2013. szeptember 20., péntek

Új világ a tárolástechnikában

A cél: acél!

A mai napon mérföldkőnek számító lépést tettem a pincében a tárolástechnikát illetően. Beszereztem ugyanis életem első saválló, úszófedeles acéltartályát. Régóta gondolkodtam egy ilyen tárolóedény beszerzésében és munkába állításában, hiszen mindig nagy gondot jelent a fogyó, folyó borunk tárolása. Kis fahordóink nincsenek (100L körül van az összes), így darabon tartva a bort mindig szembesültünk a tárolásból fakadó problémákkal. Illetve, fahordóban nem is igen szeretem tartani a fehérbort hosszabb ideig, hiszen a hordó "él, lélegzik", emiatt rendszeresen kell után tölteni, mert valamennyit megiszik a pince is!

Egyetlen megoldásként mindig a palackozás volt az egyetlen út, de volt, amikor csak szükségből palackoztunk idő előtt, pedig amúgy még nem lett volna idő- és célszerű. Egy ilyen tartállyal viszont a kényszerpalackozás elkerülhető, hiszen a rendszeres fogyasztásra szánt borunk szépen pihenhet ilyen tartályban anélkül, hogy baja lenne abban a néhány hétben, hónapban, amíg el nem fogy szépen és az utolsó litereket is nagyjából ugyanolyan minőségben és állagban tudjuk kiengedni belőle, mint az elsőt.

A tavalyi még meglévő borunkkal fogjuk felavatni a tartályt, aztán ha az elfogy és az újborunk teljesen kierjedt, akkor rakjuk bele a 2013-mas borunkat, amihez ugyan egy picit kicsi lesz a tartály, de a maradékot 1. lepalackozzuk, 2. másik kisebb tárolóedényekben osztjuk szét.

A fahordóink tehát maradnak a zajos erjesztésre, a tárolásban viszont átfogok térni teljesen az inox hordó(k) használatára.

Forr a (fehér) bor is

Hogy az újborokról is írjak: még minden szépen forr, forrogat, ki-ki a maga tempójában. A legnagyobb mennyiségű vegyes fehérünk még mindig mintha a zajos forrásban lenne, legalábbis 2 hét elteltével sem csökkent szinte a forrás intenzitása, a kotyogó pöfékel ezerrel és hallhatóan is serceg a must/murci odabenn! Kóstolni még nem mertem, de most már nagyon nagyon időszerű lenne. Hamarosan már várható a forrás intenzitásának lassulása, akkor levarázsolom a kotyogót és megnézzük, hol tart a bor.

A kevéske vörösborunk is forr még, de ott már sokkal lassabb a tempó, ugyan még mindig távoznak a gázok a kotyogókon keresztül, de már korán sem olyan intenzitással, mint pár napja. Szerintem még max. 1 hét és leáll teljesen, vagyis fejtésre készen lesz az anyag.

A gigantikus mennyiségű Izabella (vagy ahhoz hasonló) szőlőnkből nyert must is beindult végre. Már azt hittem, hogy nem lesz belőle semmi, napokig meg sem mozdult, de aztán pár napja megjelentek az első aprócska buborékok és azóta zajosan forr. Meglátjuk, mi lesz belőle, az biztos, hogy mennyiségi nyertes nem :) Mindössze 2-3L kész bor várható belőle, amivel Guinness rekordra nem számítunk, ahogyan a minőségét tekintve sem. Mindegy, játéknak jó volt, legalább a gyerekek is kipróbálhatták a préselés mikéntjét apám icipici, tizenpárliteres présével. Elvégre csak ezért álltunk neki egyáltalán bohóckodni vele, bár a gyerekekkel nehéz volt szót érteni, hogy mit-hogyan csináljanak.

Kisembereknek kisprés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése