Itt nyáron még szép zöld fű volt mindenhol,
amit szépen karbantartottunk fűnyírással. Most
küzdhetünk a rendbetétellel... sokáig ronda látványt
fog nyújtani ez a szakasz.
Gyakorlatilag megközelíthetetlen a Tanya a megszokott úton, most sokkal kijjebb tudok csak megállni és onnan gyalogolni. Ez persze nem mindig gond, szeretek én sétálni az erdőben, kicsit legalább kikapcsolódok, de amikor mondjuk nehéz dolgokat kellene a Tanyára vagy onnan elszállítani, akkor nagyon kellemetlen tud lenni, ha nem tudok megállni a kapu előtt. Ilyenkor meg vagyok lőve, csak kézben szállítható dolgokat tudok vinni magammal. Lenne még egy másik lehetőség, egy alsó út, de onnan meg egy jó 4-5 méter magasba kellene a holmikat feljuttatni meredek szakadékon. Szóval az is kilőve.
És persze a kemény munka elkerülhetetlen eleme...
sörös dobozok és kupakok szerteszéjjel.
sörös dobozok és kupakok szerteszéjjel.
Nyilván ezt sem lehet máshogy.
A Tanyán egyébként megkezdődött a munka, a metszéssel hétfőn délután végeztem is végre. Az idei metszés nagyon változatos lett, félig szándékosan, félig a nagyon furcsán alakult időjárás általi idő- és lehetőség hiány miatt. Van most olyan tőkénk, ami teljesen ernyőre vagy kordonosra lett metszve (amik eddig is jól fejlődtek és termettek a korábbi metszéssel), de akad bizony jó pár olyan tőke, aminek egyik oldala ernyőre, másik oldala (másik szára) kordon(kar)osra lett formázva és vannak, amik eddig ernyőre voltak metszve, most viszont kordonosra és fordítva :) Ennek számtalan oka van, mármint a kordonos művelésre való áttérésnek. Eddig majd' minden tőke ernyőre volt metszve, de nagyon úgy tűnik, hogy a szőlőink nagy része nem szereti ezt a megoldást, így - ahogyan már korábbi bejegyzésben megírtam - az idei év kísérletezés lesz, megpróbálok teljesen új, másfajta metszésmódot, módokat. Szóval, most meglehetősen vegyes képet mutat a szőlő, más szőlősgazda bizonyára a fejét fogná, ha látná, hogy "mit művelt ennek a szőlőnek a gazdája". Majd meglátjuk, hogy beválik e az új metszésmód.
Tehát hétfőn készen lett a metszés, ma, azaz csütörtökön a szokásos tavaszi támrendszer renoválás lesz és permetezés. A támrendszert idén kicsit alaposabban, mélyrehatóbban kell javítani, mint az elmúlt években, legalább 3-4-5 faoszlopot ki kell cserélni, mert elkorhadtak. Két sornál ráadásul a kezdő, első oszlopok dőltek ki, ami elég nagy problémát jelent.
A 9 sorunkból szerencsére már csak 3 sor faoszlopos, a fémoszlopos sorokat sokkal könnyebb karbantartani. Ott gyakorlatilag csak az évenkénti vezetőszál meghúzás és kisebb javítások vannak. A faoszlopokkal viszont sok a nyűg, a vezetőszálakat rendszeresen vissza kell erősíteni U szöggel az oszlopokhoz, állandóan elkorhad az oszlopok alja és/vagy teteje, ilyenkor, amíg elég hosszú az oszlop, lehet ugyanazt lejjebb ásni, de ha már túl kicsi, akkor bizony cserélni kell... Illetve, sokkal könnyebben és sűrűbben lazulnak ezekben a sorokban a drótok, így év közben is kell néha húzni rajta, ami már teljes lombfalnál igen problémás tud lenni.
Ami még a támrendszert, pontosabban a vezetődrótokat illeti, ma, ha még lesz rá időm, le is akarom pucolni őket, mert jó pár éve ez nem történt meg. Tehát, a korábbi évekből megmaradt, a drótokra rátekeredett "kapaszkodókat", hajtásmaradványokat akarom leszedni, mert ezek jelentősen nehezítik a későbbi munkákat, elsősorban pont ilyenkor, metszéskor sokat lassít a munkán, amikor a lemetszett vesszők, hajtások összevissza beleakadnak a száraz "tekervényekbe". Csak azt nem tudom, hogy ezt a munkát hogyan, mivel lehet a legalaposabban, legegyszerűbben, de leggyorsabban is megoldani.
Tippek jöhetnek kommentben! :)
Tehát hétfőn készen lett a metszés, ma, azaz csütörtökön a szokásos tavaszi támrendszer renoválás lesz és permetezés. A támrendszert idén kicsit alaposabban, mélyrehatóbban kell javítani, mint az elmúlt években, legalább 3-4-5 faoszlopot ki kell cserélni, mert elkorhadtak. Két sornál ráadásul a kezdő, első oszlopok dőltek ki, ami elég nagy problémát jelent.
A 9 sorunkból szerencsére már csak 3 sor faoszlopos, a fémoszlopos sorokat sokkal könnyebb karbantartani. Ott gyakorlatilag csak az évenkénti vezetőszál meghúzás és kisebb javítások vannak. A faoszlopokkal viszont sok a nyűg, a vezetőszálakat rendszeresen vissza kell erősíteni U szöggel az oszlopokhoz, állandóan elkorhad az oszlopok alja és/vagy teteje, ilyenkor, amíg elég hosszú az oszlop, lehet ugyanazt lejjebb ásni, de ha már túl kicsi, akkor bizony cserélni kell... Illetve, sokkal könnyebben és sűrűbben lazulnak ezekben a sorokban a drótok, így év közben is kell néha húzni rajta, ami már teljes lombfalnál igen problémás tud lenni.
A képet innen metszettem: WCS Blog
Ami még a támrendszert, pontosabban a vezetődrótokat illeti, ma, ha még lesz rá időm, le is akarom pucolni őket, mert jó pár éve ez nem történt meg. Tehát, a korábbi évekből megmaradt, a drótokra rátekeredett "kapaszkodókat", hajtásmaradványokat akarom leszedni, mert ezek jelentősen nehezítik a későbbi munkákat, elsősorban pont ilyenkor, metszéskor sokat lassít a munkán, amikor a lemetszett vesszők, hajtások összevissza beleakadnak a száraz "tekervényekbe". Csak azt nem tudom, hogy ezt a munkát hogyan, mivel lehet a legalaposabban, legegyszerűbben, de leggyorsabban is megoldani.
Tippek jöhetnek kommentben! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése