Fakitermelés és egyebek

Megfogadtam, hogy ha egyszer nyerek a lottón (ja, ahhoz kéne venni szelvényt is? Sohasem lottóztam még :>), akkor veszek egy 4x4 terepjárót, vagy valamit, ami megboldogul az eszeveszett fakitermelés általi szétcseszett földúttal. Ilyenkor tavasszal mindig ez a gond, de ennyire durván még sohasem tették tönkre az utunkat, mivel eddig ezen a részen nem termelték ki az akácost :( Hogy legális, vagy illegális a kitermelés, az most teljesen mellékes, nekem az a gondom vele, hogy nem tudok autóval 500m-nél közelebb állni a kapuhoz.

Itt nyáron még szép zöld fű volt mindenhol,

amit szépen karbantartottunk fűnyírással. Most

küzdhetünk a rendbetétellel... sokáig ronda látványt

fog nyújtani ez a szakasz.

Gyakorlatilag megközelíthetetlen a Tanya a megszokott úton, most sokkal kijjebb tudok csak megállni és onnan gyalogolni. Ez persze nem mindig gond, szeretek én sétálni az erdőben, kicsit legalább kikapcsolódok, de amikor mondjuk nehéz dolgokat kellene a Tanyára vagy onnan elszállítani, akkor nagyon kellemetlen tud lenni, ha nem tudok megállni a kapu előtt. Ilyenkor meg vagyok lőve, csak kézben szállítható dolgokat tudok vinni magammal. Lenne még egy másik lehetőség, egy alsó út, de onnan meg egy jó 4-5 méter magasba kellene a holmikat feljuttatni meredek szakadékon. Szóval az is kilőve.

És persze a kemény munka elkerülhetetlen eleme...
sörös dobozok és kupakok szerteszéjjel.

Nyilván ezt sem lehet máshogy.

A Tanyán egyébként megkezdődött a munka, a metszéssel hétfőn délután végeztem is végre. Az idei metszés nagyon változatos lett, félig szándékosan, félig a nagyon furcsán alakult időjárás általi idő- és lehetőség hiány miatt. Van most olyan tőkénk, ami teljesen ernyőre vagy kordonosra lett metszve (amik eddig is jól fejlődtek és termettek a korábbi metszéssel), de akad bizony jó pár olyan tőke, aminek egyik oldala ernyőre, másik oldala (másik szára) kordon(kar)osra lett formázva és vannak, amik eddig ernyőre voltak metszve, most viszont kordonosra és fordítva :) Ennek számtalan oka van, mármint a kordonos művelésre való áttérésnek. Eddig majd' minden tőke ernyőre volt metszve, de nagyon úgy tűnik, hogy a szőlőink nagy része nem szereti ezt a megoldást, így - ahogyan már korábbi bejegyzésben megírtam - az idei év kísérletezés lesz, megpróbálok teljesen új, másfajta metszésmódot, módokat. Szóval, most meglehetősen vegyes képet mutat a szőlő, más szőlősgazda bizonyára a fejét fogná, ha látná, hogy "mit művelt ennek a szőlőnek a gazdája". Majd meglátjuk, hogy beválik e az új metszésmód.

Tehát hétfőn készen lett a metszés, ma, azaz csütörtökön a szokásos tavaszi támrendszer renoválás lesz és permetezés. A támrendszert idén kicsit alaposabban, mélyrehatóbban kell javítani, mint az elmúlt években, legalább 3-4-5 faoszlopot ki kell cserélni, mert elkorhadtak. Két sornál ráadásul a kezdő, első oszlopok dőltek ki, ami elég nagy problémát jelent.

A 9 sorunkból szerencsére már csak 3 sor faoszlopos, a fémoszlopos sorokat sokkal könnyebb karbantartani. Ott gyakorlatilag csak az évenkénti vezetőszál meghúzás és kisebb javítások vannak. A faoszlopokkal viszont sok a nyűg, a vezetőszálakat rendszeresen vissza kell erősíteni U szöggel az oszlopokhoz, állandóan elkorhad az oszlopok alja és/vagy teteje, ilyenkor, amíg elég hosszú az oszlop, lehet ugyanazt lejjebb ásni, de ha már túl kicsi, akkor bizony cserélni kell... Illetve, sokkal könnyebben és sűrűbben lazulnak ezekben a sorokban a drótok, így év közben is kell néha húzni rajta, ami már teljes lombfalnál igen problémás tud lenni.

A képet innen metszettem: WCS Blog

Ami még a támrendszert, pontosabban a vezetődrótokat illeti, ma, ha még lesz rá időm, le is akarom pucolni őket, mert jó pár éve ez nem történt meg. Tehát, a korábbi évekből megmaradt, a drótokra rátekeredett "kapaszkodókat", hajtásmaradványokat akarom leszedni, mert ezek jelentősen nehezítik a későbbi munkákat, elsősorban pont ilyenkor, metszéskor sokat lassít a munkán, amikor a lemetszett vesszők, hajtások összevissza beleakadnak a száraz "tekervényekbe". Csak azt nem tudom, hogy ezt a munkát hogyan, mivel lehet a legalaposabban, legegyszerűbben, de leggyorsabban is megoldani.

Tippek jöhetnek kommentben! :)

A Verseny - bírálat

Sorakoznak a versenyzők

Nos, az idei pécsi borversenyről lemaradtam, mint induló. Szándékosan. Én ugyan kacérkodtam a gondolattal, hogy megmérettetem a 2011-es, meg a 2012-es borunkat, de a feleségem, amikor meghallotta eme tervemet, heves kacagásba kezdett: "Szívem, ne röhögtesd ki magadat, hogy a megmaradt 6 palackból 2-t elviszel a versenyre!". És végül is beláttam, hogy igaza van. Minek kérkedni a semmivel? Ha Nagy Aranyat nyernék, akkor gondban is lennék, mert ugye 5 palackkal kell szolgáltatni az Ünnepségre minden nagyaranyos díjazottnak. Nekem pedig csak 4 palack maradt volna, ejnye, így nem bohóckodunk, aranyom.

Kifli, sajt, alma, bírálólap, poharak: egy borverseny kellékei

Na persze, Nagy Aranyra nem is igen pályázhatnék. Úgyhogy elfogadtam a feleségem intelmeit, így idén még sem indultam. A 2012-essel persze indulhattam volna, hiszen az még a teljes mennyiséggel bír, de az meg még nincsen "készen". Akkor meg minek?

Persze, tudom, van egy örök igazság, amit a mai borbírálat alkalmával a bírálóbizottság elnöke (Werner János) ki is hangsúlyozott, hogy a borokat az aktuális, jelenlegi, megismételhetetlen állapotukban kell vizsgálni, nem ahhoz mérten, hogy milyen lehetne még, vagy milyen lehetett fénykorában. Eszerint bátran indulhattam volna, de nem. Nem érzem késznek, és főleg nem versenyre valónak a borunkat jelen állapotában.

Majd talán jövőre. Amúgy is tervben van, mivel látszik, hogy masszívan nem hozza a szőlőnk az elvárható mennyiséget, és valljuk be, minőséget, így a feleségem már most engedélyét adta, hogy vásároljak szürettájt majd valami fajtaszőlőt (én hárslevelűre szavaznék), és készítsek abból bort. Így lenne egy igaz, hogy nem saját termesztésű, de saját készítésű borom. Mivel területet vásárolni nem tudunk és még arra sincs pénzünk, lehetőségünk, hogy a jelenlegi ültetvényt lecseréljük, így ez az egyetlen megoldás.

A bírálat napján készült teljes fotósorozatom megtekinthető az ANK Művelődési Ház hivatalos weboldalának Képgalériájában.

Pécsi borverseny

Eltelt egy újabb év, itt a szokásos pécsi borversenyünk hamarosan. Azért írtam így, hogy versenyÜNK, mert kicsit magaménak is érzem, bár túlságosan sok közöm - szervezői oldalról - nincs hozzá, még is sajátomnak érezhetem: egyrészt, mint ahogyan már sokszor említettem, a versenyre leadott borok kóstolása, bírálata és az ünnepélyes, nagyszabású eredményhirdetés is a munkahelyemen, az ANK Művelődési Ház színháztermében zajlik már sok-sok éve, amiken mint fotós szoktam részt venni. Másrészt, ahogyan már pár éve, idén is engem kértek fel arra is, hogy készítsem el a borverseny egyszerű, ámde informatív toborzó plakátját és a meghívót is.

Én idén a 2011-es borunkkal és ha addigra "összeáll" annyira, akkor a 2012-essel is indulok, de ez utóbbi még nagyon kérdéses, mivel kevés az idő (bő 1 hónap múlva lesz a bírálat), nem biztos, hogy addigra felmelegszik annyira a pince hőmérséklete, hogy végbe tudjon menni az ilyen-olyan kicsapódás, ami 10 fok felett várható (bocs a maximális tudományosságért :) ). Aztán még deríteni is kéne és palackozni, ezekhez mind-mind idő kell. Persze, mehetek derítetlen borral is, a 2010-es borunk is abszolút derítetlen és szűretlen volt, és ha magas pontszámot nem is kapott, azért egy bronzérmet hazahoztam vele. Igaz, annak a bornak épp nem a tükrösség hiánya és a nem 100%-kos tisztaság volt a fő hibája.

A másik gondom a 2012-es borral a színe, amiről már sokat írtam. Meglátjuk, az is mennyire változik, ha változik egyáltalán. A gond az, hogy az idő előrehaladtával a fehérborok inkább sötétedni szoktak, mint világosodni, ennek pedig éppen az a "baja", hogy túl sötét...

Szóval majd még meglátjuk. A 2011-essel mindenképp szeretnék indulni.

Íme tehát a borverseny plakátja:

Kattintva nagyítható

Ápdét!

A 2012-es borunkat újrakóstoltam, és valami nagyon nagy változás indult meg (talán a legutóbbi fejtés áldásaként(?)), amit nem vártam: hihetetlenül kellemes illata és íze kezd kerekedni. A színe továbbra is több, mint világos, de én már így szeretem, ahogy van! Alig várom az új évet, amit idén is természetesen a lemosó permetezéssel és majd az újragondolt metszéssel kezdünk!

Egyébként a legutóbbi kimenetelünk nem egészen úgy zajlott, ahogy terveztük. Gondoltuk, kiugrunk a telekre, megnézni, hogy minden rendben van-e, és hogy természetesen mintát vételezzünk a hordóból. Az időjárás ugyanakkor keresztbehúzta a számításainkat: nálunk már régesten rég hónak nyoma se (a városban), ehhez képest +300 méter magasságban még 10-15cm hóréteg volt az uralkodó. Ennek "köszönhetően" az autóval jó 1km távolságra kellett megállnunk a telektől. Ilyenkor jövök rá, hogy mindig ezt kellene tennünk, vagyis, hogy nem kertkapuig autókázni, majd 15 métert gyalogolni a házig, hanem, lent, már a falu közepén megállni, és onnan szépen felgyalogolni a kellemes erdei utacskán. Ilyenkor egy kicsit feltöltődik az ember, lát egy kis természetet és rájön, hogy miért is érdemes élni, amit a nagyvárosi, paneldzsungeles környezet a zord hétköznapokon nem tud megadni.

A hóban persze lépten-nyomon nyomokat kerestem, emberi jeleket, de nem találtam, legnagyobb megdöbbenésemre. Azt hittem, "hogy már megint idegenek jártak a kertben", mint legutóbb, amikor még a kertkaput is felfeszítették, kinyitották. Most viszont szemmel láthatóan napok, talán hetek óta nem járt erre senki, a hóban csak apró nyomocskák törték meg a sima felületet, talán kutyák, macskák, őzek járhattak erre. Sem autónyom, sem emberi lábnyomok nem tűntek fel a kb. 500 méteres távon a kertig vezető úton.

A házba belépve ismét fellelhető volt az asszonyi hiány: mindenütt koszos poharak, edények, igen, itt már alaposan rendet kéne tenni és elmosogatni mindent. Amint melegebb lesz az idő, és huzamosabb időre ki tudunk menni mindhárom gyermekünkkel, bizonyára ezeket a hiányosságokat is pótolni fogjuk. A házban amúgy is alapos rendet szeretnénk rakni, sőt, szeretnénk tavasszal kifesteni, egy-két bútort lecserélni.

Élet-jel

Szeptember 3... ekkor írtam utoljára posztot. Ekkora kimaradás még talán sohasem volt a blog életében. Ennek három oka volt/van mostanság: időhiány, időhiány és egy kis időhiány. Az élet úgy hozta, hogy más dolgokra kellett időt szentelni, így nem maradt idő, energia bejegyzést írni. A szőlő persze nem volt elhanyagolva, de munkálatokra is kevesebb idő jutott, de a szükséges dolgok elvégeztetettek: a bor a hordóban érlelődik. Igen, sajnos A hordóban, nem pedig a hordóKban. A 2012-es borunk olyannyira elfért 1db hordóban, hogy még pótolni is kellett leforrás és az első fejtés után a 2011-esből 26L-nyit. Ez van.

Ez a bor továbbra is "különlegesség" lesz. Színe ugyan azért sokat világosodott, de kb. olyan árnyalata van, mint egy jó 25-30 éves Tokaji Aszúnak. Setét aranybarna. Ez ugye azért lett ilyen, mert egybe szedtük a vörös szőlőt a fehérrel, és hát a vörös szőlő igen nagy arányban volt jelen, és 3-4 órát ázott héjon, így jelentősen megfestette a bort. De érdekes, mert még sem rozés beütése van (tehát nem rózsaszínes), hanem ahogy írtam feljebb, "szép" aranybarna.

Igazából meg is lepett, hogy "csak" ennyire lett sötét és hogy nem lett pirosas, mert szüretkor a must olyan szinten SÖTÉT vörös volt, hogy nagyon. Azt hittem, hogy vörös, vagy legalábbis egy jó siller bor lesz belőle. De azért annyira még sem "tapadt meg" a színe a vörösnek.

Íze a bornak egyébként érdekes. Van benne valami furcsaság, amit nem tudok hová tenni. Nem mondom, hogy kimondottan kellemetlen, de azért tökéletesnek sem ítélném. Biztos, hogy valamelyik szőlőnktől/ből ered ez a furcsa, meghatározó, jellegzetes íz, de sajnos még nem jöttem rá, hogy melyik szőlő lehet a "bűnös".

Várok jelentkezőket kóstolásra, kellene segítség a megállapításban, hogy vajon mi érezhető a boron :)

Egyébként már a 2011-es borunkban is jelen van ez az íz, de sokkal kisebb mértékben, abban a borban - főleg ennyi érés után - kimondottan tetszik nekem. De a 2012-esben még nagyon erőteljes és túlontúl meghatározó és elnyomja a többi ízt, aromát, már ha van olyan.

Hogy a teendőkről is írjak: hamarosan neki kell állni - majd metszés után persze - egy kis támrendszer renoválásnak, mert van pár fa oszlop az alsóbb sorainkban, amik megadták magukat és talajszint felett eltörtek. Cserére szorulnak, bár vannak olyanok, amiket szerencsére még tudunk lejjebb rakni, miután ki lett ásva a beletört rész.

Mindezek előtt viszont lesz egy lemosópermetezés, majd utána egy metszés. Ez utóbbit teljesen máshogy tervezem idén, mint az előző 2-3 évben: valószínűleg idén nem ernyőre metszem a tőkéket, hanem a jelenlegi leívelt és lekötözött vesszőket meghagyom és a 2-3 csapra metszem a tavalyi hajtásokat. Ezt a tanácsot kaptam azzal kapcsolatban, hogy vajon miért olyan kevés évek óta a termés. Egy görcsönyi szőlősgazda javasolta, hogy próbáljam meg így, hátha az idősebb vesszők jobban és szebben teremnek. Szerinte elég, ha 2-3 évente fiatalítom meg a tőkéket teljesen új leíveléssel. Hát, majd meglátjuk, mivel ennél kevesebb termés, mint ami az elmúlt 2 évben termett sehogy nem lehet szerintem, így nagy veszteség nem érhet, ha netán nem jön be a dolog... akkor legalább tudni fogom, hogy a tőkéink ENNYIT tudnak.

Szüret 2012

Ez a bejegyzés olyan rövid lesz, mint maga a szüret volt.

A Siralmas mennyiség mellett örömkönnyeket hozó must cukorfok lett. Tavaly 160L borunk lett kb. 18-as cukorral, lett külön egy kis vörösborunk is, idén egybe szedtünk mindent, mert már előre tudható volt, hogy igen kevés lesz a bor.

Ez sajnos így is lett: szinte csak jóindulattal lett meg a 100L must, így mire "kész lesz a bor", szinte biztos, hogy a tavalyiból is kell "tuningolnunk", hogy megtudjuk telíteni a 110L-es hordónkat (hiszen a seprő is csökkenti a mennyiséget, na meg a száraz hordó is szereti a bort inni...). Ugyanakkor a mustfokoló szemet és szájat gyönyörködtető értéket mutatott: 21MM-et mértünk, ízre csodálatosan édes, zamatos. Egészen biztos, hogy "tartalmasabb" lett, mint tavaly.

Mivel egybe szedtünk mindent és volt egy jó 3 órás héjon áztatás, bizony, meglehetősen pirosas lett a must. Gyakorlatilag egy laza rozét sikerült szerintem összehoznunk. Hogy ebbõl mi lesz, azt még nem tudom, de szinte biztos, hogy egy kicsit sötétebb árnyalata lesz a majdani kész bornak, legalábbis most úgy tűnik nekem nagyon. Mindegy, azt hiszem, hogy rozé vagy siller még sohasem készült mifelénk :)

A kevés mennyiség nem csak nálunk probléma, most, a nagyipari szüretszezonban egyre több borász ismerős számol be jelentős károkról. Egyik villányi ismerősöm pl. azt panaszolta, hogy legalább 75%-kos kára lett a kékfrankos ültetvényén és szerinte az egyész villányi régió összességében elszenvedett legalább egy 60%-kos terméskiesést. Állítólag a Kopár is elfagyott szinte teljesen.

Nálunk ennél rosszabb ugyan "kicsit" a helyzet, megkéne lennie még rosszabb években is az 500L bornak, de nálunk több negatív tényező befolyásolja a termést rossz irányban.

Reméljük rendben lezajlik a forrás és akkor valami igazán külölegesség születhet ebbõl a még furcsán pirosas mustból. Egyelőre nem tudom, hogy beindult e a forrás, szombaton szüreteltünk és legközelebb csak kb. vasárnap tudok kimenni megnézni, és meghallgatni, mert remélem, hogy addigra már zajos forrás lesz, ami szabad füllel is jól hallható már "messziről".

Tűz a közelben

Ez bizony nagyon közel volt hozzánk.

Ha a helyiek nem oltanak, talán a Tanyáig is terjedhetett volna.