Visszatérek

Többen-sokan panaszkodtatok kommentben, meg emailben, hogy miért nincsenek a szőlővel, borral, vagy csak egyáltalán a Tanyával kapcsolatban bejegyzések.

Ennek számos (vagy inkább számtalan) oka van. Egyik fő oka az, hogy magával a Tanyával sem tudok annyit foglalkozni, mint amennyit kéne, nem hogy blogírásra tudnék időt fordítani. Pontosabban nem helyes ez a megfogalmazás: a Tanyával (és ezáltal a szőlővel, borral) éppen annyit foglalkozok, amennyit kell. Az viszont esetünkben nem túl sok.

Egész egyszerűen eljutottam odáig, hogy sok tekintetben csak ismételni tudnám magamat. Az első 2 évben sokkal többet írtam, ez természetes. Akkor minden új volt NEKEM is, nem csak az olvasóknak: minden mozzanatot akkor ismertem meg, ezért rögtön le is írtam. Most viszont (nagyjából a 3., 4. évben) már minden ugyan az, ezért sokszor - bevallom - nincs már kedvem ugyanazokat a dolgokat ugyanúgy leírni, úgy mint metszés, permetezések, hajtásválogatás, apró-cseprő dolgok, stb.

Új dolog (új telepítés, átoltás, stb) nem történt sajnos, amiről tudtam volna írni mostanában.

Egy dolgot viszont azt hiszem, megpróbálok majd: a hozzám hasonló kezdő, vagy még kezdőbbek kedvéért majd még is csak "újrakezdek" mindent, vagyis kiválasztok néhány tőkét, amiken végig bemutatom, hogy mit, hogyan, miért csinálok én. Hangsúlyozom, hogy én. Nem ahogyan kell, vagy ahogyan kellene, hanem ahogyan lehet és ahogyan én végzem. Így tehát lefogom fényképezni ezt a kiválasztott pár tőkét még most (vegyesen többféle művelésmódúakat), amikor van rajtuk termés, aztán majd metszés előtt is, és a metszéssel elkezdem bemutatni az "életútjukat" a következő termésig és bemutatom a munkafázisokat.

Más újdonságot nem nagyon tudok kitalálni, mert minden ugyanúgy zajlik, ahogyan már szinte minden munkafázisról írtam eleget.

Sajnos én úgy látom, hogy azok a blogger társaim, akik hasonló szinten vannak és maradtak, mint én, ők szintén mind egytől egyik abbahagyták a blogírást 1-2 év után, ugyanezen okból fakadóan, hogy egész egyszerűen nincs miről írni, mert eljött egy újabb évjárat ugyan, de ugyanazok a tőkék, ugyanazok a munkafázisok vannak és ismételni meg már nem olyan jó dolog. Egy valaki van, Rambo Gazda, aki kicsit elrugaszkodott ettől a szinttől, Ő területeket vásárol, ültetvényeket varázsol a "semmiből" és valószínűleg a borai akár még a boltok polcairól is vissza fognak köszönni, vagy akár már köszönnek vissza.

Azért a Tanyáról is írok kicsit:

Nálunk is azt hiszem ugyan az van, mint sokaknál: ropogós aljnövényzet, rettenetesen ronda minden, nincs semmi szépség most a tájban, legalábbis nálunk. Igaz, hogy legalább füvet sem kell vágni hetente-kéthetente, de nincs is az a szép zöld, mint szokott lenni mondjuk tavasszal, meg a csapadékosabb nyarakon.

A szőlő viszont nagyon szép, ugyan a mi esetünkben speciális ültetvényről beszélhetünk, hiszen nagyon vegyes a  ~260 tőkénk, alig van egymás mellett két egyforma tőke. Ezért nincs az a szép, egybefüggő lombfal, mint azoknál, akiknél egy fajta van a sorban, de talán ennek is meg van a maga szépsége: eszméletlenül változatos képet nyújt az ültetvény. Egymás mellett van apró bogyós bor- és hatalmas szemeket hozó csemegeszőlő, az sem igazán izgatja a tőkéket, hogy fehér szőlő mellett kék van, majd megint fehér.

Sajnos idén is van 1-2 ESCA-s tőkém, nagyjából ugyanott, ahol tavaly, de mintha tolódott volna: ami tavaly beteg volt, az idén nem (létezik ilyen??), viszont mellett kettő is. Valószínűleg áthordoztam a fertőzést metszéskor :(

Az idei szüretet nem akarom úgy elszúrni, mint tavaly, amikor is egybe szedtük a fehéret a kékkel, amiből ugyan nagyon kevés volt (a kékből), de még is éppen elég ahhoz, hogy durván megszínezte a fehérborunkat. Így hát idén a kék szőlő szürete külön fog zajlani, néhány nappal korábban, mint a fehéré. Terveim szerint így lesz egy kevés vörösborunk is, ahogyan volt 2 éve is, amikor szintén külön szedtük. Akkor viszont az erjesztés lett elszúrva, ezért a kész bor meglehetősen illós, acetonos szagú lett, de ízre rendben volt. Úgyhogy idén úgy tervezem, hogy hazahozom a leszedett kék szőlőt és apám garázsában fogjuk megejteni a héjon erjesztést, majd üvegballonban a kierjesztést, így elkerülöm talán a fahordós erjesztés hátrányait.

A mennyiséget még a legvadabb álmomban sem merem megsaccolni. Én szerintem több lesz, mint tavaly, a feleségem szerint viszont max. annyi, vagy még talán kevesebb is. Akkor viszont sírni fogok.

A fehérborral nem lesz nagy mutatvány: egybe szedjük vegyesen, ahogy eddig 25 éve mindig is, bár évek óta kacérkodom a gondolattal, hogy a nagyjából egyforma vagy annak tűnő tőkéket külön kezelem és kis üvegballonokban külön-külön erjesztem ki, így lenne néhány (pár tíz :) ) féle fajtaborom, de azt hiszem, hogy erre sem idő, sem kapacitás nem lenne, meg aztán reálisan végiggondolva, nagyon értelme sem lenne. A mi borunk attól a mienk, hogy totál vegyes. Ilyet sehol máshol, senki nem tud készíteni. Persze, mondjuk olaszrizlinget vagy hárslevelűt is lehet ezerfélét készíteni, akár ugyanarról az ültetvényről is, de ennyire vegyes szőlőből még inkább ritkább egy ugyanilyen bor.