A 19 dühös nő.

Ez a bejegyzés nem kimondottan, sőt egyáltalán nem a Tanyával foglalkozik.

Egy kedves ismerősöm, ügyfelem esetét szeretném leírni, de csak anonim módon, sem őt, sem a szóban forgó helyet és annak tulajdonosát nem kívánom megemlíteni, mert a lényeg bár ez kéne, hogy legyen, de most mégsem akarok haragost irányítani magamra. Ugyanakkor aki szeretné, privátban megosztom, hogy melyik helyről is van szó.

Történt tehát, hogy az ismerősöm egy "kisebb" csapatot szervezett Villányba, amolyan szokásos vonatozós-borkóstolós-kicsitberúgós-szórakozós-jólérzemmagam típusú estére.

Össze is jöttek számszerint 19-en. Csak hölgyek!

Betértek az előre megbeszélt helyre, ahová előzetesen helyet is foglaltak, tehát tudtak az érkezésről, olyannyira, hogy nem "csak" egy akárkit vezényelt a hely tulajdonosa, hanem saját magát (nem kis névről van szó!!!), mondván, "hát ha 19-en jönnek, akkor már bizony ide én kellek, én tartok majd magasztos hangvételű borbemutatót!". Emberünk csak egy dolgot nem tudott, hogy csak a gyengébbik nem képviselteti magát az estén...

Az első pofon ekkor érte először a tulajdonost, utána sokkal inkább a lelkes csapat nő tagjait (csak az volt), ugyanis emberünk, amikor a csapatka belépett a helységbe, ennyit kérdezett csak (köszönés nélkül!): "Nincs maguk között egyetlen EMBER sem?!". Mindezt teljes komolysággal, maximális fapofával, a még esetlegesen elfogadható humoros lelkület nélkül, tényleg halál komolyan kérdezve.

"Mit fogok én kezdeni ennyi NŐVEL? Hogyan fogok én komoly borbemutatót tartani így?" Kérdezte tovább.

A lelkes hölgyek természetesen rögtön dühös hölgyekké váltak, még is mit képzel ez magáról?

Mindegy, ha már itt vannak és vélhetőleg (talán előre?) kifizették a kóstolóval egybekötött vacsora fejenkénti 5000,- Ft-os díját, hát azért már csak maradnak, lesz ami lesz.

Emberünk (neves borász) azért egy 5-6 féle bort bemutatott, de közel sem olyan lelkesedéssel, mintha borhoz értő úri emberek ültek volna az asztalnál. Pedig véleményem szerint épp az ilyen NEM hozzáértőknek kellene igazi BEMUTATÓT, fajta ismertetést tartani, hogy esetleg legközelebb és főleg MÁSHOL tudják, hogy még is milyen fajtát kell kérniük, mert esetleg megismernek és megszeretnek 1-2 fajtát közelebbről.

De nem, a bemutató teljesen semmilyen volt, arra volt csak jó, hogy a hölgyek kellőképpen pityókássá váltak a boroktól, így lassan a jókedv is megjött az első egy-két pofon után. Így hát teljesen visszafogott, de még is csak viháncolós, nevetgélős estébe ment át az együttlét.

Ekkor jöttek a további pofonok: újabb, de már kisebb létszámú (max. 10 fő) érkezett a pincészethez, akik szintén helyet foglaltak és borkóstolásra jöttek.

Már egy ideje együtt volt a két társaság, amikor is a pincér jött először, majd másodszor és még kitudja hányadszor és kérte a hölgyeket, hogy: "Kérem, legyenek csendesebben, mert zavarhatják a szomszédos társaságot és mindjárt jön a XX Bácsi a borbemutatóra és mérges lesz!".

Oké, hogy a borkóstolás egy nemes dolog, meg oké, hogy viszonylagos csend is szükségeltetik hozzá, hogy az ember haljon mindent, de könyörgöm, így? Hogy az egyik pillanatban lekakáljuk MAGASRÓL az ÉRDEKLŐDŐ társaságot, mondván, hogy maguk NEM EMBEREK, csak NŐK, a másik pillanatban meg csendre inteni őket, mert Őkegyelme Hercegségi Fejedelme borbemutatót kíván tartani immáron EMBEREKnek?!

Hát tudjátok mit? Ahogyan Királyunk is tojt rájuk az elején, ezek után már a hölgyek is tojtak a Uralkodóra és vihorásztak tovább, de már kevésbé kulturáltan. Az első beszólásig pedig tényleg teljesen normális szinten ment csak a beszélgetés, ahogyan az tud lenni egy majd' 20 fős társaságnál. Semmi kirívó hangoskodás nem történt, csupán próbálták magukat jól érezni.

Mondanom sem kell, hogy a hely egy fillér borravalót nem kapott és mindenki a rossz hírét viszi a helynek. Nem egy túl jó marketingfogás, az biztos.

És természetesen azt sem kell mondanom, hogy ezek után a társaság már sokkal jobban szórakozott a pincesoron, ahol a kisebb pincészetek tulajdonosai sokkal jobban örültek nekik, mint a Nagysága! Nekik sokkal fontosabb minden kis pó'gár, nem csak az elitet fogadják be a házukba, mint amazok.