Lélekben már metszek

Bár még bő 1.5-2 hónap vissza van a metszésig, már most sokat agyalok és gondolkodok rajta, hogy hogyan is fogom megvalósítani. Mint ahogyan azt korábban már írtam, a 2010es év volt az első, amikor életemben először teljesen egyedül végeztem a tőkék metszését, ezért egész biztos, hogy sok tőkét bizony elszúrtam, vagy legalábbis kevésbé jól metszettem meg, ami miatt nem eléggé, vagy egyáltalán nem termett, bár ilyen azért kevés volt (főleg, ha azt nézzük, hogy a 200L bormennyiségünk még a rossz évjárat és a kezdő metszéstudományom ellenére is jónak mondható). Mindenesetre kisebb-nagyobb hibákat azért vétettem, így a 2011es metszésnél ha lehet, még jobban szeretnék majd odafigyelni, hogy a lehető legjobban sikerüljön kiválasztani a termővesszőket, illetve a jövő évi termést biztosító termőalapokat.

A metszés mód nagyapám gondos munkájának köszönhetően a sok-sok év alatt már kialakult, ezen nem is szeretnék változtatni, meg nem is nagyon kell.

Úgy 80-85%-ban ernyőműveléssel vannak megoldva a tőkék, kevés (15-20%) guyot társaságában, bár azok is eléggé ernyősek, ha lehet ilyet mondani. Valahol az ernyő és guyot között.

Legnagyobb gond a tavalyi metszésemnél és termővessző kiválasztásomnál az volt, hogy sok tőkefejnél olyan vesszőket választottam ki, majd kötöttem le a drótokhoz, amelyekből már akkor látni kellett volna, hogy nagy valószínűséggel nagyon gyatra termés, vagy egyáltalán nem lesz termés rajta. Magyarul, sok be nem érett vesszőt választottam, melyeknek terméshozama minimális vagy nulla volt. Idén erre jobban odafigyelek már, nagyapám megmutatta, melyek azok a vesszők, amelyekkel biztosan nem szabad próbálkozni.

A másik, amire szintén jobban oda kell majd figyelnem, az a termőfejek alakítása, vagyis nem mindegy, hogy honnan és melyik vesszőt választom ki termővesszőnek, és hogy hol készítek biztosítócsapokat, és hogyan.

Íme egy rövid, de tartalmas és jó videó az ernyőművelésről:

(c) edenkert.hu

Az ernyőművelés egyfajta [tőkeművelés]?i forma. Könnyen megtanulható, metszése egyszerű. Vannak elsűrűsödésre hajlamos szőlőfajták, amelyek sok hajtást nevelnek, ezeknél alkalmazzuk ezt az eljárást. Nevét az ernyő formájáról kapta, miután a törzsből két irányba szétágazó hosszú szálvesszők ernyőszerű formát produkálnak.

 

Módja: 140 centiméter magas törzset nevelünk, házi kertben azonban ez általában csupán 80-100 centiméter. Ezután kiépítünk egy három emeletes huzalos támrendszert, melyen egy kartartó-, egy segéd- és egy hajtástartó duplahuzal kap helyet. A 30-50 centiméter magasan levő kordonhoz rögzítjük a szálvesszőket, általában 2-4 darabot, miután kissé megropogtattuk, elkerülve ezzel annaka veszélyét, hogy a visszahajtás közben letörjük. Az új hajtásokat pedig a duplahuzal között neveljük, ami 160-200 centiméter magasságban van kifeszítve.

(c) vinopedia.hu

És egy kis aktuális infó, metszésen kívül: mint legutóbbi bejegyzésemben írtam, nagyon szépen letisztult egy hét alatt a borunk. Azóta alaposabb kóstolás is megvolt: ígéretes az íze, bár még van mit fejlődnie, de nekünk eddig ízlik. Még csak az új hordóban lévő bort kóstoltuk, a másik, öreg 150L-esben lévő még hátra van, erre holnap délután kerítünk sort.