"Vidám élet, a tanyasi élet..."

"... mindig visszavágyom!"

Kisgyerek-kamaszkoromban szerettem a Kozmix nevű együttest, az első 1-2 albumukat. Az elsőről származik a fenti mondat, egész pontosan úgy szólt a daluk fő mondata, hogy "Vidám élet, a falusi élet...".

Ez igaz is, ezért, mivel szabadságon vagyok a héten, arra gondoltunk kis családommal (feleség+két gyermek), hogy pár napot kint töltünk a tanyán. Kályha van, fa van (aprítva), ágy, satöbbi is, tehát gondoltuk, minden adott a téli nyaraláshoz.

Fogtuk is magunkat, na meg a fél lakást és szatyrokkal megrakva, a kombi autónkat megtömve kiköltöztünk a tanyasi házunkba.

Úgy terveztük, hogy legalább 2, de inkább 3-4 napot kint leszünk és élvezzük a csendet, nyugalmat.

Na, ebből végülis alig 1 nap lett, a hazautazás kész kalandtúra volt, éjjel 2kor menekültünk haza. Történt ugyanis, hogy az első nap estéjén rögtön kiderült, hogy kisfiúnk, aki alig 5 hónapos, nem egészen úgy gondolta a helyzetet, ahogyan mi: ő hangot adott nemtetszésének, miszerint nem találja a megszokott habszivacs figurákat a falon, meg a kiságyát is hiányolta, és a panellakás amúgy nem túl jó légkörét, hőmérsékletét, így 9 óra körül rázendített és nem akart elaludni. Pedig ő egy mintakép baba, sok kisbabás házaspár megirigyelné, eszik, alszik. De a kinti, új környezet nem tetszett neki. Így hát 2 óráig szenvedtettük szegényt, aztán megkegyelmeztünk neki, és főleg persze magunknak, és szépen hazajöttünk, legalábbis aludni. Hagytunk minden holmit kint a házban, csak a paplanjainkat menekítettük haza, hogy ne csupaszon kelljen aludnunk.

Másnap reggel viszont visszamentünk és mivel szép idő volt, a gyerekek is jól elvoltak, így kintmaradtunk sötétedésig és rendezkedtünk a házban. Meg begyűjtöttem egy kis tüzifát utánpótlásként, mivel körülöttünk erdő van szinte minden oldalról. Rendszeresen vágják a fát (legálisan vagy illegálisan, erre most ne térjünk ki...), és hát ugye milyen a lelkes magyar fagyűjtő: csak az embervastagságú portéka kerül a platóra, a láb- és karvastagságú "rőzse" már nem köll. Így hát mi mindig ezeket a maradékokat begyűjtjük, majd begyújtjuk, ha már egyszer ott hagyják... ez amolyan féllegális hasznosítás, ha nem használjuk fel, elrohad és visszakerül a természet örök körforgásába, de egy része nekünk egész télire elegendő hőtermékként szolgál.

Egyébként pedig, mivel kerti- és főleg szőlőmunka jelenleg nem igazán akad, a tetőtérprojektet kezdtem el a présházunkban.

Jelenleg soksok év óta (amióta kész a ház, '90) a tetőtér nem más, mint lomtár. Hasznos és haszontalan dolgok melegágya és búvóhelye. De mi természetesen szeretnénk ezt az egyébként 20m2 hasznos alapterületű helységet kihasználni, mégpedig alvószobaként. Jelenleg kb. 70% készültségű, ami azt jelenti, hogy szigetelés nagyjából megvan, a belső borítás is készen van, farostlemezzel burkolva van minden. Így már csak egy kis vakolás és festés, na meg padlókészítés van hátra. Szeretnénk egy nagy franciaágyat és 1-2 gyerek- és vendégágyat elhelyezni. Ez amolyan "tisztaszoba" lesz, ahogyan régen falun volt szokás.

Eddig az ablak nem látszott ki. Középen és mindenhol embermagasságú lomhalmaz volt.

Ahhoz képest ez a látvány már patyolat tisztaság és rend :)

Így hát elkezdtem az első és legfontosabb munkafázissal, a rendrakással és a lomok áthelyezésével. A tetőtérben lévő rengeteg cuccot a telken lévő másik épületbe cipeltem át (szintén tetőtérbe).

A kilátás a tetőtérből. A szőlő fele, aztán a körben lévő akácos.

Mostanában csak a telefon nálam, mint fényképező, bocs.

Legközelebb a vakolási munkát szeretném elvégezni, majd végül valami padlóféleséget kéne lerakni a jelenlegi csupasz betonaljzatra.

Természetesen a pincébe is lenéztem: a must még mindig forr. Kóstolva finom, de még nagyon édeskés íze van. Színe kicsit furcsa, elég világos.