Villány közelsége ajándék

(c) europa.eu

Már többször megtapasztaltam, hogy Villány közelsége (35km) igazi ajándék számomra. Egyrészt, szeretem a tájat, a környéket, mint természeti értéket, de persze elsősorban a bor az, ami miatt örülök annak, hogy gyakorlatilag bármikor eltudunk (kis családommal) jutni Magyarország Első Borútjának központjába. Ennek köszönhetően már többször vásároltam borokat közvetlenül a pincészeteknél, volt, amikor a "főborász" adta át a  kiválasztott palackokat. Legutóbb Maul Zsolt tette ezt (már másodszorra), illetve a Szende Pincénél is hasonló kellemes élményben volt részem nem is olyan régen. A viszonylagos közelség mellett még az is Villány mellett szól, hogy tulajdonképpen ha akarjuk, ha nem (persze inkább akarjuk :-) ), amúgy is sokszor megyünk keresztül a borfalu(ko)n, ahogyan nemrég írtam, feleségem szülei egy Beremend melletti kis faluban élnek. Így tehát általában havonta minimum egyszer mindenképp elhaladunk a Borút bizonyos részén, részein. Boron kívül, de borászattal kapcsolatban a másik lényeges dolog, ami miatt örülök a közelségnek, az az, hogy több ismerős, rokon borászként tanul a villányi Teleki Zsigmond nevét viselő Szakképző Iskolában. Ugyanakkor úgy alakult nemrég, hogy egyik közeli rokonom kényszerűségből abba kellett, hogy hagyja tanulmányait. 

(c) geretamas.hu

Nekem ebből annyi hasznom lett, hogy az iskolai tankönyvét, amit rövid ideig kölcsönkértem tanulmányozásra, megtarthattam, mivel a fiatal lány elmondása szerint már nem szeretne foglalkozni a dologgal. Igen, sajnos ugyanakkor szintén rokonságban több ilyen szerencsétlen helyzettel is találkoztam, amikor valaki nem a szőlészet, borászat igazi szeretete miatt, hanem "csak úgy" ment a fenti iskolába és szakra. Akár szülői erőltetésre, akár azért, mert nincs más vállalható lehetőség a közelben, akár egyéb okok miatt. Tehát, most egy újabb, másfajta szakkönyv került hozzám, amiből tudok tanulgatni, fejlődni, mint amilyenekkel eddig találkoztam. A tankönyvekkel kapcsolatban mindig fenntartásaim vannak (talán iskolai élmények, emlékek miatt...?!), de rá kell jönnöm, hogy ez esetben egyáltalán nem baj, sőt előny a szájbarágós, sokszor "gyerekes" megfogalmazás, mert nincs benne semmi felesleges, ugyanakkor sok dolgot olyan oldalról is körbejár részletesebben, amiről még nagyobb szakkönyvek sem tesznek említést. Így most ezt a könyvet olvasgatom, bővítem "tudásomat".

A csarnótai "CsabaTanya"

A másik dolog, amiről most írni akartam és amiről eddig még nem írtam, az az, hogy szintén a villányi borút közelségében van egy másik telkünk is. Ez a telek jóvan nagyobb, mint a CsabaTanya, ami nincs 0.2 hektár se. Ez a terület a csarnótai szőlőhegyen található, a Kopasz-hegyen, illetve annak lábánál. A mérete jóval meghaladja Csabáét: nagyjából 1 hektáros lehet. Jelenleg, sőt már vagy 20 éve nincs művelve, hacsak nem annyira, hogy néhány éve ismerős szántóföldként használta (de már ez is jó 10 éve volt). De szőlőt nem látott 25-30 éve már, az biztos. Sajnos. Ugyanakkor nem baj az, ha van az embernek egy ilyen telke egy ilyen helyen, nem lehet tudni, hogy mit hoz a sors és az idő. Mert nem titkolt vágyam, hogy majd egyszer (talán HA megöregszem) szeretnék majd itt is szőlővel foglalkozni, ez még is csak más vidék és klíma, mint a Mecsekben. De itt mindent a 0-ról kellene kezdeni: se pince, se présház, se támrendszer, se semmi, csak méteres gaz. Na jó, egy kis pince van, de már bedőlő félben. Így tehát szabadidőn kívül nem kevés pénz is kellene a megmentéséhez, illetve felélesztéséhez. Így tehát ez a projekt egyelőre (úgy pár évtizedre) csak álom marad és max. a tervasztalnál fog megvalósulni, ahogyan valósult is meg 2-3 évvel ezelőtt, amikor még a CsabaTanyát nem úgy és nem mi műveltük elsősorban, ahogyan az most van. Akkor még úgy volt, hogy ezt a területet kezdjük el művelni, ám akkor még szőlőben nem goldolkodtam, csak amolyan háztáji konyha- és pihenőkertet álmodtuk meg feleségemmel, hogy legyen hova menekülni a betondzsungelből. Egyébként ez a telek sincs sokkal messzeb, mint a szőlősi kertünk, ami háztól házig 14km-re van. Ez a csarnótai telek is csak 18km-re van. Egy dolgot esetleg eltudok képzelni, amit még megöregedés előtt meg tudnék valósítani, ha Isten is úgy akarja: egy kisebb területet előkészíttetve, néhány tőkét kinevelve talán tudnék olyan - elsősorban vörös borszőlő - fajtákat művelni, amik Kővágószőlősön sem a klíma, sem a helyhiány miatt nem tudnának meglenni. Így helyben nem lenne szőlő feldolgozás és borkészítés, csak szőlőművelés. A szőlőt leszüretelve viszont szőlősön már feldolgozható lenne a termés, mert hordókapacitás az lenne, illetve már most is van. Persze, nem az egész terület művelésére gondolok itt, hanem - ahogyan fentebb írtam - csak egy picike, apró részt kiválasztva, nagyon egyszerű módon menne a művelés, amolyan "vagy lesz belőle valami, vagy nem" alapon, olyan mennyiségben, hogy kb. 100L bor legyen belőle. De azt hiszem, ez sem fog nagyon megvalósulni, mert két helyre járkálni már sok volna, legalábbis jelenleg. Esetleg csak akkor, ha rábízva a természetre a legalapvetőbb műveleteken kívül nem történne semmi munka (csak metszés, gyomírtás néha). De ennek esetlegessége és bizonytalansága miatt sokkal ésszerübb és okosabb döntés, ha az ember megvásárolja azt a 100L-nyi bort adó szőlőt valamelyik megbízható villányi termelőnél. Így ez a dolog marad az álmok világában! Álmodni talán szabad :)