A bejegyzés címe egyfajta rekordot jelöl: ennyit töltöttünk most a hétvégén a Tanyán. Pénteken költöztünk ki, és ma (hétfőn) jöttünk haza. Feleségemmel és két gyermekünkkel próbáltuk meg kint elviselni a hőségriadós napokat, na meg egymást. Nagyjából sikerült is, bár izzadtunk rendesen (meg két kisgyerekkel a veszekedések sem kerülhetőek el). De azért még is csak jobb volt, mint ha a panelba lettünk volna bezárva. A hatalmas tölgyfánk alatt volt azért árnyék, no meg a levegő is járt odafent. És persze a napi 3-5szöri kinti zuhanyzás is segített. Igaz, hogy gyakorlatilag forróra izzott a víz a kinti zuhany tartályában, de utána sokkal elviselhetőbbnek tűnt a levegő hőmérséklete. Egy biztos, ha jéghideg vízzel zuhanyoztunk volna, utána rosszabb lett volna. Sajnos ez a nagy meleg semminek sem kedvez, a gyümölcsfák igen csak kezdenek száradni, fű, mint olyan, pedig már nincs is, csak úgy ropog a talaj, amikor a "füvön" járunk. Teljesen ki van égve mindenhol, zöld fűszálat szinte nem is lehet már találni. Persze, így kevesebbet is kell füvet nyírni, de inkább kéne, mert így kezd nagyon ronda lenni. A szőlőnek is jól esne már egy kis eső. Persze, minden este meglocsoltam, amennyire tudtam, de az nem sokat ér.
Mivel nagyon semmit sem lehet ilyen időben dolgozni kint, így a szerszámos bódéban egész más jellegű munkát találtam. Volt egy halom fenyőlécem, ami eredetileg ágylécnek készült, egy franciaágy alján volt. Mivel az ágy már kihalt alóla, így gondoltam más felhasználási lehetőséget találok a léceknek, lett belőle ez a pad:
Nem túl szép, de legalább instabil!
Majd még 1-2 facsavarral meg kell erősíteni, mert jelenleg mindenhol csak szögelve van, amiről ugye tudott tény, hogy befele ugyan könnyen megy... de bizony kifele is! Szóval, egy erőteljesebb lehuppanás esetén a szögek kicsúszkálnak. Majd facsavar, vagy egyéb erősítés segít a dolgon. Persze, akkor sem kell ráugrani, elég vékony anyag ez. De arra azért mindenképp jó, hogy akárhová lerakva lelehet rá ücsörögni, mert amúgy nagyon könnyű, még a sorok közé is cipelhetem, ha ott támadna leülhetnékem.
Legutóbbi bejegyzésemben is volt már szó a lécekről, akkor a mosogatótálca lábazatánál lett hasznosítva a maradék. Vagy inkább úgy mondanám, hogy az onnan maradt anyagból készült a pad :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése