2011. április 16., szombat

Kapásbor

Nem, ez a fickó nem én vagyok...

Mint már korábban többször leírtam, a Tanyát 2009 decemberéig Nagyapám művelte, az ő saját jól bevált fortélyai, szokásai szerint. Érvényes volt ez a szőlőművelésre és a borkészítésre is, ő maga sem volt tanult szőlész, borász, gyakorlatilag mindent maga tanult ki élesben a szőlősorok között és lent a pincében, sok sok év alatt. Természetesen összeszedett innen-onnan, kert szomszédoktól, könyvekből, csillagok állásából és a többiből apró trükköket, módszereket. De még is nagyrészt maga tapasztalta ki a dolgokat, kialakult a saját borkészítési technológiája, már ha lehet annak nevezni egy teljesen hagyományos borkészítési eljárást. Mindenesetre, én mindig is éreztem valami furcsát, szúrósat, érdekeset a boraiban, amióta (kb. 2000 óta) egyáltalán foglalkozom kicsit is a dologgal. Nem igazán tudtam rájönni, hogy mi van a borban, mitől olyan savanykás, erős szagú és nem éppen harmonikus. Csak most jöttem rá, hogy tulajdonképpen az ő bora úgynevezett kapásbor volt, ami igen csak bakszagos volt. Eddig ezzel a fogalommal és elnevezéssel (bevallom) nem találkoztam. Most viszont olvasgatok boros blogokat, és Kezdőszőlész egyik régi bejegyzésében erről beszél, vagyis ír. Most világosodtam csak meg, hogy Nagyapám is ilyen módon készíthette a bort.

Hogy hogyan? A kapásbor rövid, de mindent eláruló definíciója:

"A Kapásbor úgy készült, hogy az egyszer már kisajtolt vagy kitaposott törkölyre vizet öntöttek, majd néhány napig erjedni hagyták. Ezután ismét kipréselték. Alacsony alkoholtartalma és savanykás íze miatt főleg nyári nagy melegben dolgozó emberek itták."

Szerintem az Öreg is ezt csinálta, csak annyi különbséggel és "finomítással", hogy nem szimplán vizet öntött rá, vagy legalábbis nem külön borként tárolta el, hanem az így kierjesztett "bort" összefejtette a sima, rendes borral és úgy ment a hordókba. Így sajnos a teljes mennyiség vesztett a minőségből, viszont nyilván a mennyiség jelentősen megnövekedett. Legalábbis a mi esetünkben, hiszen ha pl. 200L sima bor helyett lett 350L kapásbor, az nevezhető jelentős mennyiségnövekedésnek.

Szintén írtam róla korábban többször, hogy én 2010. januárjától vettem át a munkák nagy részét és készítem én magam a bort, természetesen én már nem éltem ezzel a terméknövelő megoldással, így a bor jelentősen más, ugyanabból a szőlőültetvényből. De azt nem tartom kizártnak, hogy külön, nem összefejtve a rendes borral esetleg ne csinálnék kapásbort, szigorúan külön kezelve, amolyan könnyű nyári szörpnek... mert azért az Öregem kapásborja is csak-csak elfogyogatott valahogy mindig :D Speciel a 2009es évjáratú Rettenetünk utolsó cseppjeit kb. 2 hete pusztítottuk el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése