanis 2 héttel később szüretelte, a feldolgozás viszont már ugyan az volt, mint az első szüretből nyert bor esetén.

A később szüretelt bor sokkal élénkebb, fiatalosabb, "pezsgősebb" lett és valahogy jobb volt inni. Nem utolsósorban a helyi borversenyen is jobban szerepelt.

Ami még felmerült bennem, de ez már igen mikroszkopikus dolog, hogy néhány liter erejéig megpróbálok "fajtabort" készíteni. Tehát, néhány - ránézésre - azonos fajtájú szőlőt szeretnék teljesen külön szüretelni, külön áztatni majd préselni és abból (5-10L-ről beszélünk) bort készíteni. Ez persze nehéz dolog, mármint a "jó" fajtát kiválasztani. Ugyanis ami szőlőként finom és kellemes ízű, abból egyáltalán nem biztos, hogy jó bor készül. De azt hiszem tudom, hogy melyik szőlőt kell majd választanom, amiből jó bor lenne külön.

És még nincs vége a kísérlet terveknek: szeretnék a feleségemnek is bort készíteni, külön, csak neki. Ő egyedül az édes bort hajlandó meginni. Ezért arra gondoltam, hogy neki pedig kiválasztom a legédesebb, legillatosabb fajtát és szintén teljesen külön kezelve (nem spórolva a cukorral) készül majd néhány literben a "Feleség bora".

Idén tervezek kapásbort (csiger, lőre, törkölybor, stb) is készíteni, mivel van bőven hordónk, van, ami már évek óta üresen áll, legyen már benne "valami". Meg aztán meleg nyári napokon, jól behűtve, egy kis szódával nem is olyan rossz az, a maga savanykás, gyenge alkoholfokával. Versenyre persze nem kell vinni.

Hát, ezek a tervek, ehhez képest majd meglátjuk, mi sikerül. Akkor sem leszek szomorú, ha "csak" a szokásos egyfajta vegyes fehérünk sikerül...

Várok ötleteket, véleményeket, saját beszámolókat hasonló kísérletező és már tapasztaltabb olvasóimtól, szóval, akinek van saját sztorija ebben a témában (kis mennyiségben próbálkozás), ne tartsa magában!

Bacchus Borverseny - 3. rész

Az első részben beszámoltam a borok leadásáról, a másodikban a borbírálat napjáról, most pedig a Bacchus Borverseny harmadik részében az ünnepélyes eredményhirdetésről írok, mely múlthét pénteken (április 13-án) zajlott az ANK Művelődési Ház színháztermében.

A versenyt az ANK Bacchus Borklubja szervezi, amely egyben Pécs Város és Környéke 43. és a 27. Kertvárosi Borverseny.

A versenyre 90 gazda nevezett, összesen 215 bormintával. Ebből 125 fehérbor és 90 vörös, illetve rozébor volt.

Az oklevelek, emléklapok, kupák és ajándékok átadása a nem kevés nevező és bor miatt igen hosszúra nyúlott, amit persze sikerként kell elkönyvelnünk.

Én is neveztem a borunkkal, a 2010-es "Szerkő Cuvée" vegyes fehérünkkel, mely bronzérmes lett. Ez az eredmény számomra teljesen elfogadható és úgy gondolom, hogy reális is, nem vártam többet tőle, sőt.

Az első oklevél, "természetesen" kikerült
a présház falára :)

Minden bor kapott egy rövid szöveges értékelést a bírálóbizottság tagjaitól, az enyém a következőket: "Színében pirkadtság van. Fás illat, de oxidáció is + cukor!".

Ez volt a véleménye a bírálóbizottságnak, akik az én boromat kóstolták, bírálták. Úgy gondolom, hogy teljesen rendben van, nem lőttek nagyon mellé. A fás illat ugye "köszönhető" az új tölgyfahordónak, amiben majd' egy évig érlelődött a bor (ez túl sok volt), és sajnos a palackozás előtt egy rövid ideig kissé darabon is volt, ami a színproblémát okozhatta. 

Jövőre a 2011-es vegyesünket ismét szeretném megmérettetni, illetve, ha lesz 2012-ben értékelhető borunk és addigra "összeáll", akkor egyúttal azt is. Nyilván való, hogy a legizgalmasabb dolog az lehet, amikor valaki ugyanarról az ültetvényről, ugyanolyan bort ad le, de más-más évjáratúakat.

Aminek külön örültem, az az, hogy a szervezők random kiválasztottak a 215 palackból néhányat (10-12db), amiket kiraktak az asztalra a Nagyérdemű és nagyszámú közönség elé, és melyeket Pavlekovics Ferenc atya, a Szent Erzsébet templom plébánosa megáldott. Az enyém is kikerült, utólag rájöttem, hogy próbáltak olyanokat választani, amiken viszonylag szép címkék vannak, így talán megérte még is csak felcímkéznem a bírálathoz leadott 2 palack boromat :)

Ott virított elöl a "Szerkő Cuvée". Jövőre a 2011-es
borunk "Kettőhatvan" elnevezéssel fog indulni.

Az ünnepségen készült teljes fotósorozatom megtekinthető ITT!

Egy kis áskálás

Kiugrottunk tegnap (vasárnap) egy kis kapirgálásra, na meg már a gyerekekre is ráfért egy kis önfeledt rohangálás, kiabálás, amit a panelban kevésbé tudnak csinálni a szomszédok miatt. Ott csak az állandó csitítgatás, fegyelmezés megy egész nap ("hagyd abba! ne kiabálj! ne ugrálj"...), így ilyenkor, kint a kertben egy kicsit mi is pihenhetünk, még akkor is, ha olyan "kemény" munkáról van szó, mint az ásás, kapálás.

Nagyon ráfért már a sorokra egy kis ásás. Tavaly utoljára ugyan ilyenkor volt felásva a tőkék környéke, ősszel sajnos elmaradt, így sok helyen már teljesen benőtte a fű a tőkéket, így el kellett kezdeni már nagyon az ásást.

Meglepetésemre elég puha, porhanyós volt a föld, így könnyen ment, alig 1 óra alatt fel is ástam egy kemény sort. Már csak 8 van hátra... na jó, nem, egy másikat már múltkor felástam, a feleségem pedig tegnap mellettem egy felet (neki volt más dolga is), úgyhogy már csak 6 és fél sor vár ránk.

Íme a remekmű. Legközelebb még picit el kell simítani, de addig is, az eső picit ellazítja.

Így frissen, mint a csokoládé. A sorközökben idén is

marad a fű, az nem lesz felásva, csak így, a tőkék

mentén egy 3-5 ásónyom szélességben. Régen,

még Nagyapámék idejében a fű helyett mind a

9 sorban veteményes volt, gyönyörű zöldségekkel.

Erre nekünk nincs lehetőségünk, ahhoz sűrűbben

ki kellene járni és főleg sokkal több munka lenne.

Nem éri meg.

Tamara lányom is segített, a tavalyi

paradicsomültetvényben engedtük,

hogy kapirgáljon egy kicsit.

Sok vessző már ekkora, vagy már nagyobb hajtásokat is hozott.

Ez itt éppen picit rémisztő, ugye nem lisztharmat az a fonákos izé?!
Megvárom, míg 4-5 levél lesz a hajtásokon és megy is rögtön
a Thiovit Jet!

Új ruházat, új címke

Ahogyan azt a már az esetleges visszatérő olvasók láthatják, jelentősen megváltozott a blogom külalakja. Már vagy' egy éve elkészítettem a fenti kis fejléc képet, de idő- és egyéb hiány miatt nem tudtam lecserélni. Az előző színvilágba viszont rettenetesen nem illett bele ez a fejléc, ezért úgy döntöttem, hogy teljesen átalakítom a kinézetet. Azt hiszem, így egy picit letisztultabb, kellemesebb összképe lett az oldalnak.

Ha már a dizájn változott itt az oldalon, akkor gondoltam, itt az ideje, hogy új címkét is készítsek a leendő 2011-es borunknak, amely jelenleg még hordóban pihen, vagyis érlelődik, várhatóan és reményeim szerint max. 1 hónapon belül lepalackozásra kerülhet. Ideje lenne már igazából a palackozásnak, ugyanis a 2010-es borunk - akkor még teljesen friss, elsőhasználatú volt a hordó - erősen fás, kesernyés lett, félő, hogy a mostani borunkra is túlzottan ráül ez az aroma.

Visszatérve a címkéhez: egyelőre ez még csak amolyan "beta" terv, valószínűleg nem is lesz végleges, de lehet, hogy igen. A fejlécet a címkénél is felhasználtam, csak ott alulra került:

Virtuálisan felragacsolva az üvegre.

A feleségem rögtön azt kérdezte, hogy "kicsim, mi a fene az a kettőhatvan?". Nem, nem ennyiért adnám literjét, ha árulnám :) Az elnevezés arra utal, hogy nagyjából 260db tőkénk van jelenleg, ami termő és amiből a bor készült, és szoktam volt mondani viccesen, hogy ezek a tőkék mind-mind más fajták, így kis túlzással 260 féle szőlőből készült. Persze, ez nem teljesen igaz, a valóságban nagyjából csak húszféle szőlőnk lehet :)

NAGYON NAGYON fontos kiemelnem, hogy a fejléc kép ötlete nem teljesen a saját fejem szüleménye, az alap ötletet és főleg ihletet az általam egyik kedvelt boros blog, a Derékhegy adta. Próbáltam persze minél kevésbé leutánozni, de tényleg tetszett nagyon az ő dizájnjuk.

Pécsi Kisbirtokosok

Nemrégiben megírtam, hogy az egyik bormagazinban meg fog jelenni két pécsi "hobbiborászról" egy cikk, és hogy, hogy nem, az egyikük éppen én vagyok.

Az újság már az "újságárusoknál" (éttermekben, bor szaküzletekben, szállodákban, stb) már beszerezhető, így közzé teszem a teljes cikket és néhány fotót.

Ezt írta tehát rólunk Keresztény Ákos, a Pécsi Borozó újságírója:

Pécsi kisbirtokosok

Almási Józsefnél és Szabó Csabánál jártunk

Rejtett értékek persze minden borvidéken találhatóak, de a Pécsi borvidék két egészen kivételes kisbirtokossal rendelkezik. Egyikük a nyugdíj unalmát elűzendő vett magának területet és azt telepítette be. Az elmúlt években sorra nyeri a különböző helyi borversenyeket. Másikuk munka és család mellett gondozza a nagyapai örökséget, ráadásul minderről még egy blogot is vezet. Két pécsi kisbirtokoshoz látogattunk el.

Almási József és Szabó Csaba nem meglepő módon ismerik egymást. A közös pont a Nevelési Központ Bacchus Borklubja, ahol a fiatal borászok és tapasztaltabb társaik együtt vitathatják meg ügyes-bajos dolgaikat és adhatnak tanácsot egymásnak. Nem utolsósorban itt kóstolhatják meg egymás borait, véleményezhetik azokat, és szélesíthetik a látókörüket. Almási József úgy került a mi látókörünkbe, hogy a főszerkesztőnk egy borversenyen, a mediterrán borok választásán pont az ő borát szúrta ki magának. Ettől kezdve különös figyelmet szenteltünk az uránbányászból lett szőlőtulajdonos, amatőr borászra. Szabó Csaba pedig a blogjával hívta fel magára a figyelmet, ahol a CsabaTanya minden történését végigkövetheti az olvasó a metszéstől, a szüreten át, egészen a palackozásig. Mindketten amatőrök és ezt hangsúlyozzák is. Ez tulajdonképpen egy hobbi, melyet mindkét férfi autodidakta módon tanult és tanul még a mai napig is.

Balra a CsabaTanyán, jobbra Józsefnél Pellérden

Almási József 2000-ben döntött úgy, hogy a nyugdíjjal jött rengeteg szabadidőt valamivel ki kell tölteni: Akkor vettem egy kis területet Pellérden és szép lassan elkezdtem a saját képemre formálni. A terület nagy része gyümölcsös, de a 140 tő szőlőt én telepítettem. – meséli József, aki hozzáteszi: Ennek egy kis része csemegeszőlő, a többi pedig chardonnay és sauvignon blanc. – Ezek azok a fajták melyek meghozták számára az ismertséget a pécsi borisszák körében. A boraival ugyanis állandó szereplője a helyi versenyeknek és általában siker koronázza a beküldött borokat.

Szabó Csaba nagyapai örökséget vett át akkor, amikor belevágott a gazdálkodásba. Nagyapjáé volt eredetileg a terület Kővágószőlősön, melyet néhány éve Csaba kezdett gondozni a nagypapa romló egészségi állapota miatt: Eléggé legyengült és már nem tudott kijönni és gondozni a területet. Én már korábban is igyekeztem neki sokat segíteni, de onnantól már csak én és a családom jártunk ki. – emlékszik vissza Csaba, és hozzáteszi: Teljesen amatőrként vetettem bele magam, persze a papa sok mindent megmutatott, de mindig tanulok, folyamatosan. A terület is elég érdekes, hiszen rengeteg még számomra is ismeretlen fajta van rajta, viszont egy családos ember, aki panelben lakik, nem is kívánhatna többet. A gyerekek imádják a szabad levegőt, én pedig egyre jobban szeretek a szőlővel dolgozni.

Az mindkettőjükre igaz, hogy a saját erejükből igyekeznek elsajátítani a szakma rejtelmeit. Ez persze azt is jelenti, hogy sokszor a saját kárukon kell megtapasztalniuk egy-egy rossz tanács, vagy rossz döntés eredményét. Csaba főleg az internetről, borklubokból szerzi ismereteit, József könyvek és a városban fellelhető képzések segítségével képezi magát. – Nálam például nagy gondot okozott, hogy eldöntsem, kinek higgyek. Az egyik forrás azt állította, hogy cukorra kell szüretelni, a másik, hogy savra. Mindkettőt megpróbáltam, de valahogy egyik sem volt az igazi. – meséli Csaba nevetve. A beszélgetés közben rendre meg-megállunk, hiszen a két férfi hatalmas szakmai kíváncsisággal bír, így sorjáznak a kérdések és pillanatok alatt szakmázásba vált a beszélgetés.

A két kisbirtokos területe is sok mindent elárul a gazdájukról. Mindkét terület szépen gondozott, látszik, hogy jó kezekben vannak itt a növények és főképp a szőlő. József saját maga emelte a présházat, valamint a hozzá tartozó kis pincét: - Ez bőven elég nekünk, nincs nagy hely, de minden pont jól elfér. – mutatja meg József a birtokot. Kővágószőlősön sem más a helyzet. Bár a szomszédok elég hanyagul kezelik a területüket, Csabánál minden szép rendben van: Most épp átalakítunk. A présház már megvolt, de most szeretnénk nyárra lakhatóvá tenni a padlást és akkor akár éjszakára is kinn lehetne maradni itt a gyerekekkel. – vezet körbe Csaba a szőlőben. A kérdés persze adja magát, hogy a két most már borász mindig is szerette-e a bort vagy csak miután tudatosan kezdtek szőlővel foglalkozni.

- Én főleg sört ittam azelőtt, de most már szinte csak a nagy nyári melegben kerül elő egy-egy korsó. Sőt mostanában rendszeresen kóstolgatom otthon a saját boraimat. A borklubban pedig szélesítem a látókörömet a többiek boraival és más pincészetek boraival is. – mondja József, de Csaba is a szőlő után kezdett el érdeklődni a bor iránt: Én sem igazán fogyasztottam bort, de még alkoholt se. A feleségem egyébként Villányban végezte el a borász iskolát, de őt ez egyáltalán nem érdekli és nem is hajlandó vele foglalkozni. Eltűri, hogy elég sok időmet elveszi, de nem folyik bele a folyamatokba.

A borokat kóstolva érződik mindegyiken a törődés és az odafigyelés. Nincsenek különösebb vegyszerek. Józsefnél a fiatal egészséges tőkék, nagyjából korlátozzák magukat és szinte minden évben hozzák is az elvárt minőséget. Csaba esetében a számos fajta nehezíti a dolgot, de tervezik a terület átállítását kevesebb fajtára és a hiányzó tőkéket is pótolni szeretnék. A CsabaTanya még az út elején jár, de jó irányba halad. Almási József pedig már egy jól ismert recept alapján halad előre és a tizenkét év alatt összeszedett tudását adja bele a boraiba. A kérdésre, hogy ha bárhol lehetne szőlőterületük mit választanának, szinte egyszerre mondják, hogy Szekszárd. 

Írta: Keresztény Ákos, fotók: Csortos Szabolcs, Pécsi Borozó

---

Az újságban lévő cikk beszkennelve:

A terepszemle alkalmával készült fotókból néhány megtekinthető itt.