Kép-regény

Akkor tehát néhány fotó a kis tanyánkról, az elmúlt 5 évből.

A kis képekre kattintva megtekinthetőek nagyban is.

Másik szögből a ház + kevés szőlő (nagy kép nincs)

Ez jó 4 éves kép, azóta a ház színe jelentősen változott, hozzáteszem, sajnos. Nagyapám színvak, és egy elég merész sárga-zöld festéket sikerül kikevernie :) Tervünk az, hogy ha aktuális lesz, akkor a képen látható színre festjük vissza. Ez sokkal tájbaillőbb...

Hordómosás (háttérben az egyik nagy kedvencünk, ami látványnak sem utolsó az év bármely szakában: a Jakab-hegy legszélső nyúlványa, észak-nyugat irányba nézve)

Szőlősorok. Szintén pár éves kép, akkoriban még zöldségtermesztés folyt nagyszülők által a sorok között, ezért kapálva volt. Azóta füvesítve lett (kép nemsokára). Háttérben ismét a hegy. A  kép jobb felső részén a domb egész tetején az a kis kopárabb rész hivatalos siklóernyő start pont.

Egy kis "művészi" kép. A kert egyik legöregebb fája, egy pár tíz éves tölgy. Nyáron nagyszerű árnyékos pihenő- és tűzrakó helyül szolgál, ősszel pedig legszívesebben kivágnánk :) Nem kis mennyiségű makkot és levelet tud termelni... Ugyanakkor amikor Nagyapám valóban ki akarta vágatni (már sokadszorra), akkor mi mindig hozzáláncoltuk magunkat. Marad a fa!

Délnyugati panoráma. Tisztább időben csodálatos látványt nyújt. Nagyobb képre kattintva ugyan halványan, de látszik a már Horvátországban lévő Papuk hegység hosszú elterülése. Légvonalban mindössze 70km-re van.

Egy már újabb kép a szőlőről. A művelésmód nem tudom, mennyire látszik, inkább leírom. Valahol az ernyőművelés és a Guyot között. Inkább úgy mondanám, hogy 90% ernyő, 10% Guyot. Ezen a képen már látszik, hogy zöldségtermesztést befejezvén már gyep található a sorok között. Ez a kép valamikor késő tavasszal készült, azóta szebb a látvány, már ami a tőkék környékét illeti. Alaposan fel lett ásva a jobb vízháztartás végett. A támrendszer bár nem olyan rossz, de nem túl esztétikus, kisebb-nagyobb javítások, újítások szükségszerűek. De azért még bőven ellátja a feladatát, megfelelően. Még annyit róla, hogy talán látszik a képeken, hogy dupla huzalos rendszer, a hajtások a két huzal közé vannak behúzva, és növekedésük szerint vannak mindig a megfelelő huzalhoz kötözve, ha szükséges.

Másik szögből, háttérben a présház, immáron az új "csodálatos" színnel... szerencsére csak ennyi látszik belőle :)

Ha már a présház szóba jött, írok egy keveset arról, illetve a pincéről. Maga a ház alapterülete 20m2, az alsó szoba belső netto, használható mérete 17.5m2, a tetőtéri szoba a kinyúló tetőnek köszönhetően alapterület tekintetében 20m2, a sátortető miatt viszont picit szűkül a tér magasságban. Nagyon fontos információ, hogy a telken nem volt ez a ház, amikor Nagyapám megvásárolta. Ezt a házat ő saját maga építette, természetesen szakember segítségével (főleg ami a tetőszerkezetet illeti). Ugyanígy a pincével, az sem volt a telken, azt pinceépítő szakember készítette. A telken tehát nem volt semmilyen ház, szerszámtároló, csak egy kicsi, talán 1m2-es tákolt bódé, illetve ember magasságú gaz és dzsumbuj.

A ház előtt található egy 13.5m2-es terasz, melynek beépítése tervben van, de legalábbis szeretnénk egy féltetőt mindenképp rá, vagy lugast, vagy bármit, ami árnyékol és esztétikus is, mert nyáron napsütésben rettenetes a rajta végzendő munka. A terasz alatt található egy "hatalmas" ciszterna, mely jó esetben, ha Isten is úgy akarja, akkor akár 20m3 vizet is képes elnyelni. A belőle felhúzott víz kristálytiszta, ez annak köszönhető, hogy a tetőről lezúduló esővíz nem közvetlenül a ciszternába folyik, hanem először 2 ülepítőtartályba, amelyben szűrő is van még pluszban, így a vízgyűjtőbe már tényleg csak nagyon tiszta víz kerül. Iváson kívül gyakorlatilag bármire felhasználható (fürdés, mosogatás, stb). Természetesen a hordókat is ezzel a vízzel mossuk.

A présház mögött, és abból nyílóan található a lényeg: a pince, amely ugyan nem nagy (3x3=9m2), de a mi igényeinknek pont megfelel, az idei (2010-es) nem épp legjobb évjárat miatt örülünk, ha két 100L-es hordónk megtelik... A pince egyébként egy picit érdekes: nem föld alatti, hanem csak úgy kb. félig van a föld alatt, tulajdonképpen a présház és a pince egy szinten van, ugyanakkor a telek lejtése olyan, hogy nem volt szükséges az, hogy mélyebbre legyen ásva (a pince leghátsó fele már mélyebben van). Ez persze azt hozza magával, hogy nyáron télen a kelleténél egy picit jobban lehűl, nyáron pedig jobban felmelegszik, de még elfogadható határok között (kb. 10 és 18 fok között).

A telken található még egy, a présházzal megegyező méretű és kivitelű épület, az egykor nyúlólként szolgált, jelenleg szerszámtároló és műhely. Tervben van, hogy idővel (pár év múlva talán) egy nyári konyhát alakítunk ki belőle, illetve benne, és egy zuhanyzó+wc helységet. Az egy modernebb, mai igényeknek megfelelő lenne kívül-belül, a présház viszont megmarad hagyományos, egyszerű, szőlész-borász munkálkodásoknak megfelelő házként, ahogyan az kell.

Nos, hát ez a mi kis tanyánk. Legközelebb a lényegről írok: a borról, azaz a borunkról.